Chapter 15 - Copenhagen, ahogy én látom...

Nos, valahol a biciklinél jártam... Hát igen! Tudni kell a városról, hogy nagyon biciklis. Értem én, több a canga, mint az autó. Komolyan! Bennem egy kisváros hangulatát idézte a hely, főleg úgy hogy ahogy fel alá tekertem és láttam, hogy nagyobb biciklisávok vannak némelyik utcában/kereszteződésben, mint normál autófelhasználásra épített sávok! :O Jaj, és igen kaptam kétkerekűt a CS (nem CounterStrike, hanem CouchSurfing) sráctól! Yuuhhhúúúú!!! Ez amúgy azért nagy szám, mert a városi csibe pozicíómat egy biciklin tudom elképzelni a legjobban, már ki is van nézve hogy milyen szeretnék, milyen színekkel. :$ Weboldal itt! Már egy ideje érlelődik bennem a dolog, hisz Amerika óta a titkos vágyam, főleg úgy hogy Buffalo-ban is rengeteg biciklit használó ismerősőm volt. Lényeg a lényeg, hogy nagyon helyi lettem és tetszett is. Például az egyik hídon a tekerő egyéneket számláló masina volt kirakva, hogy hány személy teker át a hídon egy évben. Gondolom statisztikát fognak belőle készíteni, de elég egyértelmű volt hogy többszerese, mint a helyi autóforgalomnak...

Miután én két nappal előbb érkeztem, mint a többiek, így nekem volt kb. 48 órám arra, hogy megszerezzem az alaptudást a helyről és hogy mi merre van. Ezért CS-n leszerveztem 2 csajszival egy-egy talit (a srácon kívül), nemzetközi barátikör-tágítás érdekében. Szeretek olyan emberekkel dumálni egyet, akik totál más környezetből jönnek, máshogy nőttek fel és más körülmények között élnek jelen pillanatban. Az egyik csajszi velem egyidős és Prágában nőtt fel (az egyik olyan város ahová MINDENKÉPP elakarok menni) és kitalálta, hogy megtanulja a  dán  nyelvet. Amivel nem is lenne probléma, ha a helyi nyelvet beszélő társadalom nem arra lenne beállítva, hogy  külföldivel angolul lehet kommunikálni. Az egyik francia prof is mondta, hogy ahogy rájönnek hogy nem vagy original speaker, automatikusan váltanak át angolra. De kérdem én, akkor hol lenne a challenge? Igaz emiatt én is szívok itt Genfben, hisz ezek is váltanak át angolra... de az eddigi próbálkozásaim azt mutatják, hogy ha látják az emberen azt, hogy legalább megpróbálja akkor hagyják, majd elismerik, hogy azért megy az...

A másik egy orosz csaj volt, aki a munkájából kifolyólag utazik egy csomót. Vele megbeszéltem, hogy mennyire körülményes az utazás Európába Moszkvából, hisz nincs sok járat (értem én repülő), ami meg van, az cseszett mód drága. A másik nagyon vicces rész az az volt, ahogy beszélt. Egyik barátnőm vérprofin tudja utánozni az orosz akcentust... most már kijelenthetem, hogy vérprofin. Hisz totál ugyan úgy beszélt az orosz csaj, mint ahogy barátnőm prezentálta hónapokkal azelőtt... Persze nem tehet róla, mert orosz kiejtésből az angolt kihozni azért kihívás, de mindenképpen megmosolyogtató. 

A hostelben is sikerült összefutni egy pár emberrel. Ökör iszik magában felkiáltásra egy ír és egy amerikai sráccal (fiatal suhanc from Texas) kezdtem el haverkodni és velük is egy hatalmas estét sikerült zárni. Másnap meg már jöttek is a többiek...

A város, ahogy én láttam...

Ahogy már egy picivel fentebb említettem mindenki vált angolra, ha hallják hogy nem vagy helyi. Ennek egy aprócska, de annál jelentősebb oka van. A dán nemzet rájött ama töpörtyűnyi tényre, hogy a saját nyelvükkel nem fogják megváltani a világot. Így az összes filmet (nagy százalékban angol nyelvű), ami landol a mozikban arrafelé, nem szinkronizálva, hanem egyszerűen feliratozva. Az ÖSSZES! Egytől egyik... így még az elektronikai üzletben a világ végén is beszélnek angolul, ahelyett hogy kapásból bepánikolnának az idegen nyelv hallatán. Őszintén szólva az ötletet cakk-un-pakk átültetném a magyar kultúrába. Hisz egy rész jobban fejlődne mindenkinek az angol tudása és talán az emberek is lassan elkezdenének szó szerint beszélni angolul, nem csak érteni... Másrészről az idősebb nemzedék is( például Édesanyámék generációja, akik még oroszt tanultak majd jobb esetben angolt ugyanattól a tanártól pár évvel később) könnyebben állna rá a nyelvre. Sajnos ki kell hogy jelentsem, hogy a mostani Magyarországon (ahogy tapasztaltam és hallom) feltétlenül (és papír függvényében) kérik az angol tudást és kommunikáció készséget, többi nyelv ide vagy oda. Barátnőm perfekt francia és nem tud elhelyezkedni, mert nem beszél (papíron) angolul annak ellenére hogy érti és el tudna kommunikálni vele... de abba is hagyom hisz miért kritizálom az országot ha otthon sem vagyok...

Összegezve: Vegyünk példát a dánokról!

A másik földrajzi okokból kifakadó furcsaság, az a nappalok és éjszakák hosszúságának az eloszlása volt. Hisz az ország sokkal közelebb van az északi sarkhoz, mint magyarhonunk vagy Svájc. Ebből kifolyólag a nyári vagy téli félév függvényében, a nappalok hosszabban és az éjszakák rövidebbek vagy épp fordítva. Én pont kifogtam az első variációt, hisz sötétedés olyan este 11re fejeződött be és hajnali 5kor már világos volt... Gondolhatjátok, én, aki imád aludni és dorbézolni(értek én ezalatt minden napközben végezhető tevékenységet, mint olvasás, filmnézés, chapterírás, tanulás etc.) én éjszaka jobban szeretem csinálni, mert amikor sokan alszanak akkor a város is lehalkul és sokkal könnyebb fókuszálni arra amire éppen kell. A hátulütője ennek viszont, hogy nappal meg nem tudok aludni... szóval vagy nagyon frankó sötétítőfüggönyt kell szereznem vagy szupergyorsan kell dolgoznom... Végülis a négy nap végére fáradtabb voltam mintha nem is mentem volna nyaralni... pont ebből a kifolyólag... 

Tabita és Én

Volt egy nap, amikor barátnőm helyi ismerőse és a tesója körbemutogatott nekünk mindent, amit mindenképpen látnunk és ismernünk kell ha már itt járunk. Ilyen volt Christiania is. Hisz a belvárostól délebbre található városnegyed pont arról híres, hogy ott az emberek törvényen kívül élnek. A városban állandó a probléma velük, hisz nem foglalkoznak semmivel, megvannak a saját törvényeik, ebből kifolyólag nagyon nehezen fogadnak el új embereket. Fényképezni nem volt szabad és erre hatalmas jelekkel is felhívták a figyelmünket (sajna kép nem készült) hozzánk külön oda is jöttek hogy tegyük már rá a kupakot a fényképezőgép objektívére... A kedvencem, ami azért erősen vegyes érzelmeket keltett bennem az a nyilvános fű árusítás volt. Ugyan úgy kell elképzelni a dolgot, mintha a szombati piacra baktatnánk le venni egy pár zöldséget-gyümölcsöt... csak itt ugyan ilyen standokon különböző ítesítésű-minőségű-erdetű és mitomén fajtájú elszívható füvet lehetett venni... Tiszta Amszerdam, csak kicsit máshogy. Igaz nem kérdeztük meg, de szerintem gombát nem lehetett venni... :P Nem utolsó sorban a kicsi közösség saját készítésű dolgait árulja némi pénzszerzési lehetőség fejében, így például egyik ismerősöm egyedi gumicsizmával tért haza! ;)

Azok a bizonyos elefántok..

A másik dolog, ami lényegében már a reptéren az arcomba mosolygott, azok a tarka-barka elefántok voltak. A város minden pontján amerre jártam volt egy elefánt és mindegyiknek személyre szabott volt a dekorációja. Személyes kedvencem a kekszes volt, amiben önmagamra ismertem és nagyon gyorsan át is kereszteltem Cookie-elephant-re. Úgy hogy büszkén kijelenthetem, hogy Sütikének már van elefántja is! ;) :P Természetesen ilyen megmozdulásokkal már otthon is, itt is és amerikában is találkoztam. Errefelé és otthon is a tehén a sláger, Bufiban meg a bölény, de mindig ugyanaz a koncepció. 

Ezt leszámítva megvolt az alap sightseeing tour, láttam minden fontos épületet, a legnépszerűbb sétálóövezetet, rengeteg hajót, a dán királyi palotakomplexumot és őrségváltást is. Több kép a szokásos helyen megtekinthető!!

Ha van kérdés commentben várom, ha nincs akkor lehet állandó olvasónak feliratkozni. Ez volt a reklám része a szövegelésnek. Valamint megmondtam hogy nem lesz megint 3 hónap a két chapter között! ;)

Chapter 14 - Copenhagen á la carte...

Először is szeretnék bocsánatot kérni minden Olvasótól... Az elmúlt 3 és fél hónap másról szólt mint azelőtt. Szükségem volt egy kis inspirálódásra, világlátásra és szerény személyem értékelésére, hisz megint munkaváltás volt lelki push-down-okkal, valamint rámtört az 'Úristen-egy-éve-vagyok-kint-és-költöznöm-kéne' érzés is. Szószaporítás helyett, megtörténtek azok az események amik segítettek előre és persze az eltelt idő is arra enged következtetni hogy túl vagyok egyen és máson. DE mától a hallgatásnak vége... az igazi Süti visszatér, hisz azért van miről mesélni! Rengeteg behatás az életemre, más kultúrák, utazások és sok minden apróság! csakis kizárólag ahogy tőlem megszokhattátok! ;)

Ott folytatom ahol abba hagytam még augusztusban, úgy is eléggé le vagyok maradva... Szóval vágjunk a gulyáslevesbe és repüljünk Koppenhágába! ;)

A Kis hableány a jobb oldalon...

A még július végére kalkulált 4 napos kalandozást úgy vártam, mint kisgyerek a karácsonyt... Miért? szimplán azért, mert lehetőségem volt elszakadni Genftől egy picit, szusszanni egyet, találkozni Amerikában megismert dán barátnőmmel (lényegében ő volt az oka amiért ez a város lett a number 1, a meglátogatandó európai nagyvárosok listáján) és kielégíteni a kalandvágyamat! A dán fővárost nem hiszem hogy be kell mutatom, mindenki el tudja képzeli nagyjából hogy hol van és talán még a kishableány szobra is eszébe jut a jobbaknak! ; )

Az olcsó repjegy foglalás végett a gépem Basel-ből indult hajnali 6-kor, ami akármennyire is szépen nézzük 3 órányira vagy Genftől és a '2 órával előbb legyünk a reptéren' biztonsági számításokkal is 5 órával korábban kellett elindulnunk, azaz hajnali 1 - fél 2 körül... brrr... Az éjszaka kellős közepén történő indulásokról mindig ugyanaz a véleményem. Éjjeli bagoly üzemmódomnak köszönhetően inkább nem alszom aznap éjszaka és inkább iszom plusz 3 bögre kávét, minthogy bealudjak és lekéssem a gépemet.... ( Az 'ágyúzhatnának mellette, ha alszik' saját kifejezés tökéletesen körbeírja azt hogy könnyedén tovább alszom ha az ébresztő csörög, fontosság ide vagy oda.) Basel már a német részén van Svájcnak és fura is volta  sok német kiírás... őszintén szólva úgy éreztem magam mint az elsős csemete az iskolában tanévnyitón; minden új és más és olyan idegen szavak vannak mindenhová felírva... : ) Majd szokásos reptér search, be-check-olás, beszállás és újra repülés! Szeretek repülni, mert gyors és hatékony, valamint gyönyörű a látvány és a legrosszabb-komorabb napból is egy napos mosolygós napot tud varázsolni, akár nyáron, de főleg télen! Persze ahogy megkezdődik a leszállás a felhők egyre közelebb kerülnek és lassan megint látni lehet a googlemap által mutatott általános sakktábla szerű vagy zűrzavaros utcagombolyagokat. Személy szerint utálok leszállni, a légnyomáskülönbség és a lassú ereszkedés egyszerűen megőrjít, bedugul a fülem tőle és rosszul vagyok, nem émelygősen, de egyszerűen már azt várom hogy hopp nézd már egy reptér és máris gurulunk. Ezt az alap rossz hozzáállás megtarkította egy fülfájás is. Igen, olyan volt mintha fülenként 4-5 darab hosszúkás tűket szúrkálnának a fülembe, kihúzva, vissza beszúrva... az idejét nem tudtam hogy meddig tartott, de aznap csak délutánra javult meg a hallásom. Szörnyű élmény, de a tény hogy megérkeztem az első általam még nem ismert európai városban feledtetett mindent!

A metró amivel bementem a városban, olyan volt mint egy 22.századi űrhernyó, teljesen letisztult, tiszta egyszerű, de praktikus formák, majd a kedvenc részem amikor a föld alá értünk akkor fallal van elválasztva a sínektől a peron. Igen, úgy áll meg a metrókigyó, hogy az ajtók pont találkozzanak, így nincs sínekre esett halálos áldozat, nincs vér és nagyobb a biztonság is. Értem én hogy a sárga felfestett csík például Budapesten figyelmeztetésre szolgál, de a kósza embert nem fogja meggátolni abban hogy ne lépen közelebb, de bezzeg egy műanyag fal aminek nekirohanhat...annyi esze csak van, nem? Nekem ez kifejezetten tetszett, hisz egy csomó hibalehetőséget zár ki, igaz némi anyagi befeketetéssel ugyan...

A városba olyan reggeli 9 körül érhettem, a gépen történő félalvásból kifolyólag nem voltam fáradt, sőőőőőt túltengett bennem az adrenalin. Hisz, amíg a metrómegállótól a hostel-ig értem, lepergett előttem az előttem álló kalandok sorozata, az izgalom maga, hogy uj embereket fogok megismerni, találkozom végre dán barátőmmel és hogy mindezeket a kalandokat nem egyedül fogom megélni.  YIHAW!

reggeli

Aztán persze megtaláltam a hostelt, szobámat igaz nem foglalhattam el, de legalább a cuccaimat ledobhattam és a reptérről szerzett térképemmel a nyakamba vettem a várost. A lelkesedésem közben persze nem nyugodott, felhívtam azt a srácot, aki ajánlott nekem egy cangát arra a hétvégére és egy összefutást hogy azért mégis mondja már el 10 percbe mi-hol-merre-miért etc... Erre az ösztöző beszélgetésre a Baresso Coffee adott helyet. Tiszta Costa, Mimi barátném imádná és biztos lennék benne, hogy a lakótársát is elvinné! ; ) A sráccal a Couchsurfing-ről ismertem meg, amit egy írtózatosan hasznos weboldal. Most ahelyett hogy 1 egész bekezdésem keresztül ajnároznám az oldalt, ehelyett inkább ismertetem hogy miért jó! A lényege arról szól, hogy akik utaznak (például én...) azok az adott városba bejelentkeznek és tudnak a helyiekkel kommunikálni, mi merre van, mit érdemes megézni, special local knowledge, amit a guidebook-ok nem mondanak el... sokkal jobban szeretem, mint a 'normál sightseeing'-et. 

Szóval minden hasznos infóval biciklivel a birtokomban elindultam felfedezni a várost. Nos, ezen a ponton fog a szövegelésem formát váltani, hisz eddig csak sima utazós blabláról írtam. Nem fogom (nem kell sírni...) leírni az összes nevezetességet a city-ről. Ezt leszámítva minden mást le fogok írni a folytatásban... de arra legalább nem kell majd 3 hónapot várni! ;)PROMISE!

Chapter 13 - Amikor a világ a másik orcáját mutatja…

copyright: Google 

Mindig vannak és lesznek sztereotípiák az aupair munkában, hogy a nyár az egy különleges időszak. Vannak olyan családok, ahol a nyár kifejezetten egyszerű hisz csakis nyaralásról szól, így nem kell AP, vagy csak nagyon keveset. Vannak olyanok is ahol a nyári szünet elkezdésével a problémák is áradatként terhelik le az anyukákat, ilyen helyzetekre vannak a nyári AP-ok, mint ahogy barátnőm is ilyen. Róla itt olvashattok. Egy ilyen helyzetben az anyukákat csak a jól ismert Reszkessetek betörők képpel tudom elképzeli, ahol a pánik egyszerűen előtörik a szülőkből. Valamint nem utolsó sorban vannak azok az AP-ok, akiknek minden hete más, hisz a család vagy ide megy, vagy épp más programok vannak a gyerekeknek vagy csak valami belső indítványozás által nem lehet mindegyik nyári hét ugyanolyan. Nos, én ebbe a kategóriába tartozom idén nyáron. Yippiii. Mióta hivatalosan is nyarat írunk, és az időjárás is úgy dönt, hogy ehhez a tényhez hozzá is tesz a maga módján azóta nekem nem volt két ugyan olyan hetem… Főleg rohanás és folyamatos rugalmasságot kell prezentálni a család felé, ami már néha idegszálakon való jazz baletthez kezd hasonlítani.

Ennek a fesztültségtől nem mentes hétköznapok örömére, a családom úgy döntött meglátogatja a napsütéses Mexikót, nagy örömömre. hisz ezt hívják szabadságnak! : ) Igen, jól olvashatod, nem volt reggeli hajnali 7kor felkelés, vacsikészités minden este, valamint elsősorban stressz. Így ennek megünneplésére időm kerekedett az eddigi emailek megírására, amivel lógtam barátoknak; foglalkozni azzal, hogy kipihenjem magam (ez természetesen a 12 órás gyanús alvásokban észrevehető volt) és persze hétköznapi programokat szervezni magamnak azzal a tudattal, hogy nem fog senki piszkálni reggel azzal, hogy miért nem mosolygok…(ráadásul úgy hogy még a kávémat sem ihattam meg...)

Így a gyors (pár napos) regenerálódás után lelkes fesztiválra már rutinosan járó barátommal ellátogatni a gumicsizmás – szalmaszálas préri fesztiválra. Igazi nevén a Paleo Festival –ra. Jaj, nekem. úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a Candystore-ban, vagy a friss gólya a beiratkozás alatt… Csodálkozva az újon, körbenézve azon a világon, ami majd talán állandó részévé válhatna az életemnek. Konkrétan az állam folyamatosan le volt esve. Nekem ez új volt, hisz eddig én még ilyen dagonyázós fesztiválon sose voltam. Sajnos, jól veszed észre kedves olvasó, nekem még nem volt részem semmilyen Magyarországon állandóan megrendezésre kerülő SZIGET-n, Balaton Sound-n, VOLT-n, Hegyalján vagy épp EFOTT-n. Persze figyelemmel követtem a baráti társaságon keresztül és online a ’fesztivál-divatot’ és tisztában voltam minden egyes részletével. De sajna még részem nem volt benne.

Így úszták meg a cipőink a kiruccanást :P

Az egy hétig tartó program rengeteg Genftől nem messze Nyon-ban került megrendezésre. (itt lakik a nagyi is…) a puszta kellős közepén, cirkuszi sátrakba rejtett színpadokon. Azon a héten persze hogy esős, borús volt az idő, szóval ismételten nem volt igazán nyári az a hangulat, viszont az élőzenével és furcsa emberekkel egyszerűen felejthetetlen lett az egész a társaságról nem is beszélve! ;) A bejáratnál például tehénterelő karámok voltak kettő, az egyiken egy alapcheck hogy valóban van jegyed, a másikon meg egy vonalkód-olvasós beléptetés. Magyarán úgy mentek az emberek a fesztre, mint a marhák… -.-’ Már csak egy csengő kellett volna mindenki nyakába. A másik kedvenc a bejárattól nem messze elhelyezett (nem tudom, hogy eredetileg is ott lévő vagy csak ideiglenes) szökőkút, ami az időjárásnak köszönhetően gumicsizma mosóvá avanzsálódott… :D Láttunk olyan embereket, akik az értékmegőrzőbe leadták a cipőjüket és csizmára cserélték lábbelijüket. Volt olyan is, aki sima Media Markt-os zatykókkal védekezett a sár ellen. Én úgy döntöttem, hogy nem szállok harcba a sárral, hanem megállapodást kötöttem a Converse-emmel hogy egyszer élünk… Bizonyítékok...

Bankautomata a sártengerben...

A koncertek kitűnőek voltak, mindig is nagy rajongója voltam mindenféle élvezhető élőzenének, de ez itt csak jobban kiélesedett. Például hallgattunk Raul Paz-t, ami kitűnő zenét játszott. majd belehallgatunk egy kis amerikai The Strokes-ba és zárásként Tarrus Riley & Duane Stephenson szórakoztató zenéjében volt részünk! Majd hullafáradtan, sárosan de elindultunk haza, vissza Genfbe.

Raul Paz :)

Természetesen volt ám jól megszokott keddi sörözés is csak most kivételesen pénteken. Egyszerű oka volt a napbéli változtatásnak, hisz az egyik hazai TV csatorna forgatott nálunk a CERN-ben, az ott kutakodó magyar tudósokkal. (húúúú… figyelitek, hogy azért mi magyarok mindenhol ott vagyunk! Jobbak vagyunk, mint a CIA ;) ) így a riportban volt szó a sörözésünkről is, amire én már sajna nem értem oda, hisz 8kor végeztem este, 9re odaértem és a stáb után hagyott por is leült mire mi odaértünk. DE legalább elmondhatjuk, hogy mi is ott voltunk annak ellenére, hogy a műsorban nem lettünk benne. Az egész mindenség fent van a GenfHunon, ott megtekinthető és elolvasható, hogyha véletlenül nem találnád meg azon az adott csatorna honlapján… : )

A nagy szabadidőben sikerült részt venni egy GenfHun Grill-en, ami végül bográcsozás lett. a lényegen az sem változtat. Azok az emberek gyűltek össze egy baráti beszélgetős sörözős pálinkázós, borgács gulyásozós szombat estére, akik valamilyen módon hozzájárultak a GenfHun létezéséhez. Így vagy úgy. Ezen a ponton csatolnék vissza az előző chapter bevezetésére, ahol a blogom teljesen népszerű lett és lehetőség nyílott arra, hogy ne csak a blogomba írjak néhány sort hanem egy másik weboldalra, kicsit másról, csakis szigorúan Zitásan. Mindezt csak azért írom le, hisz ez az egész helyzet, talán a második elismerés életembe, amit egy két embernél több értékel, talán még olyanok is, akiket nem is ismerek. Valamint biztos vagyok abban is, hogy az egykori magyartanárom, akinél érettségiztem és nevetségesen kevés százalékot kaptam a magyar érettségimre, most forog a sírjában…

Csak ízelítőnek legközelebb a koppenhágai kiruccanásról írok, valamint lesz még egy pár általánosság, aminek már láttam csíráját hun-ban, viszont még nem annyira elfogadott a buta előítéletek miatt…

Subi-dubi puszi pááá ;)

Chapter 12 - City life á la Süti

Az elmúlt három hétben sikerült a blogomat kellőképpen népszerűvé tenni. Magam sem tudom hogyan, de egy biztos az emberek szeretik. Ami kifejezetten vicces, hogy több oldalmegnyitás volt Svájcban, gyanúsan Genfben, mint szeretett kishazánkban, Magyarhonban… Nem is fecsérelem a szót itt több bevezetőre, a körülmények (azaz hatalmas bögre Grande Mocha, hangulat és view) adottak a folytatáshoz, amibe ha nem bánjátok bele is vágok! ;)

Akkor ott jártam még, hogy volt Fetes de la Musique, nah most az már igen régen volt időtávlatokat nézve, DE azóta természetesen magamat és nevemet meghazudtolva nem a szobámban tengettem remeteként életem, hanem mentem-mentem- mendegéltem a lehetőségekhez képest mindenfelé!

Így történt meg a nagy eset, amikor sok apró beszélgetés és egy Junior Tshaka koncert meggyőzött arról minket, hogy meg kell látogatnunk a svájci fővárost, Bern-t. A lehetőségek nyitottak voltak időjárás és közlekedési szempontból is, valamint ha már arra járunk, akkor miért ne nézzük meg a várost is. Szóval volt egy kis research a city-ről (jelentem igen light-os, hisz Wiki a legjobb barátunk ^^) Ancsa barátnémnak sikerült térképet is kinyomtatni, szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy 'Istenkirályak' voltunk az adott helyzetben. A quartett (hangszereink nem voltak), így elindult vonattal és oda is ért röpke 2 óra alatt. Persze már itt is hoztuk a formánkat, kaptunk telefonszámot a kávés bácsitól, valamint megterítettünk ebédhez is. A szokásos utazós szendvicsem például kifejezetten nagy sikert aratott. :P

A város maga, nekem nagyon tetszett. A hangulata megfogó mindenki beszél angolul és ha franciául szólsz hozzájuk angolul válaszolnak. Kicsit olyan érzésem volt mintha lenne egy belső feszültség a német és francia rész között, nem erős és kimondott ugyan, de részemről érezhető. A belváros maga olyan, mint egy bevásárlóközpont és hogy ha még az árakat is megnézed akkor hirtelen elkap a 'shopping' láz és meg akarsz venni mindent. Ennek csupán egy oka van, sokkal olcsóbb, mint Genf. Meg van az egésznek a hangulata az őrtornyokkal és a piros villamosokkal, amin konkrétan végighúzhatnád a kezed hisz az utcán melletted megy el. (Igen jól érezheted kedves olvasó nagy volt a kísértés, de valszeg szétrúgták volna a formás hátsómat érte… )

Az alap városnéző körút, szökőkútban játszás és rengeteg kép készítés közepette sikerült megtalálnunk a koncert helyszínét is, a lényeg, amiért jöttünk. a koncert szhüperh volt, hisz mi azért szinte backstage-ről ismerkedhettünk meg a csapattal. Nagyon jó koncert, nagyon jó hangulat volt. Persze a koncert végén könnyes búcsú és rohanás a vasútállomásra, hisz mi még aznap este visszajöttünk Genfbe. ---zombi-üzem-mód---- de kitűnő társaság és a kitűnő berni délután feledhetetlené tett mindent. ; ) Bernről több infót ezen a weboldalon találhatsz. Több kép meg a szokásos helyen...

Természetesen egy ilyen hétvégét nem fogok lezárni egy sima ide-oda utazós városnézéssel, hisz azon a hétvégén vasárnap még magyar búcsú is volt. Igen, magyarok vagyunk és akkor legyen búcsú is. Én személy szerint a kaja miatt mentem… :$ jó kis Jókai bableves Erős Pistával (persze Édes Anna nem volt -.-) diós bejgli, amin 2 hétig gondolkoztam, hogy hogy hívják magyarul és természetesen a társaság és a magyar progik. Ott voltak az Egerben tanult (!!!) könyvtáros csajok is, akik próbálják megregulázni a magyar könyvtár könyvhadseregét kisebb - nagyobb sikerrel. Volt gyümölcsstand a GenfHun szervezésében és focipárbaj is… Talán sikerül egyszer történelmet írni a genfi magyar focicsapatoknak és talán sikerül Puskás Öcsi bácsi nyomdokaiba lépni! :P De amúgy ügyesek voltatok fiúk! ; )

Aztán volt olyan is hogy kedves grúz barátosnőm, úgy döntött, hogy elhagyja a francia családját (végre). Nevetségesen kevés fizetést kapott és én (igen bevállalom) ösztönöztem a változtatásra. Ebben az egészben a szomorú, hogy ha nem is a világ, de a Franciaország másik oldalára, Bordeaux-be találta meg a helyét. Így arra jutottunk, hogy egy GoodBye Party-val elbúcsúztatjuk kedves barátnőnket! : ) Szóval irány Thonon les Bains. Ez csak egy valamivel több, mint ami nem Genfben történt… de mégis az enyém :P

copyright: Google 

Időközben közelebb is léptünk az aktuálishoz és sikerült beleballagni az év hetedik hónapjába. (Tudom-tudom…) és megtörtént a genfi Budapest parádéééé, no comment. Amit eddig kihagytam otthon különböző gyermeteg okokból, azt sikerül mind átélnem Genfben. Talán azért mert épp hétvégére esett és a városban lakom (micsoda consequence) Nem is akarok sok szót pocsékolni erre, hisz a Lake Parade-n megvoltak a kamionok, zenével, bikinis lányokkal és nagy meglepetésemre beöltözött emberekkel. Kicsit olyan volt mintha Halloween lenne, hisz a különböző baráti társaságok beöltöztek ugyan olyan szerelésbe. Így találkoztam tehenészlányokkal, kifejezettem rövid szoknyában és tehén nélkül, vagy Mario és Luigi és elsétált mellettünk, de a kedvenc hupikék törpikék banda vitte nálam a pálmát! :D Sikerült egy csomó ismerőssel összefutni, nagy meglepetésemre. A zene tuc-tuc volt, sikeresen agyon lettem taposva. De egyszer élünk és egy egyszeri alkalom volt, legalább is most úgy gondolom… A nagy alkalom örömére barátnőmék vettek egy parókát, egy tollas bolerót és egy nagyon laza ultra fekete szemüveget! Természetesen mindenki felpróbálta és próbálta álcázni igazi valóját! :P Több kép a csodáról itt!

Mario and Luigi

Talán chapter zárásként írhatnék olyat, hogy iratkozz fel, mert jó! (és legalább én is örülök magamnak, hogy nem csak úgy írok az éterbe) Képek a szokásos helyen elérhetők és most komolyan… visszajelzésekre, commentekre nyitott vagyok és nyál csorgatva (mint a bulldog a Rio-ból) várom mindegyiket!

Addig is csóközön Európa másik oldaláról! ;)

Chapter 11 - Amikor a Városi Csibe beindul...

Lassan két hónapja tengetem piciny életemet Genfben. Szó szerint, a várostól 10percre lakom busszal. Szóval, amikor épp nem dolgozom, akkor húzok be a városba, mint a vadliba. Miért? Szocializálódni, élni vagy csak valami újjal találkozni/ belebotlani. Persze eleinte már annak is örültem, hogy egyáltalán szombat és a vasárnap még gyerekekre se kell néznem, hisz az igazi hétvége volt a hétvégém. Meg kell jegyeznem, hogy fura volt az, hogy vasárnap a város szinte kihal, mármint nyitva vannak az éttermek, kávézók és pékségek (sokszor tartozik ez a kettő egybe) de ezeket leszámítva a városban minden zárva van. Ez a fura érzés sem tudtam überelni azt a tényt, hogy egy igazi vasárnapom van végre és lesz egy darabig. A hétköznapokon töltött hétvégéim nem voltak ennyire inspirálóak.

Persze májusban csak összesen két hétvégém volt, de az is igen tartalmas. Az összes Genfben élő ismerős és újdonsült barát örült, hogy végre láthat hétvégén, ihatok velük egy sört és nem kell egy röpke ebédidőben összefutni… természetesen én is élveztem minden percét annak, hogy végre akkor van szombatom, amikor mindenki másnak.

Így sikerült megünnepelni egy BBQ party-val a hivatalos beköltözésemet a városban. A buli a belvárosban volt egy olyan belső udvarban, amin látszik, hogy több száz éve van ott és rengeteg mindent ’láthatott’. A szembe lévő épület ablakaival egyszerűen nem tudtam betelni. össze vissza voltak belepakolva a falba. Ahol a belső szerkezet megkívánt egy lyukat a falba oda került egy nyílás, amit később üveggel fedtek be a korral történő változások folyamán. Persze a társaság is tökéletes volt. Magyar alapcsapat és egy eredeti svájci! : ) A hangulat természetesen kitűnő volt, hisz mindenkinek volt vmi story-ja, Magyarországgal kapcsolatban vagy épp munkahely helyzet kibeszélés volt. Thomy (majonéz made in Switzerland) és a Mekis ketchup csak fentebb húzták a színvonalat. Ők voltak az igazi résztvevői a bulinak. Emelték a már emelt színvonalat! ; ) 

Az új családdal, új szokásrendszer is életbe lépett, ami azt jelentette, hogy a svájci ünnepnapokon nekem nem kellett dolgozni. Ez a tény annyira furcsák volt, a franciák után, ahol a karácsonyt és a húsvétot is végig dolgoztam… Szóval így a nyakamba szakadt egy felesleges csütörtöki nap, amit mégiscsak hasznosan kellett volna eltölteni. Így barátnőmmel elmentünk Chamonix-ba. Esetleg jobban ismeri a nagyközönség Chamonix, Mont – Blanc néven. Igen, Európa legnagyobb legmagasabb hegyét néztem meg a mellette fekvő településről. A közel 10.000 főt számláló kisváros természetesen a turizmusból él (mily meglepő módon) főleg télen, de nyáron is. Hisz a sokkal kellemesebb időszakban lehet túrázni és bakanccsal bejárni szinte ugyanazt, amit általában télen be lehet síelni. Az alap felvonók járnak ilyenkor is. Így kitűnő kirándulásokat lehet tenni és süllyedni igen sok száz métert, ugyanazon a napon!

Mi csak az odavezető utat jártuk be és gyönyörködtünk az út adta szépségekben, de azért a Mont-Blanc maga se volt rossz látvány… Több infót megtudhatsz ezen a helyen. Valamint több képért klikk a klikk szóra.

Az élet Genfben persze ment ugyan úgy tovább az események szempontjából, sőt bejött a nyár és kapásból megduplázódtak a magyar programok a városban; nagy örömömre. A GenfHunnal megvoltak a szokásos keddi sörözések, amiről született egy cikk is. a cikk itt olvasható… és ha észreveszed és talán végig is olvasod a cikket majd a vége felé találsz benne egy meglepetést is! ; ) Valamint állandóan rendezés alatt van filmvetítés is. Ilyen volt például a Valami Amerika maraton Szabó Győző társaságában… Nem tudom érzékelitek e, de mekkora poén már az, hogy külföldön kell élned ahhoz, hogy otthoni színészekkel fuss össze és akár legyen egy titkos kézfogásotok! :P Persze a Genfi Magyar könyvtár is rendez filmvetítéseket, ott inkább klasszikusok mennek, mint Hamvadó cigarettavég meg ilyenek… : )

Természetesen úgy jött el már megint a június, hogy észre se vettem és ezzel együtt a nyár is. Nagy örömömre, hisz jó időben lehet csak igazán jó színt szerezni! Erre két kitűnő hely van a városban az egyik a Geneve Plage (ahol személy szerint még csak fesztiválok miatt voltam, éjszaka…) vagy a Bain des Paquis. Mindkét hely tökéletes napozásra, pasi-stírölésre és pihenésre, bár nekem csak a Paquis-n van tapasztalatom... : P Olcsó kaja (a genfi árakkal összehasonlítva) és jó társaság, hisz az esetek 95%-ban csajokkal együtt vagyok kint, ráadásul magyarokkal. : )

Picnic in the Park vol 1.

Egyik kedvenc barátnőmnek támadt egy fergeteges ötlete, miszerint össze kéne rángatni az embereket, akiket idekint ismerünk. Van egy keménymag, de mindenkinek van ismerőse, aki itt dolgozik és/vagy él, úgyhogy miért ne akkor legyen egy baráti piknik valamelyik parkban, Genfben. Így az elsőt sikerült teljesítenünk a Parc de Bastions-nál. Nagyszerű nemzetközi hangulat és kitűnő társaság. Egyszerre kommunikálunk magyarul angolul spanyolul és franciául. Hisz van, aki Mexikóból, Kolumbiából, eredeti Svájcból és ki gondolná Magyarországról vagy a környező határ-menti országokból csapódott oda; természetesen direkt. : D Az első nagy sikerére való tekintettel, nem sokkal később sikerült egy második alkalmat is összehozni ’Picnic in the park vol. 2’ néven. Itt már össze se mertem számolni az embereket, hisz egy képre talán nehézkesen fértünk rá… a nyelvek is bővültek szlovákkal és csehvel... (Nah itt veszett el a magyar tudásom). Szóval itt már a nemzetköziség kezdett nem látható méretekben testet ölteni. Nagyszerű - nagyszerű csapat és valszeg nem az utolsó piknik idén nyáron! : )

Picnic in the Park vol. 2 :O

Ahogy a virágok is elkezdenek színpompába borulni és az emberek is kevesebb ruhába járni, elméletileg a melegből kifolyólag, így Genf is leveti mogorva hideg arcát és elkezdi önteni magából a fesztiválok és programokat!

Az első és mérvadó ilyen esemény a 3 napos Fete de la Musique volt (A zene ünnepe, gyengébbek és nem franciául értők kedvéért) Oh, Anyu! Nah hát ekkor éreztem azt először, hogy jól döntöttem, amikor közöltem a franciákkal hogy au revoir… rengeteg ember és 3 napon keresztül 37 színpadon folyamatos koncertek, mindenféle stílusban. Az élőzene és fergeteges hangulat mellett nemzetközi kaja kínálat sem volt figyelmen kívül hagyható. Oh my God… Ami kifejezetten tetszett, hogy szelektíven szedték a szemetet és mindenhol fel volt híva mindenki figyelme arra, hogy szelektíven kulturáltan szemeteljen. Ez számomra fontos és próbálom a környezetemnek is átadni amennyire lehet, hisz ha már van rá lehetőség, akkor legyen meg a fáradság is rá. (köhöm… Anya…) : D Mellesleg a városban szétszórt helyein ki voltak pakolva zongorák és lehetett rajtuk játszani, nem kellett vérprofinak lenni... Épp csak a hétköznapi emberből próbálták kiszedni a zene iránti szeretetet. erről ez a videó árulkodik a legjobban!

Volt egy dobos banda is az egyik parkban, akik minden este fergeteges show-t csináltak. Olyat tombolni zuhogó esőben nekem még sose sikerült, de sztem a többieknek sem. Igen, az időjárás nem volt vmi kegyes, hisz a 3 napból kettőn be volt borulva vagy szakad az eső, de így legalább esernyős buli volt! : ) Gondolatzárásként pedig mindenki elhatározta, hogy venni fog egy design-os gumicsizmát, amire sztem azóta se került sor… :D Nem elhanyagolható informáióként vannak képek is! 

Nah de ennyire így hirtelen elég is lesz, hisz van még mit mesélnem… addig is lehet csámcsogni a képeken és bombázni kérdésekkel! : )

Sütike’s new chapter coming soon…

Chapter 10 - Időhiány és rohangálás

Huha, már megint azt veszem észre, hogy elrepült 3 kemény hónap, én meg nem jelentkeztem újabb infókkal. Huppsszzz. Nem mentegetőzöm, de az elmúlt időszakom családkeresésről szólt, a szabadnapjaimon meg interjúkra rohangáltam. (Május elött) Lényeg a lényeg, most már hivatalosan a ’SZITI’-ben fogok dolgozni szóval legújabb földrajzi pozícióm Genf, Svájc! Itt is beszélnek franciául, sőt itt még jobb lehetőségeim vannak a tanulására is. a kurzusok közül csak úgy válogathatok.

Nem akarok senkit azzal fárasztani miért döntöttem a váltás mellett, sok érvem volt, hogy miért jöjjek be Genfbe és hagyjam ott a francia családot. Valamint azzal se mennyire körülményes a családkeresés és ennek módjával; taktikájával és hasznos információival. persze ha vkit érdekel szívesen elmesélem, de véleményem szerint senki se szeret a munkáról olvasni/ hallani.

Ezen a ponton persze nyugtázhatom, hogy még a 24 km-es távolságot sem tudom elviselni a várostól és hivatalosan is kimondhatom a városi csibe pozíciómat. ^^ Ez persze évekkel később változhat még, de jelen pillanatba, hogy a nyüzsi, a beton, az emberek és a nem annyira tiszta levegő az, amit szeretnék. Most ez Genf, lehet később valamelyik másik Nyugat-Európai város lesz. Ez még a jövő zenéje. Mindegyik város egy élmény, hisz mindegyiknek meg van a saját varázsa. Budapestet egyszerűen nem tudom megunni, mindig tartogat vmi újat és különlegeset és akárhányszor haza megyek, mindig rám tör a vágy, hogy esetleg hazaköltözzek és otthon dolgozzak. Mindig, amikor könnyes búcsút veszek a magyar fővárostól és az aktuális városomban landol a gépem, kapásból érzem, hogy hazajöttem, most például Genfbe.

Ennyit a városi ömlengésről, de talán izgalmasabb és szaftosabb story-kkal is szolgálhatok ; ) Igen-igen, most jött el az a rész, amikor a kíváncsiságodat már nem tudod leplezni és ’csakazértis’ végig olvasod, hogy mik is történtek akkor, amikor épp nem dolgoztam vagy nem épp új család után rohangáltam.

A miénk is így nézett ki!

Talán érdemes először is a mákos rakott tészta történetét elmesélnem. Once upon a time in Geneva két ember elhatározta, hogy magyar recept alapján, magyaros kaját fog készíteni. Persze mindketten tudták, hogy egy sima paprikás krumpli vagy pörkölt már nem lenne kihívás így valami nagyobba vágták fejszéjüket, pontosabban fakanalukat. Sajnos fel kellett mérniük a körülményeket és belátniuk, hogy már az alapanyagoknál kisebb-nagyobb problémákba lehet ütközni. Konkrétan a fő alapanyag, a mák hiányát kellett tudomásul vennünk… Hisz, Svájcban nem lehet csak úgy minden útszéli kis éjjelnappaliban mákot venni nagy kiszerelésben, mint otthon. Nem-nem. Itt kérem szépen hosszas keresgélés, GefHunlevlista és a helyi erők bevetése és kikérdezésre után, sikerült találni (ami igen nagy szó) mákot. Szóval lényegében a legnehezebb részét már teljesítettük is a project-nek, vagy legalább is mi azt hittük… Vettünk mákot, 40 grammos kiszerelésben… ezek azt hiszik, hogy maga a mák a drog és csak dekorációnak használják. Nah most el lehet képzelni milyen az, amikor egy mákos tésztát emlegetsz vagy mákos bejglit. Körülbelül ugyanazt a kifejezést láttam az arcokon, mint amikor azt mondtam, hogy a paradicsomlevest cukorral eszem. A francia család arckifejezését egyszerűen nem lehet megfogalmazni, de szerintem mindenkinek van elég képzelőereje… : )

Persze az első akadály teljesítése után rá kellett jönnünk, hogy a mákot nem lehet csak úgy bele rakni a tésztába, azt meg is kéne darálni… következő kihívás: Hogy szerezzünk mákdarálót külföldön este 10kor??? Ismételten GenfHunLevlista, Facebook SOS mákdaráló segítségkérés, aztán végül lett is. kaptunk tanácsokat, mit használjunk, ha nincs (ez általában kávédaráló volt) vmint egyéb zúzó törő eszközök… például ősrégi kávédaráló vagy mozsár.. megcsináltunk a csodát és a végül mindenki jól lakott…

A Kopaszi - gáton ugrálni jó...

Persze március óta, voltam otthon is ’nyaralni’. Úgy voltam vele, hogy ha már váltok családot, akkor nekem is jár egy kis szabadság. El lehet képzelni mennyire nyaraltam… a május első másfél hetét otthon töltve rokonokat látogattam Székesfehérváron, a kedvenc fővárosomban futottam össze kedvenc ismerősökkel és lestem meg például az újonnan átalakított Kopaszi-gát új arculatát. Találkoztam szurikátákkal is, akiket otthon csak jó munkásembereknek hívunk, de hát a szoknya mindig ezt hozza ki belőlük. Haza már Egerbe mentem és a kb. 3 órás utazás helyett most csak 1 óra és 50 percet kellett ugyanazon az eszközön (ez esetben buszon) zötykölődni. Dobozolhattam az elmúlt 21 év emlékeit és szomorúan, de szembesülnöm kellett vele hogy konkrétan a könyvek kivételével a dolgaim belefértem 3 dobozba…. : ( de legalább praktikus vagyok! : )

Szembesülhetem megint a magyar ügyintézés órákig tartó procedúrájával, vmint az általános „Mi lesz a jövőképem?” kérdéssel, hisz a magyar felsőoktatást most akarják szétcincálni. Szerintem ezt nem kell bemutatnom, valószínűleg ti ezt jobban tudjátok, mint én Genfben élő magyar… Lényeg a lényeg, jó volt otthon és elég is volt. Genfben már hazajöttem azon a csütörtökön és következő nap már költöztem is az új családhoz. Kezdem egyre rutinosabban kezelni az ’ujcsalád-ujszokások-máshülyeségek’ dolgot. Ez amúgy kellőképpen passzívan és negatívan hangozhat hangosan felolvasva, de nem az a munka, amit életem végéig élvezettel csinálnék… sőt nem is. Ahogy már rengetegszer elmondtam és leírtam vagy említettem ez a munka csakis nyelvtanulásra, kultúraismeret bővítésre, világlátásra és kapcsolatépítésre tökéletes. Semmi másra. Én ezért imádom, konkrétan ez a kellemetlen a kellemesben, maga a tény, amiért külföldön vagy, de én a vele jövő extrák miatt élek így, ami jelen pillanatban kielégítik a vágyaimat. : )

Nade a lényeg, új város, új kihívások folyt. köv.….

Chapter 9 - Furcsaságok és nyelvtanulás

Ahogy ígértem itt a következő önéletrajzi alapú, de mégis egyszerűen izgalmas beszámoló a határ másik oldaláról. : ) Gyorsan és hatékonyan, hisz eddig hanyagságomból kifolyólag nem volt általános olvasnivaló az érdeklődőknek.

Igen, mint mindig most is van egy listám, amin végigmegyek és leirkálom nektek. Most is ez fog történni, csak most a listán elég sok minden van, hisz volt időm gyűjtögetni.

Először is kezdésnek megint a vonatozás. Gondolom, már megint felsóhajt a nép otthon, hogy már megint ez a téma… Csak azért írok megint erről hisz engem minden egyes alkalommal meglep, hisz heti minimum kétszer vonatozom. Valamint e körülmények között az tűnt fel időről időre, hogy a kalauzok fiatalok, nem csúnya gonosz kalauz néni és bácsi van a vonaton, aki automatikusan feltételezi rólad, hogy bliccelni akarsz… fiatalok, olyan 23 és 30 közöttiek. Ráérősek, csinálják a dolgukat és nem utolsó sorban beszélnek két nyelven (franciául és persze angolul) nem úgy, mint otthon…

Tudsz velük normálisan beszélgetni. Például legutóbb tanácsot adtam az egyik kalauznak, hogy hogy mondja a vonat indulási idejét. Hisz a francia és az angol is szereti használni a „10perce múlt 6óra” vagy „5perc múlva lesz negyed 12” szófordulatokat, persze magyarul is megvan ennek a saját mechanikája. de a külföldinek egyszerűbb azt mondani, hogy 12:25, azaz tizenkettő huszonöt –kor indul a vonata a B- peronról. Jut eszembe, a peronok betűzve vannak nem számozva. Szóval az egyszerűbb jobb, ha meg másban jön fel az idő, akkor lehet udvariasabb. Persze ő meg úgy volt vele, hogy az udvarias az alap, amit megértek a franciák hozzáállásból, de kérdem én, miért akarod megnehezíteni a saját életed, ha nem muszáj…

Persze a vonatozás után Genf, mint mindig. Most ahogy itt a tavasz végreeee lehet sétálni sokat, és plusz még kaptunk egy óra világosságot estére! ^^

Sajnos észrevehető a kéregetők számának növekedése, valamint oda kell rá figyelni hisz nem szabad mellettük elmenni úgy, hogy magyarul beszélsz, hisz lehet, hogy érti… Ez otthon Budapesten hajléktalanok formájában már jelen van, de itt megvannak az állandó helyek ahová leülnek kéregetni és van beosztásuk is. Valszeg meg van az adott hely forgalmának növekedése és csökkenése. Értem én ez alatt, hogy érdemes kiülni az adott helyre kunyerálni 11:30-tól 14:30-ig, mint délután 3-5ig, hisz ebédidőben mindenki elmegy ebédelni és az ebédidő ezek szerint nagy biznisz lehet! :P Én őket elítélem, gondoljatok amit szeretnétek, de mindenki tud találni magának munkát, ha akar… és akkor még a villamos muzsikusokról nem is beszéltem…

Persze ugyanezen emberek közül vannak, akik specializálódtak, hát persze hogy cigire és persze hogy annak gyűjtésére! Őket én csak csikkvadászoknak hívom, hisz keresik – kutatják és az esetek többségében találnak is szép mennyiségben.

Én így tanulok, vagy legalább is szeretnék...

Nem utolsó sorban említést teszek arról, hogy hogy állok a franciával, hisz ez volt a lényeges okom, hogy megint külföldön tengessen az életemet. 5 hónap alatt, képes vagyok alapkommunikációra, meg tudom értetni magam és tudom variálni, hogy melyik helyzetben melyik nyelvet érdemesebb használni, az angolt vagy a franciát. persze nem azt mondom, hogy itt mélyreható beszélgetéseket le tudnék folytatni, mert nem, de most már az esetek 80%ban ha beszélnek hozzám franciául megértem, az esetek kevesebb százalékában tudok válaszolni is, de még mindig gyorsabb vagyok angolul. : ) Persze Genfben, ha bizonytalan vagy franciául, akkor kisegítenek és angolul szólnak hozzád, ebből kifolyólag megnehezíti a gyakorlást, hisz angolul én is tudok. Pedig ők csak kedvesek akarnak lenni. Ezért volt már példa arra, hogy mondtam az eladó csajoknak, hogy ezt most én franciául fogom kérni, ők összenéztek, mosolyogtak egyet, majd megbeszéltük, hogy legyen. Én elmondtam nekik franciául, ők meg summázták, hogy így is megy! Én meg büszkén kihúzva magam sétáltam tovább az üzletből, hogy „Igen, megcsináltam!”

Sokszor történt az, hogy ha csak félig figyeltem oda a nyelvre, vagy csak az utcán sétálva belehallhattam egy beszélgetésbe, mindig azt hittem, hogy nah vki megint angolul beszél… majd kiderült, amikor jobban odafigyeltem, hogy nem ők valójában franciául beszélgetnek… ami mindig kettős érzéssel töltött el. Jóval, hisz a fülem ráállt a franciára, és rosszra, hogy már megint nem tudok kivel beszélgetni egy jót igazi angolul.

Persze ha már a franciát nem tudom vkivel normálisan gyakorolni (a franciául beszélő nyelvet segítő emberkémet pont a múlthéten csesztem le, hogy "Köszi a segítséget." A kezdeti lelkesedésből konkrétan semmi nem lett… ő elkezdett mentegetőzni én meg tudomásul vettem, hogy ez az út már nem járható. )

Persze az angolt mindig tudom gyakorolni, hisz van egy kanadai és egy grúz barátosném, akikkel együtt reggelizem vagy ebédelek Thonon-ban, épp attól függ, melyik napon találkozunk. A kanadai csajszival persze szinte öröm beszélgetni, hisz ő meg Halifax-ból jött. Szóval Montreal és Québec nagyon jó beszédtéma! : ) Rajtuk keresztül látni lehet, hogy Amerika és Európa mennyiben különbözik. Hisz a grúz csajjal meg tudom beszélni, hogy erre mi van, gesztusokból és szituációkból tudom, hogy mire gondol, hisz hasonlóképp nőtt fel, mint én. Ugyanakkor a kanadai csajnál meg megértem, hogy miért döbben meg azon, hogy az óra 24 órából áll nem 2x12-ből vagy, hogy az adó már benne van az adott termék árában, nem számítják fel külön. Szóval én valahol megbújok a két kultúra között. Igazgatva őket hogy mi miért hogyan működik a másiknál. Ebből kifolyólag például ok tőlem kértek segítséget, amikor bejöttek Genfbe. Merre kell menni a reptérre, hogyan jutnak ki oda, vagy ha ezt szeretnék megnézni akkor merre kell menni. Szóval kijelenthetem, hogy egyre otthonosabban mozgok a városban. : ) mint valami helyi :P

Sztem újdonságoknak ennyi elég is lesz, addig is mosolygás és rengeteg séta a napsütésben, hisz itt a tavasz!!! Legalább is Genfben. Valamint ezennel a 2011es síszezont, szomorúan ugyan, de lezárom!

pusszanat az éterben! : ) 

  

Chapter 8 - Egyszer volt, hol nem volt...

... egy Süti, aki otthon volt kemény 5 napra, de abból is kettőt utazással töltötte. Igen, most felmerülhet a kérdés, hogy 'De miért nem szóltál??'. Nos, erre egyszerű a magyarázat, nem azért mentem haza, mert sok kedvem volt hozzá, szimplán csak azért mert hivatalos papírokat kellett intéznem. Jöttem - mentem, még arra sem volt időm, hogy normálisan kialudjam magam, pedig a francia család azt hitte, hogy csak hazaugrok, mert nekem most olyanom van... És ennek is szűk két hónapja, magam sem hiszem el… de szószaporítás helyett (amiben szerintem egyre profibb vagyok :P ) jöjjön a lényeg! ->

A nagy eset megesett február elsején egy szürke keddi napon, amikor még a nap se akart sütni, pedig én nagyon szerettem volna. Még januárban fohászkodtam az égiekhez, hogy esetleg egy kis meleget, azaz egy 10-15 fokot adjanak arra a pár napra nekem, hogy ha már nem lesz időm kikapcsolni, akkor legalább a rohangálás közepette magamba szívjak egy kis napsütéssel küldött energiát. De nem, hát persze hogy nem lehet az, amit én szeretnék...

Reggel Genf majd ki a 10-es busszal a reptérre, szinte mint valami helyi... :P Persze a reptéren a szokásos procedúra, be check-olás, poggyászleadás, security check és minimum egy óra, de inkább több, szöszölés a Duty free shoppokban... Változatosság kedvéért persze hogy nem indult el az EasyJet időben... Várni kellett vagy fél órát, hogy megadják annak a csúnya fehér-narancssárga gépnek a felszállási engedélyt. Persze a gép sec - pec alatt felért a felhők fölé és a szikrázó napsütésben azt se tudtam hová bújjak el. Majd rájöttem, hogy ezért sírt a szám, szóval gyors gondolatmenet után elkezdett kifejezetten tetszeni a tavaszi napsütés szerű környezet.

Tudjátok, van az a pont a repülés alatt vagy utazás alatt, amikor tudod, hogy mindjárt odaérsz valahová... nos, nálam is volt egy ilyen... Egészen pontosan akkor, amikor a gép lebukott a felhők alá és megláttam a ködös Budapestet... Nos, nem vagyok egy hű de negatív ember az esetek többségében. DE ködbe és vagy 10 fokkal kevesebbe jöttem vissza. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Ettől a ponttól kezdve Genfre úgy gondoltam, mint vmi trópusi városra, ahol ülünk a Genfi-tó partján és csak lógatjuk a lábunkat egy koktél mellett... :)

Pár óra Budapestezés után sikerült megtalálni a Keletit is, hogy elérjem a Magyar Állam Vasutak egyik csoda szekerét Füzesabony felé. Szerintem itt már a rutinosságot nem kell ecsetelnem... Viszont a jegyvételem egy vicc volt. Mondtam a néninek hogy akkor egy 33%-os jegyet kérnék, hisz 25 év alatti vagyok, meg persze frankón utána néztem ;) (Éljenek a fiatalok!) Mondja, hogy az csak hétvégén van vagy hétköznap is, ha van nálam egy gyerek... Mondom (-.-'') Ön szerint nálam van ilyesmi? Majd megvettem a teljes áru felnőtt jegyet... De legközelebb tanuljatok a hibámból, ha hétköznap akartok utazni, 25 éves korotok előtt, akkor kell szerezni valami gyereket magatok mellé, ez lehet instant, felfújható vagy épp egy legközelebb eső törpe esetleg saját. Lényeg a lényeg, hogy jobban jártok! :)

Majd két és fél óra zötyögés Füzesabonyig. Füzesabonyból Sarudra Édesapám által kerültem. Szóval a séta-vonat-séta-villamos-séta-busz-reptér-repülés-séta-autó-séta-Keleti-vonat sort az autóval való zárás kellőképpen feltunnigolta! :) Persze egy gyors élménybeszámoló után úgy dőltem be az ágyamba, mint egy farönk és olyan érzésem volt mintha Genf csak egy álom lett volna és most csöppentem vissza a csúnya valóságba.

Sajnos, szerda reggel korán kellett kelni és ráadásul a környezet sem változott, ami még mindig ezt a fura érzést hozta elő belőlem, amit már leírtam. Ennek ellenére Voltam Neu-ban aznap, okmányirodában, majd más papírok intézése és rohangálás valamint fodrász!!!! Ennek hatalmas jelentősége van, hisz ekkor már olyan hosszú volt a hajam, hogy azt se tudtam mit csináljak vele. Ezért is sikerült egy előtte és utána képet készíteni. Hisz ez tényleg egy nagy hajátalakítás volt.  Képek itt.

Csütörtök lakásnézés, barátnőzés, majd esti családi kupaktanács és élmények hada. Persze egész nap után én rájöttem, hogy nekem amúgy aznap este már dolgozni kellett volna… Well, annyira nem éreztem ezt annyira szükségszerűnek így 1400 km távolságból… :P

Péntek kb. ugyanez volt, csak talán annyi különbséggel hogy végre sikerült találkoznom húgommal és öcsémmel, majd este megünnepeltük, hogy itthon vagyok még erre a pár órára.

Szombaton már jöttem is vissza, ugyan úgy kocsival be Füzesabonyba, de azt is hogyan, mint a félőrültek… Sikerült majdnem lekésnem a vonatomat. Így belegondolva most már tök feleslegesen siettünk, de ez később. Majd fel Pestre. Persze a titkos szeretőt nem hagyjuk ki a látogatásból így Pesten még vele összefutottam majd könnyes búcsút vettünk a Nyugatinál és én felszálltam a már majdnem francia vonatra emlékeztető, Ferihegyi vonatomra. Majd ki a Ferihegy ÁÁÁÁ Termináljára. Ott szépen sattyogok, tudva merre kell menni. majd látom, hogy az eredetileg 14:10kor induló gépem majd csak 17:00 kor fog indulni. Hát mondom nagyszerűűűű.  Ezért igazán megérte sietni. Először is próbáltam elérni a családot, hogy késik a gépem nem biztos, hogy visszaérek, másodszor is kidühöngtem magam telefonban, hogy hogy lehet ilyen az EasyJet, hát tényleg nagyon ease-n veszik a dolgokat... Majd ki kellett találnom, hogy mivel cseszem el a köv. 3 órámat. Ettem, ittam, olvastam, telefonáltam, gépeztem, csináltam fényképeket, rendet raktam a táskámban… Néztem olvasni való könyveket és vártam a csodára, hogy teljen az idő. Persze közben áttették az indulást 17:30, Ezen a ponton már annyira nem érdekelt a dolog, egy dolog lebegett a szemem előtt hogy még aznap visszajussak Genfbe. Este 6ra sikerült is felszállni majd fél 9re le… Ezzel csak annyi probléma volt, hogy fél 9kor ment el az utolsó vonatom Bons-ba. Szóval telefon megint hogy bocsi, de nem az én hibám reggel megyek. Ez is történt, Genfben aludtam, majd húztam reggel dolgozni. Vissza a mostani életembe, ami annyira álomszerű volt Magyarországon.

Persze ahogy írtam még az elején, hogy lényegében utazással töltöttem azt a pár napot meg főleg kocsiban. Hát igen, úgyhogy így zárásként kérek bocsánatot mindenkitől, akivel találkoznom kellett volna vagy ajánlatos lett volna, de nem sikerült. majd legközelebb, ha csak nyaralni megyek haza, akkor eszközlök egy látogatás mindenkivel, aki megérdemli! ;)

Azóta meg, meg sem állok, de ez egy új rész lesz nem is olyan messze… ;)

PS.: Bocsi Keresztanyu…

Chapter 7 - Egy napom Genfben...

A fura hétvégémnek köszönhetően, azaz a kedd-szerdámon, általában egyszer bejövök Genfbe. Persze ezt már olvashattátok, hogy szeretem a várost és odáig vagyok tőle meg vissza, főleg akkor, ha össze kell hasonlítani Bons-szal. Szükségem van a heti egy alakalomra, hogy embernek érezzem magam; hogy elmondhassam, hogy kimozdultam a faluból és kommunikáltam franciául vagy angolul, épp amelyik jól esett. Ez olyan nekem, mint vkinek a heti fodrász; jobb embernek érzem magam tőle, egészebbnek vagy ahogy Édesanyám fogalmaz mindig ’ Nem tudok a fenekemen maradni..’ (Persze ő sokkal inkább fogalmaz magyarosan, de azért ide annyira csúnyán mégsem írnék…) és muszáj megsétáltatnom magam.

Nos, miután a nap általában már reggel felkel, olyan 7-8 körül ezért én megvárom, hogy süssön is egy kicsit, hogy igazán mondja azt nekem, hogy ’ Vazze ki az ágyból! Tiéd az egész nap!’ Hisz igazi napsütésben, szuper zenével a fülben, kicsi szellővel fűszerezve lehet igazán jól indítani a napot! ; ) Hisz előző este már megrendeltem a jó időt a következő két napra, hisz miért legyen rossz az idő, amikor az emberek 90 % -a dolgozik. Ők irigykedjenek én meg élvezem helyettük. ^^

Szóval reggel mondjuk a 11órási vonatommal bejövök nyílegyenesen, átszállás nélkül a ’city’-be. Majd abból az istenháta mögötti megállóból, ami leginkább az egri várállomáshoz tudnék hasonlítani (egy épület, ahol jegyet venni nem tudsz plusz egy vágány) elindulok a városközpontba gyalog. igen gyalog, hisz ha villamossal mennék ugyan annyi idő és pluszba még 3 frankba is kerül. Szóval inkább formálom a hátsóm 3 frankért cserébe. Mellesleg be lehet érni 10 perc alatt, ha jó tempóba megy a gyaloglás, ami sztem meg nem vészes. Igenis a séta jó dolog, főleg hogyha azt nézzük, hogy 2 óra normális tempós séta felér 10 perc futással… én vagyok annyira lusta, hogy inkább sétálok két órát… :P

Beérek arra az utcára, ahol a sok laza genfi sétál. Persze sokféle embert látni, van amelyik már durva, de a többség egyedi. Süt néhány emberből a ’pénzem van, és ezt mutatom is’ karakter. De minden 10percben elsétál vki az orrom előtt, akin megakad a szemem, hisz egyedi és stílusos. Kicsit olyan érzés amúgy mintha te lennél a főszereplő egy filmben, és ahogy a statiszták sétálnak körülötted, mind fel van öltöztetve, kornak és stílusnak megfelelően. Nem azt mondom, hogy minden tökéletes és szép; mintha egy álom lenne, mert nem. Én is láttam elrettentő példát, amikor a pasin több volt a szemfesték, mint amit én egy hónap alatt sem kenek magamra. (ki is rázott a hideg, még az emlékétől is) Ez akkor vicces, amikor bevadulok a szuper zöld sí kabátomban a városba, oda ahol mindenki a fekete vagy szürke szövetkabátba járkál az utcán. Vicces kilógni a sorból és egyszerre jó érzés is. Hisz lehet, hogy zöld és utálom, de mégis jó érzés kilógni az átlagosból…(még amúgy a kockás kabátommal is kilógom, hisz az meg lehet, hogy fekete, de KOCKÁS!) Persze ezen sétálások alkalmával, mindig benézek az angol kertbe, meglesem a hattyúkat és csibész sirályokat a szép nagy vitorlásokat és a Rhone torkolatát. Persze maga az angol kert is aranyos. Hisz itt van a virágóra és innen lehet a legjobban látni a Jet D’Eau-t is (Nah ez az, amiért érdemes eljönni ide, megnézni, hogy lőnek fel 120 méter magasba vizet… igaz nem nagy dolog, viszont máshol nem csinálnak ilyet…)

Ha kedden csinálom mindezt (mint hogy ma is…) akkor elsétálok szépen a Place de la Fusterie –re ahol minden kedden és pénteken könyvvásár van 1-2-5 frankért tudok venni angol könyveket az általános 15-25 frankos árak helyett. Olyanokat, amiket talán egyszer olvastak vagy egyszer se. Persze nekem ez egy kánaán, hisz ma is sikerült vagy 2 órát elszöszölni itt, nézelődve. például volt egy 1897 es könyv, igaz franciául és igaz 160 frankért, de gyönyörűűű volt. Egyszerűen szerelmes lettem… Vagy a másik kedvencem az 1929 es angol könyv, amiben 5 regény volt és z eredeti gazdája az ismeretlen szavakat kihúzta és melléírta franciául, hogy mit jelent. Az a könyv volt az, amit majdnem megvettem, de sajna úgy voltam vele, hogy majd egy hónap múlva talán jobban megvehetem… Persze a két óra molyolás, áhítozás és a jövőbeli könyvtáram tervezgetése után rájöttem, hogy enni is kéne vmit. Ez esetben általában megkeresem az kedvenc amerikai perecemre hasonlító amerikai perecest, ahol általában három pasas árulja a különböző ízesítésű pereceket. Nah ők aztán a fazonok. Első alkalommal kaptam akciót, azaz 2fizet 3at vihet formában. Legutóbb, azaz ma, megbeszéltük a dizsibalesetet és hogy Sopron mekkora jó hely… mindezt persze úgy, hogy én még sosem voltam Sopronban :P Nah de a kb. 10 ember közül velem voltak a leghangosabbak… Szóval ezt elkönyvelem egy személyes hangulatfokozó sikernek! Körbenézni már nem is mertem... :P Ezek után meg persze megyek a Grande Mochám helyszínére írni nektek vagy csak olvasni, a lehetőség változik kedvtől, időjárástól és kötelezettségtől. Itt születnek a chapterek, azoknak akik otthon maradtak; azoknak, akiknek hiányzom; azoknak, akik rajtam keresztül látják a világot jobban, mint amennyire lehetőségük van. ; ) vagy azoknak, akik imádják azt, ahogy írok és lelkesen várják a legújabb beszámolót! :P

Persze ha majd jobb idő lesz, amit már megrendeltem, akkor majd fogok parkban meteorozni is egy kicsit és olvasni meztelen lábbal egy padon élvezve a napsütést, ami pozitív energiát ad!

Persze ahogy a nap is elfárad a nagy sütésben és inkább úgy dönt, hogy elmegy aludni vagy legalább is úgy dönt, hogy Amerikában még kicsivel többet süt mint itt nálunk, ezért lassan nekem is fel kell húznom a nyúlcipőt és visszaindulnom Seholországba. Esti sétákat általában társasággal és egy menta teával jobban preferálom, de ehhez először is társaság kell, valamint ennek a társaságnak épp rá kell érnie egy sétára. Sztem ez is időjárás függő, szóval jobbi idő ->  több ember… gondolom én. aztán haza a vonatommal, ahogy szoktam.

Ahogy láthatjátok, ahogy a nap is elment aludni az én napom is eltelt és én is nyugovóra térek, várva a következő szabadnapot! : ) Hisz abból mindig lesz vagy a követező nap, vagy a következő héten… ; )

Tudom, most jön az a rész, hogy már megint vége van… Nade ha mindig tök hosszú vagy legalább is az amerikai feltételeknek megfelelően írnék, akkor nem lenne miről beszélni legközelebb… Addig is csá puszi pááá meg legyetek rosszak, vizsgázzatok jóra, és amikor süt a nap akkor csukjátok be a szemetek 5 másodpercre és élvezzétek! ; )

Chapter 6 - Karácsonyi (és Újévi) Lidércnyomás...

Miután új évbe érkeztünk így én is új beszámolóval jelentkezem, hisz a kötelezettség ugyan úgy megmaradt; évek ide vagy oda… : )

Előző beszámolóm óta volt egy karácsony és egy újév, ami munkával és nagyfokú jegyzeteléssel telt. Miért? Hisz új ország új szokások, olyanok, amiket meg kell osztani a nagyérdeművel; kiküldeni az éterbe, hogy be tudja lengeni a magyar olvasóközönség hétköznapjait. :D

Persze, akár hogy is nézzük itt is másabb szokások vannak, mint otthon, de ez érthető is, hisz Magyarországhoz hasonló nincs még egy… Ebből következik, hogy a karácsony pont virtuális átmenet képez az amerikai és magyar hagyományok között. (amin én folyamatosan meglepődök, hogy ez hogy lehet, de ha csak földrajzi elhelyezkedésileg is tekintjük a körülményeket, teljesen érthető…) Nos, 24-én Apukával és a kissebikkel ünnepi síelést tartottunk. Igen, hóval, síléccel, síbottal és kellemes általános mindennapi mozgás igény kielégítéssel. Így elmondhatom, hogy a 2010-es évben 5 darab kemény napot síeltem, vagy legálabb is havon töltöttem csúszkálva. (Hisz még januárban voltunk Békatutajjal Ausztriában 4 napig, így az ötödik az francia havon történt, csak az év végén...) majd este volt egy karácsonyi vacsora gyertyafénynél és osztrigával… Hatalmas belső erőkkel kellett megküzdenem a látvány és a tudat leküzdése érdekében, hisz azért ez mégis a tengerben lakik. Lehet nincs szeme, de a víz a normál életközege… ráadásul még él, amikor megeszed.. :S Szóval úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt arra, hogy az osztriga és én, nem is a legnagyobb, de legálabb közelebbi viszonyba kerüljünk. Megettem egyet… túléltem, megtapasztaltam és elhatároztam, hogy nem leszünk közelebbi barátok. Hisz ha még az íze valamennyire elfogadható, de az állaga és a tudat, hogy nyers….jaj… Mondtam is a szülőknek hogy Magyarországon ez olyan luxuskaja, hogy nem szokott egy általános karácsonyi asztalon megjelenni, mert azt hinné a drága magyar ember, aki szalonnán és tepertőn nőtt fel, hogy kimászik a tányérból, vissza az akváriumba… Ők meg néztek persze hogy ez hogy lehet egyáltalán, én meg mondtam hogy ezt hívják kulturális különbségnek, amit a rugalmas utazó elfogad, nem megkérdőjelez… : ) Persze a vacsi elhúzódott fél 12 ig, ami nálam már az alvási időszakot ütögette. Akkor már annyira nem bántam volna, hogy ha reggel jött volna Mikulás az ajándékokkal, de miután a szülők reggel dolgoztak és Franciaországban meg van a Pocakos választási lehetősége, hogy reggel vagy este szórja ki az ajándékokat. (Ami igen nagy gesztus ezen a napon, még a részszarvasoknak is) Értem én ezalatt hogy a Francia családoknál jöhet 24-n este a Mikulás vagy 25-én reggel, családja válogatja, melyik randit tartják megfelelőbbnek. Ez persze csakis is kizárólag szigorú egyeztetés után jöhet létre, hisz ezen a napon a piros sapkás bácsinak van a legdurvább éjszakája. (szegény rénszarvasok…) Szóval fél 1 re repültek az ajándékok én meg félig már álomba ringattam magam, de még mindig volt annyira önerőm, az egész napi síelés után hogy letoljam magam az emeletről a fa mellé. Legnagyobb meglepetésemre az ajándékok ott hevertek a fa mellett, mindenkinek a cipője mellé csoportosítva. Hisz nálunk otthon a cipő már december 6-a óta el van felejtve, az amcsiknál meg zokni van a kandallóra akasztva. Nos, itt a cipő a mérvadó az ajándékok mellé. Hisz ha nincs cipő, nincs ajándék. Kaptam ám ajándékokat is és örültem is nekik, de jobban örültem volna nekik egy kiadós alvás után, de hát a francia szükség törvényt bont… vagy legalább is alvást. : )

Persze következő két nap dolgoztam addig, amíg a szülök haza nem értek, de a karácsonyi láz miatt, nem is volt annyira vészes.

Ezek után, lassan de jött a szilveszter, amit legtöbb ismerősöm már alig várt, hisz az új év érkezése, mindig is nagy szó az emberek körében. Ez azért is vicces, hisz ekkor az egész földön buli van, hivatalosan meg nem is éjfélkor fordul az év, hanem van egy pillanat amikorra Föld befejez egy hatalmas 365 napig tartó kört és elkezd egy újat. Persze, ezt itt lehet feszegeti, hogy mégis mikor is pontosan, de ez egy másik hosszú filozófiai beszélgetés tárgya lehetne. Lényeg a lényeg, az én szilveszterem tangózva és gyerekpezsgőzve telt el és a tudattal hogy a barátok helyettem is jól érzik magukat! (amiben 100%ig biztos voltam : ) )

Az emberek többsége, mindig ilyenkor méri fel, hogy milyen éve volt vagy milyen éve lehet, ami sztem nevetséges, hisz miért pont január elsején tudod felmérni, hogy milyen éved is volt? Tudja mindenki azt nagyon jól előtte és utána is, sosincs konkrét dátumhoz (gondolok itt január egyre) kötve az, amit épp befejeztél vagy épp elkezdtél. Ezért nem is értek az újévi fogadalmakkal egyet, hisz az év bármelyik napján tudsz fogadalmat kötni és mindig tőled függ, hogy betartod e vagy van e elég kitartás benned, hogy véghez vidd. Ez persze függhet sok mindentől, de a legfontosabb, hogy tudj mérlegelni, mit kell véghez vinned, ahhoz hogy jobb vagy tartalmasabb életet élhess a következő ’évben’. : )

Ezzel ellentéten az elmúlt években kialakult egy szokásom, miszerint nem hiszek az újévi fogadalmakban és a pontos ’éjfél után már másik évet írunk’ dologban. Viszont abban hiszek, hogy a január elseje vagy inkább említsük úgy, mint az év első 24 órája körülbelül jellemezni fogja az évedet. Hisz egy 24 órás periódusban van pihenés, munka, szórakozás vagy épp amit csinálnod kell. Szóval amennyire lehet tartalmas egy 24 óra, minden izgalmas percével, lehet, hogy pont annyira lesz izgalmas egy egész év is. Ehhez így is kell hozzáállni, hogy legalább olyan jó legyen az év vagy jobb (annak a tudatában, hogy milyen volt a nap) Ennek tudatában én melózni fogok és rohangálni a porszívóval egész évben. Majd húzom a kis pirost le fel a világban, csak mindig figyelnem kell rá, hogy legyen árami is ; )

Ennek örömére viszont lement a karácsonyi zene, lassan vége a dekorációknak is és minden visszatér a normál kerékvágásba, úgy ahogy szeretem. Ezzel párhuzamosan a lidércnyomásnak is lassan vége lesz, mindenki kipipálhatja az ajándékok megvételével járó stresszt és eltolhatja 11 hónappal későbbre. Addig is mindenki élvezze ki ezt a 11 hónapot, hisz új lehetőségek és új kalandok várhatnak a kedves olvasóra, olyanok, amiket most még el sem tud képzelni.

Zárásként ezen a ponton kívánok izgalmakkal teli 2011-es évet, hisz ezt is csakis magadnak tudod alakítani úgy, ahogy neked tetszeni fog! Szóval kalandra fel és légy bátrabb, mint az előző évben. ; ) Attól függetlenül, hogy nincs elseje, de mindenképpen még az év elején vagyunk. Szóval kalandra fel! ^^