Chapter 11 - Amikor a Városi Csibe beindul...

Lassan két hónapja tengetem piciny életemet Genfben. Szó szerint, a várostól 10percre lakom busszal. Szóval, amikor épp nem dolgozom, akkor húzok be a városba, mint a vadliba. Miért? Szocializálódni, élni vagy csak valami újjal találkozni/ belebotlani. Persze eleinte már annak is örültem, hogy egyáltalán szombat és a vasárnap még gyerekekre se kell néznem, hisz az igazi hétvége volt a hétvégém. Meg kell jegyeznem, hogy fura volt az, hogy vasárnap a város szinte kihal, mármint nyitva vannak az éttermek, kávézók és pékségek (sokszor tartozik ez a kettő egybe) de ezeket leszámítva a városban minden zárva van. Ez a fura érzés sem tudtam überelni azt a tényt, hogy egy igazi vasárnapom van végre és lesz egy darabig. A hétköznapokon töltött hétvégéim nem voltak ennyire inspirálóak.

Persze májusban csak összesen két hétvégém volt, de az is igen tartalmas. Az összes Genfben élő ismerős és újdonsült barát örült, hogy végre láthat hétvégén, ihatok velük egy sört és nem kell egy röpke ebédidőben összefutni… természetesen én is élveztem minden percét annak, hogy végre akkor van szombatom, amikor mindenki másnak.

Így sikerült megünnepelni egy BBQ party-val a hivatalos beköltözésemet a városban. A buli a belvárosban volt egy olyan belső udvarban, amin látszik, hogy több száz éve van ott és rengeteg mindent ’láthatott’. A szembe lévő épület ablakaival egyszerűen nem tudtam betelni. össze vissza voltak belepakolva a falba. Ahol a belső szerkezet megkívánt egy lyukat a falba oda került egy nyílás, amit később üveggel fedtek be a korral történő változások folyamán. Persze a társaság is tökéletes volt. Magyar alapcsapat és egy eredeti svájci! : ) A hangulat természetesen kitűnő volt, hisz mindenkinek volt vmi story-ja, Magyarországgal kapcsolatban vagy épp munkahely helyzet kibeszélés volt. Thomy (majonéz made in Switzerland) és a Mekis ketchup csak fentebb húzták a színvonalat. Ők voltak az igazi résztvevői a bulinak. Emelték a már emelt színvonalat! ; ) 

Az új családdal, új szokásrendszer is életbe lépett, ami azt jelentette, hogy a svájci ünnepnapokon nekem nem kellett dolgozni. Ez a tény annyira furcsák volt, a franciák után, ahol a karácsonyt és a húsvétot is végig dolgoztam… Szóval így a nyakamba szakadt egy felesleges csütörtöki nap, amit mégiscsak hasznosan kellett volna eltölteni. Így barátnőmmel elmentünk Chamonix-ba. Esetleg jobban ismeri a nagyközönség Chamonix, Mont – Blanc néven. Igen, Európa legnagyobb legmagasabb hegyét néztem meg a mellette fekvő településről. A közel 10.000 főt számláló kisváros természetesen a turizmusból él (mily meglepő módon) főleg télen, de nyáron is. Hisz a sokkal kellemesebb időszakban lehet túrázni és bakanccsal bejárni szinte ugyanazt, amit általában télen be lehet síelni. Az alap felvonók járnak ilyenkor is. Így kitűnő kirándulásokat lehet tenni és süllyedni igen sok száz métert, ugyanazon a napon!

Mi csak az odavezető utat jártuk be és gyönyörködtünk az út adta szépségekben, de azért a Mont-Blanc maga se volt rossz látvány… Több infót megtudhatsz ezen a helyen. Valamint több képért klikk a klikk szóra.

Az élet Genfben persze ment ugyan úgy tovább az események szempontjából, sőt bejött a nyár és kapásból megduplázódtak a magyar programok a városban; nagy örömömre. A GenfHunnal megvoltak a szokásos keddi sörözések, amiről született egy cikk is. a cikk itt olvasható… és ha észreveszed és talán végig is olvasod a cikket majd a vége felé találsz benne egy meglepetést is! ; ) Valamint állandóan rendezés alatt van filmvetítés is. Ilyen volt például a Valami Amerika maraton Szabó Győző társaságában… Nem tudom érzékelitek e, de mekkora poén már az, hogy külföldön kell élned ahhoz, hogy otthoni színészekkel fuss össze és akár legyen egy titkos kézfogásotok! :P Persze a Genfi Magyar könyvtár is rendez filmvetítéseket, ott inkább klasszikusok mennek, mint Hamvadó cigarettavég meg ilyenek… : )

Természetesen úgy jött el már megint a június, hogy észre se vettem és ezzel együtt a nyár is. Nagy örömömre, hisz jó időben lehet csak igazán jó színt szerezni! Erre két kitűnő hely van a városban az egyik a Geneve Plage (ahol személy szerint még csak fesztiválok miatt voltam, éjszaka…) vagy a Bain des Paquis. Mindkét hely tökéletes napozásra, pasi-stírölésre és pihenésre, bár nekem csak a Paquis-n van tapasztalatom... : P Olcsó kaja (a genfi árakkal összehasonlítva) és jó társaság, hisz az esetek 95%-ban csajokkal együtt vagyok kint, ráadásul magyarokkal. : )

Picnic in the Park vol 1.

Egyik kedvenc barátnőmnek támadt egy fergeteges ötlete, miszerint össze kéne rángatni az embereket, akiket idekint ismerünk. Van egy keménymag, de mindenkinek van ismerőse, aki itt dolgozik és/vagy él, úgyhogy miért ne akkor legyen egy baráti piknik valamelyik parkban, Genfben. Így az elsőt sikerült teljesítenünk a Parc de Bastions-nál. Nagyszerű nemzetközi hangulat és kitűnő társaság. Egyszerre kommunikálunk magyarul angolul spanyolul és franciául. Hisz van, aki Mexikóból, Kolumbiából, eredeti Svájcból és ki gondolná Magyarországról vagy a környező határ-menti országokból csapódott oda; természetesen direkt. : D Az első nagy sikerére való tekintettel, nem sokkal később sikerült egy második alkalmat is összehozni ’Picnic in the park vol. 2’ néven. Itt már össze se mertem számolni az embereket, hisz egy képre talán nehézkesen fértünk rá… a nyelvek is bővültek szlovákkal és csehvel... (Nah itt veszett el a magyar tudásom). Szóval itt már a nemzetköziség kezdett nem látható méretekben testet ölteni. Nagyszerű - nagyszerű csapat és valszeg nem az utolsó piknik idén nyáron! : )

Picnic in the Park vol. 2 :O

Ahogy a virágok is elkezdenek színpompába borulni és az emberek is kevesebb ruhába járni, elméletileg a melegből kifolyólag, így Genf is leveti mogorva hideg arcát és elkezdi önteni magából a fesztiválok és programokat!

Az első és mérvadó ilyen esemény a 3 napos Fete de la Musique volt (A zene ünnepe, gyengébbek és nem franciául értők kedvéért) Oh, Anyu! Nah hát ekkor éreztem azt először, hogy jól döntöttem, amikor közöltem a franciákkal hogy au revoir… rengeteg ember és 3 napon keresztül 37 színpadon folyamatos koncertek, mindenféle stílusban. Az élőzene és fergeteges hangulat mellett nemzetközi kaja kínálat sem volt figyelmen kívül hagyható. Oh my God… Ami kifejezetten tetszett, hogy szelektíven szedték a szemetet és mindenhol fel volt híva mindenki figyelme arra, hogy szelektíven kulturáltan szemeteljen. Ez számomra fontos és próbálom a környezetemnek is átadni amennyire lehet, hisz ha már van rá lehetőség, akkor legyen meg a fáradság is rá. (köhöm… Anya…) : D Mellesleg a városban szétszórt helyein ki voltak pakolva zongorák és lehetett rajtuk játszani, nem kellett vérprofinak lenni... Épp csak a hétköznapi emberből próbálták kiszedni a zene iránti szeretetet. erről ez a videó árulkodik a legjobban!

Volt egy dobos banda is az egyik parkban, akik minden este fergeteges show-t csináltak. Olyat tombolni zuhogó esőben nekem még sose sikerült, de sztem a többieknek sem. Igen, az időjárás nem volt vmi kegyes, hisz a 3 napból kettőn be volt borulva vagy szakad az eső, de így legalább esernyős buli volt! : ) Gondolatzárásként pedig mindenki elhatározta, hogy venni fog egy design-os gumicsizmát, amire sztem azóta se került sor… :D Nem elhanyagolható informáióként vannak képek is! 

Nah de ennyire így hirtelen elég is lesz, hisz van még mit mesélnem… addig is lehet csámcsogni a képeken és bombázni kérdésekkel! : )

Sütike’s new chapter coming soon…

Chapter 10 - Időhiány és rohangálás

Huha, már megint azt veszem észre, hogy elrepült 3 kemény hónap, én meg nem jelentkeztem újabb infókkal. Huppsszzz. Nem mentegetőzöm, de az elmúlt időszakom családkeresésről szólt, a szabadnapjaimon meg interjúkra rohangáltam. (Május elött) Lényeg a lényeg, most már hivatalosan a ’SZITI’-ben fogok dolgozni szóval legújabb földrajzi pozícióm Genf, Svájc! Itt is beszélnek franciául, sőt itt még jobb lehetőségeim vannak a tanulására is. a kurzusok közül csak úgy válogathatok.

Nem akarok senkit azzal fárasztani miért döntöttem a váltás mellett, sok érvem volt, hogy miért jöjjek be Genfbe és hagyjam ott a francia családot. Valamint azzal se mennyire körülményes a családkeresés és ennek módjával; taktikájával és hasznos információival. persze ha vkit érdekel szívesen elmesélem, de véleményem szerint senki se szeret a munkáról olvasni/ hallani.

Ezen a ponton persze nyugtázhatom, hogy még a 24 km-es távolságot sem tudom elviselni a várostól és hivatalosan is kimondhatom a városi csibe pozíciómat. ^^ Ez persze évekkel később változhat még, de jelen pillanatba, hogy a nyüzsi, a beton, az emberek és a nem annyira tiszta levegő az, amit szeretnék. Most ez Genf, lehet később valamelyik másik Nyugat-Európai város lesz. Ez még a jövő zenéje. Mindegyik város egy élmény, hisz mindegyiknek meg van a saját varázsa. Budapestet egyszerűen nem tudom megunni, mindig tartogat vmi újat és különlegeset és akárhányszor haza megyek, mindig rám tör a vágy, hogy esetleg hazaköltözzek és otthon dolgozzak. Mindig, amikor könnyes búcsút veszek a magyar fővárostól és az aktuális városomban landol a gépem, kapásból érzem, hogy hazajöttem, most például Genfbe.

Ennyit a városi ömlengésről, de talán izgalmasabb és szaftosabb story-kkal is szolgálhatok ; ) Igen-igen, most jött el az a rész, amikor a kíváncsiságodat már nem tudod leplezni és ’csakazértis’ végig olvasod, hogy mik is történtek akkor, amikor épp nem dolgoztam vagy nem épp új család után rohangáltam.

A miénk is így nézett ki!

Talán érdemes először is a mákos rakott tészta történetét elmesélnem. Once upon a time in Geneva két ember elhatározta, hogy magyar recept alapján, magyaros kaját fog készíteni. Persze mindketten tudták, hogy egy sima paprikás krumpli vagy pörkölt már nem lenne kihívás így valami nagyobba vágták fejszéjüket, pontosabban fakanalukat. Sajnos fel kellett mérniük a körülményeket és belátniuk, hogy már az alapanyagoknál kisebb-nagyobb problémákba lehet ütközni. Konkrétan a fő alapanyag, a mák hiányát kellett tudomásul vennünk… Hisz, Svájcban nem lehet csak úgy minden útszéli kis éjjelnappaliban mákot venni nagy kiszerelésben, mint otthon. Nem-nem. Itt kérem szépen hosszas keresgélés, GefHunlevlista és a helyi erők bevetése és kikérdezésre után, sikerült találni (ami igen nagy szó) mákot. Szóval lényegében a legnehezebb részét már teljesítettük is a project-nek, vagy legalább is mi azt hittük… Vettünk mákot, 40 grammos kiszerelésben… ezek azt hiszik, hogy maga a mák a drog és csak dekorációnak használják. Nah most el lehet képzelni milyen az, amikor egy mákos tésztát emlegetsz vagy mákos bejglit. Körülbelül ugyanazt a kifejezést láttam az arcokon, mint amikor azt mondtam, hogy a paradicsomlevest cukorral eszem. A francia család arckifejezését egyszerűen nem lehet megfogalmazni, de szerintem mindenkinek van elég képzelőereje… : )

Persze az első akadály teljesítése után rá kellett jönnünk, hogy a mákot nem lehet csak úgy bele rakni a tésztába, azt meg is kéne darálni… következő kihívás: Hogy szerezzünk mákdarálót külföldön este 10kor??? Ismételten GenfHunLevlista, Facebook SOS mákdaráló segítségkérés, aztán végül lett is. kaptunk tanácsokat, mit használjunk, ha nincs (ez általában kávédaráló volt) vmint egyéb zúzó törő eszközök… például ősrégi kávédaráló vagy mozsár.. megcsináltunk a csodát és a végül mindenki jól lakott…

A Kopaszi - gáton ugrálni jó...

Persze március óta, voltam otthon is ’nyaralni’. Úgy voltam vele, hogy ha már váltok családot, akkor nekem is jár egy kis szabadság. El lehet képzelni mennyire nyaraltam… a május első másfél hetét otthon töltve rokonokat látogattam Székesfehérváron, a kedvenc fővárosomban futottam össze kedvenc ismerősökkel és lestem meg például az újonnan átalakított Kopaszi-gát új arculatát. Találkoztam szurikátákkal is, akiket otthon csak jó munkásembereknek hívunk, de hát a szoknya mindig ezt hozza ki belőlük. Haza már Egerbe mentem és a kb. 3 órás utazás helyett most csak 1 óra és 50 percet kellett ugyanazon az eszközön (ez esetben buszon) zötykölődni. Dobozolhattam az elmúlt 21 év emlékeit és szomorúan, de szembesülnöm kellett vele hogy konkrétan a könyvek kivételével a dolgaim belefértem 3 dobozba…. : ( de legalább praktikus vagyok! : )

Szembesülhetem megint a magyar ügyintézés órákig tartó procedúrájával, vmint az általános „Mi lesz a jövőképem?” kérdéssel, hisz a magyar felsőoktatást most akarják szétcincálni. Szerintem ezt nem kell bemutatnom, valószínűleg ti ezt jobban tudjátok, mint én Genfben élő magyar… Lényeg a lényeg, jó volt otthon és elég is volt. Genfben már hazajöttem azon a csütörtökön és következő nap már költöztem is az új családhoz. Kezdem egyre rutinosabban kezelni az ’ujcsalád-ujszokások-máshülyeségek’ dolgot. Ez amúgy kellőképpen passzívan és negatívan hangozhat hangosan felolvasva, de nem az a munka, amit életem végéig élvezettel csinálnék… sőt nem is. Ahogy már rengetegszer elmondtam és leírtam vagy említettem ez a munka csakis nyelvtanulásra, kultúraismeret bővítésre, világlátásra és kapcsolatépítésre tökéletes. Semmi másra. Én ezért imádom, konkrétan ez a kellemetlen a kellemesben, maga a tény, amiért külföldön vagy, de én a vele jövő extrák miatt élek így, ami jelen pillanatban kielégítik a vágyaimat. : )

Nade a lényeg, új város, új kihívások folyt. köv.….