Volt egyszer - aránylag régen - amikor a Süti becenevű
hölgyemény először ment el úgy Európában utazni, hogy meglátogatott egy kedves
barátnőjét kísérő nélkül. Hogy ez miért nagy dolog? És miért Hollandia? Ez a
történet mesélése közben ki fog derülni nincs aggodalomra ok, mindenre választ
fogtok kapni. ; )
 |
| Az Amsterdami vasútállomás homlokzata |
A nagy utazásra február közepén került sor, egészen pontosan
16-20ig és persze hogy ekkor kellett Lénárdnak is Genfbe jönnie… :D Remélem
ennek ellenére, hogy nem kapott olyan városmegismerős túrát, mint amilyet várt
volna … :D nem volt annyira csalódott… :P
Nahde vissza a témára. Genfből repültem hajnalban
Amsterdam-ba, a Hollandok fővárosába, a piros lámpás utcák mennyországába.
Miután barátnőm Bredában (link) tanult Erasmus-sal akkor még, ezért volt még
időm szétnézni Amsterdamban is. Szóval így néz ki egy rutinos utazó, ha egy új
városban találja magát és nem akar turistának látszódni: (a következő
információkat ajánlom mindenkinek intenzív használatra, még akkor is, ha
társasággal utaztok!)
1.)
megérkezés
az adott város reptérre (vasútállomására), majd felmérni a helyzetet, hogy
mennyi időtök van az átszállásig/tovább utazásig.
2.) Vonattal/metróval
vagy bármilyen tömegközlekedési eszközzel (akár még lovas kocsival is)
megtámadjátok a városközpontot és kerestek egy vagy két locker-t a
cuccaitoknak. Ez általában minden nagyobb állomásnál van. pár euróért kaptok
akár 24 órás biztonsági szekrényt azoknak a dolgaitoknak, amire nincs
szükségetek a városnézéshez. Ebből kifolyólag NEM ajánlom, hogy gurulós
táskával együtt nézzétek meg a várost, hisz körülményes húzni, nehéz és
természetesen egyértelműen a homlokotokra van ragasztva a matrica hogy ’ÉN
LENNI TURISTA!’ ez akkor gáz, ha még tanácstalanul forgolódsz is egy
kereszteződésben egy térképpel a kezedben… Spórold meg magadnak ezt a
pillanatot és hallgass rám. ;)
3.)
Még
mielőtt bezárjátok a táskátokat és elindultok, bizonyosodjatok, meg hogy
nálatok van minden tipikus turista kellék: térkép, fényképezőgép (nekem ezt
sikerült bezárnom először a táskával együtt, szóval dupla áron vigyáztak a
táskámra AMS-be..-> tanulópénz) üveg víz, zsepi, telefon és minden, amire
szükséged lehet.
4.)
Ha
nem voltál annyira felkészült, hogy nálad van minden infó a városról, akkor
irány a Tourist Office. Ez az a hely ahol tutira beszélnek angolul és szívesen
segítenek azoknak, akik nem annyira ismerik a várost (pl. Én ilyen voltam, vagy
Te is ilyen lehetsz) kapsz térképet, eligazítást, tippeket. Minden mi szem
szájnak ingere. Ha vérprofi vagy akkor még vehetsz egy kis turista könyvet a
helyi újságárusnál, így egy kávé mellett magadtól is ki tudod találni, hogy mit
akarsz megnézni.
5.)
FEDEZD
FEL A VÁROST. Ezen a ponton már rád van bízva, hogy mit szeretnél. Múzeumokat
szeretnél nézni, átérezni azt az érzést, amit csak helyiek érezhetnek, vagy megnézni
az összes híres épületet. Feltételezem mindenki kitapasztalta már, hogy mit
szeret felfedezni egy városban. ;)
Ezen a listán én is végigmentem. Nem mondom, hogy szentírás,
de rengeteg időt és felesleges kellemetlenséget meg tudsz magadnak spórolni, ha
hallgatsz a listára.
Nekem sikerült úgy eljutnom az Anne Frank Múzeumig, hogy
totál sikerült eltévednem. :$ De 5 perc nem látványos forgolódás után
megtaláltam magam a térképen és elindultam arra amerre kellett. Nekem
össz-vissz volt 6 órám aránylag a fővárosban, majd 2 óra vonatozás le Bredába.
Úgy döntöttem hajnali fél 10 körül már, amikor már túl voltam az infós irodán
és szereztem guidebook-t is, hogy megnézem a legnépszerűbb helyeket, múzeumokat
kívülről, készíteni pár fekete-fehér ’tipikusanvárostjellemző’ képet és ronggyá
sétálom magam. Ezt sikerült is véghez vinni. Úgy hogy kb. délután 3-ra beültem
egy Starbucks-ba (igen tudom shame on me) hogy átgondoljam mit kellene még
látni, leírni az aktuális gondolataimat. etc. majd amikor rájöttem hogy akár
Bredában is tudok egy kávézóban gondolkozni és összeszedtem magam hogy akkor
elindulok vissza a vasútállomásra, akkor odajött hozzám egy srác… Nah ez volt
az a pillanat, amikor nem tudtam eldönteni, hogy ennyire szép lennék, hogy
kiszúrtak vagy valami rá van ragasztva a hátamra… A fiatal srác (aki iPad-del
fényképezett, -.-’ no comment) rám kérdezett hogy beszélek e angolul. Én válaszoltam,
hogy igen, beszélek. (Ekkor még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretne)
majd megkérdezte, hogy tudom e, hogy hol lehet venni jegyet a villamosra. Nos,
ezen a ponton majdnem kitörtem a röhögéstől, hisz egyértelműen helyinek nézett,
ami engem hatalmas büszkeséggel töltött el, valamint egyértelmű visszaigazolást
kaptam, hogy az álcám tökéletesen működik!!! YIHAW! Majd a másodperc töredéke
alatt lezajló apró dolgok után válaszoltam neki, hogy ha csak pár megállót
szeretne menni, akkor nyugodtan ugorjon fel és utazzon vagy 3 megállót… Tudom
bliccelésre buzdítani egy egyértelmű turistát gáz, de őszintén szólva én is
ezen a kérdésen tűnődtem akkor már egy ideje. : )
 |
| Az a bizonyos építészet |
A város maga nagyon tetszett, főleg építészetileg! Stílusban
arra gondoltam, hogy egy két évre tökéletes lehetne ott lakni, mindennap
inspirálódni és annyi könyvet írni (szerény személyen erről álmodozott) vagy
töménytelen mennyiségű festményt festeni vagy bármi, ami kultúrával és alkotással
függ össze, hogy leírhatatlan. Folyamatosan minden utcában az az érzés kerített
hatalmába, hogy ha itt lenne a számítógépem, az össze chapter megszületne hipp
hopp – verejték nélkül – secc-pecc alatt. persze lehet hogy erősen befolyásoló
tényező volt az intenzív fű illat a városban, hisz aki nem tudná ebben az
országban, ezen könnyű drog használata legális. Hozzá kell tennem, hogy én
eléggé nehezen viselem az ilyesmit… Szóval az elámulás össze volt kötve a
’friss levegőt szeretnék’ érzéssel. Persze az emberektől is el voltam ámulva,
hisz a többséget simán helyinek neveztem és bennük is láttam ezt a ’Én
Amsterdami vagyok és cool’ hozzáállást. Lehet ezt látta bennem is a srác… :P
 |
| ahogy írtam is... kívülről :) |
A vonatozással nem volt semmi gáz azt leszámítva, hogy egy
peron valójában kettő… a két vége két másik vonat megállóhelye… engem ez egy
picit összezavart, majd amikor felszálltam a vonatra reménykedtem benne, hogy
valóban Bredába fog vinni a szerelvény. Hál’ Istennek a megérzéseimre
hallgattam és sikerült eljutnom Bredába. Persze ekkor már hulla fáradt voltam a
hajnali kelés és a folyamatos városfelfedező sétálás után. Ezért barátnőmre
hallgatva bementem egy kávézóba, ami ott volt a vasútállomástól annyira nem
messze. ki is volt rá írva, hogy 'Purple Rain Coffee Shop' feltételeztem, hogy
lehet kávét inni és békén hagynak egy órára. Amikor beültem néznek rám, hogy
esetleg ID? Mondom ennyire retardáltak, hogy nem látják, hogy öregebb vagyok,
mint 18 valamint, miért kellene egy kávézóban megtudni azt, hogy én hány éves
is vagyok, Amerika után ezt egy nagyon felesleges és felháborító procedúrának
tekintettem, hisz egyértelműen idősebbnek nézek ki, mint a korom. Önzés nélkül…
:P Aztán persze kiderült, hogy amit Hollandiában coffeeshopnak hívnak, az az a
hely ahol lehet füvezni is; füvezni meg természetesen 18 év felett lehet és
ezért ID-ztatnak mindenkit… Nos, ezen információ hiányában és fáradságomból
kifolyólag felháborodva mondtam nekik, hogy én csak egy teát akarok, mit a
vágható füstből kifolyólag nagyon gyorsan fogyasztottam el. Hisz Genfben és az
államokban sem lehet zárt térben dohányozni, attól függetlenül, hogy milyen
típusú a dohány… ahogy tudom (és rettentően örülök a hírnek), hogy otthon se
lehet már ilyet… EZAZ! Szóval talán ezek után otthon is el tudok menni kulturáltan
szórakozni, úgy hogy közben nem fogok megfulladni a füsttől.
Nahde vissza a kávézóhoz, barátnőmet persze ezzel a hírrel
sikerült felvidítanom az óráján, majd mondtam neki, hogy inkább megvárom a
vasútállomáson, talán ott nem fogok füstmérgezésben meghalni. Kb. úgy éltem meg
a pillanatot, ahol már nagyon kellett pisilni és nagyon szerettem már ledőlni
aludni, mint egy hatalmas farönk. Ezen
elképzeléseim végül sikeresen teljesültek! ;)
 |
| Breda főterén |
A város egy Debrecen méretű csoda és annyira lapos, ha lenne
egy darab egyenes utcája tutira át lehetne látni a végére. Ezen a ponton
viszont teljesen érthető miért jár mindenki biciklivel. Ad 1, mert Hollandiában
vagyunk, ad 2, sokkal egyszerűbb közlekedni.
Ebből kifolyólag, ha egy ember Akár Bredába, akár az ország
többi részére költözik, a lakástalálás után ez a második dolog, hogy szerez
magának egy biciklit. Kijelenthetem, hogy én is bicikliztem, igaz nem a backup
cangával hanem Mimózával, de nagyon jól összehangolódtunk arra a pár körre! : )
A város alaphangon valószínűleg nyugis, de Farsang avagy Carneval-ból
kifolyólag, totál őrültek háza volt. Direct-be megtapasztalhattam, hogy milyen az,
ha van mit ünnepelni. Persze odaérkezésemkor még úgy voltam vele, hogy áááá
dehogy kell nekem kosztüm. hisz nem is vagyok helyi… de amikor bementünk a
városba és egyedül mi voltunk normális ruhában a városban… Nem is kellett több…
úgy mentünk valami kosztüm után nézni, mint a kisangyal. Én találtam valami
18euróért egy gésaruhát, amit egyszeri és kihagyhatatlan ajánlatnak véltem
felfedezni. Barátnőmék - az egyszerűség jegyében - zebrák lettek! : ) és milyen
jól állt nekik!
 |
| A zebra és a gésa... :D |
Sikerült rajtuk keresztül megízlelni milyen lenne
Erasmusosnak lenni… ÉS teljesen furcsa volt a gondtalanság, amit tapasztaltam.
Természetesen erről szól az egész, kapcsolatokról és hatalmas tapasztalatról és
töménytelen utazásról, carpe diem életérzésről. Én kicsit kiöregedve éreztem
magam az egészből; nem azért mert korban nem lehetnél ugyanebben a cipőben,
hanem egyszerűen nekem maga az egyetem feeling is kimaradt, akkor az Erasmus
ennek az egyetem feelingnek a habja.
Összességében teljesen pozitív volt az egész trip, látni
barátnőmet kivirágozva látni egy új országot, új embereket, új dolgokat
megtapasztalva. Mind a 4nap kb. az amerikai utazgatásaim emlékét hozták vissza,
azt az érzést, amikor tudod hogy szereted az életet megélni. olyan pillanatokért,
amiket meg kell élni és nem csak meghallgatni. Szóval lényegében: Köszönöm a lehetőséget Barba! ;) <3
Ami jó az egészben, hogy még van olyan hely Európában ahol
nem jártam, szerencsére… Úgy hogy vigyázat még lesz egy pár desztináció! ;)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 |
| Hol készült a kép? megfejtéseket commentben kérnék! ;) |
A nagy visszatéréssel együtt egy játékot is szeretnék
indítani. Természetesen nem azt várom, hogy most hipp hopp mindenki elkezdi
olvasni a blogot megint, de aki Genfben lakik azoknak kötelező a tippelgetés:
A lényeg: Minden egyes chapternél fel fogok tenni egy képet,
amit itt Genfben készítettem. A Genf és környékén élők feladata az lesz, hogy
kitalálják merre is készítettem a képet! ;) a feladat nem egyszerű, mert olyan
dolgokat fényképezek le, amit legalább 6000 szer láthattál, de sose figyeltél
fel rá. Szóval kicsit városfelismerős lesz a játék. Ugyanakkor mindenki más is
tippelhet, javasolhat dolgokat, akikkel a képeket készítettem, azoktól azt kérem,
hogy várjanak a megfejtés bedobásával… szeretnék némi izgalmat és kutakodást
kihozni az olvasóközönségből. ;)
