Chapter 5 - Általánosságok különlegessége Part 2

Tudom, hogy az elmúlt három hétben nagy volt a hallgatás Nyugatról (Magyarországhoz képest), de higgyétek el észre se vettem hogy elrepült ez a három hét.

Van még itt hétköznapi dolog, ami mindenképpen szót érdemel és én is mindig beleesek ebbe a helyzetbe, így vagy úgy. Én csak puszi háborúnak hívom... Nem mindegy ugyanis hány puszit (!!!) melyik oldalról kezdve (!!!) és kinek adsz... Egyszerűen nevetséges. Hisz más szokások vannak otthon mondjuk teenager-ek és normál felnőttek között. Egyszer, valamikor az elmúlt 2 hónap alatt, vártam a gyerekekre suli után...Az iskola körül, gyanúsan egyre több (feltételezem) szülő (de ha magamból indulok ki, akár lehettek AuPairek is :D) kezdett gyülekezni. Valamilyen úton módon (gondolom a kölkök ugyan abba az osztályba járnak) ismerték egymást és a 'Salut! Ca va?'(Hello! How are you?) köszönés és érdeklődés után, ment a puszi jobbról balról ide oda, valamikor csak kettő... gondoltam ott annyira nem jó a barátság, de amikor már a negyedik csattant ott már kikerekedett a szemem... Minek ennyi puszi? Az Amerikaiak elintézik egy öleléssel és milyen igazuk van! Nincs baci csere, nincs rúzs folt, nincs arc törölgetés, sőt még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy véletlenül szájra-puszi történjen! Ha már puszi akkor kettő, szerintem. De ha Genfben vagyok akkor legyen három, még arra is rábólintok, ha már kitaktikáztam hogy merről is kezdjem! De a négy???? Most komolyan...Én nem kockáztatnék... :) De ennek még utána járok, mert nem hagy nyugodni a dolog...

A másik ilyen furcsa dolog, ami feltűnt az a tunkolás. Mindenki tunkolja a kenyerét, croissant-át, szendvicsét vagy legalább is pékáruját a szokásához igazodó italhoz. Ilyen lehet persze a kávé reggelenként vagy a tea. Erősen kétlem hogy sörbe és/vagy borba reggel esetleg még délben (de erre már sokkal kevesebb példát láttam) bárki is tenne bármit is... Aki fél liter frissen csapolt sörrel indítja a napot, az legyen szíves szólni. Mindenképpen szeretném legalább egyszer látni azt a reggelt, hogy hogy indul... majd hogy hogy is végződik! :) Mondjuk a tevékenység mellett szól az hogy a túl píritott kenyérnek kifejezetten jót tesz egy kis folyadék, de hogy ez szokás legyen mindenre. Hát nem tudom. nekem szép emlékeim voltak otthon, a vajas szinte még meleg kakaós kalács és hozzá kakaó kombinációjával, de csakis kizárólag ezzel a két feltétellel működhet a tevékenység, maga a tunkolás. Ezt is a különleges és egyedi alkalmakhoz szabad sorolni, amikor örülsz annak hogy nem csak kenyér lesz otthon, hanem kalács is. Most gondolhatja a kedves Olvasó, hogy a kalács nem nagy dolog. Nálunk az és ezért is hangsúlyozom ennek az értelmét és körülményeit.Vissza térve eredeti témámhoz Nekem ez fura, nekik meg az a fura hogy ez nekem fura... Micsoda kaotikus állapotok... :P

Jaj, jut eszembe most így hirtelen. Ahogy kb. 2 hete leesett itt Genfben az a nagy hó, büszkén és birtokba véve a várost (és ezzel frankón megbénítva a tömegközlekedést és general autóforgalmat hahaha :D), de mondjuk ez használható minden hóesésnél ugyan. Mindenki (főleg nőnemű egyedek, üzleties vagy legalább is magassarkúval kombinált outfit-tel) elővette az esernyőjét (!!!) Jó valahol megértem, hisz nem akarja tönkre tenni a haját sapkával vagy neadjisten kapucni (ami sztem tök murisan hangzik magyarul és túlságosan Robinra emlékeztet angolul: hood) Ez azért is vicces, hisz ilyenkor az ember átvált hótaposóra síkabátra és olyan ruhákra amiket általában a sípályán szoktak az emberek viselni. A többség így is tett. Már csak a sílécek és snowboardok hiányoztak a képből, de kifejezetten érdekes néztek volna ki a villamosok és trolik környezetében, mindemellett azért egy pálya se ártott volna. Mondjuk a ténylegesen elvetemült fajta ezt komolyan is gondolta és a várost snowboard bakancsban járta...igaz meleg, csak épp a tényleges értelmét veszti el a bakancs... no comment

Azok a bizonyos esernyős lady-k megtekintehetők a Sütike tárában.

Plusz két sor erejéig jelentem a pékségben a kedves néni (mert igen van csúnyán néző is) mondta hogy fejlődött a franciám! ^^ nah ha már ő észre veszi, akkor úgy gondolom hogy teljesítettem a felém irányuló elvárásokat az elmúlt két hónapban! :)

Persze a rengeteg minden mellett, ilyenek jutottak eszembe, ami általában szilveszter környékén szokott agyalni az ember. Évzárás, mi történt az elmúlt egy évbe, pozitív vagy negatív volt e eredményes vagy épp kellőképpen kudarcos. Például 3 nappal ezelőtt vettem észre, hogy december 15-e volt, amikor 2008-ban elhagytam az országot, amikor 2009-ben épp befejeztem egy olyan évet, amit kitartás nélkül nehezen lehetett volna. Idén nem volt ennyire sorsfordítós az a nap, viszont így is kellemesen telt. Hisz csak a puszta tényeket nézve, Genfben voltam, hét-ágra sütött a nap és csak a szokásos, megint nem vagyok otthon. Ebből a három nap az elmúlt években maga után vonta, hogy a Karácsony sem telt Magyarországon. Kezdem egyre profibban kezelni a helyzetet, felkészülve végül is arra hogy az a pár nap is, ugyan olyan mint többi. Ha mind attól eltekintek, hogy másfél hónapig karácsonyi zene, karácsonyi kivilágítás és dekorációk vannak mindenhol, tetézve ezt az egész túlzást még mikulások megjelenésével a tömegben... -.-' Ezektől eltekintve előre kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet is! Miért most? Mert nem tudom mikor születik meg az űj bejegyzés, az új életemből. Ha meg sikerül is akkor jobb kétszer, mint egyszer se! ;)

Storybazár end now sajna, merci de reading and Au revoir! ;)

Chapter 5 - Általánosságok különlegessége part 1

Kaptam már egy pár visszajelzést arról, hogy tök jó hogy, hogy néznek ki a dolgok körülöttem, de mégsem szóltam egy szót sem még (!!!!) a szürke vagy épp szivárványosan színes hétköznapokról. Persze ennek több oka is van, de a lényeg hogy próbáltam összeszedni egy pár dolgot, ami különleges, de mégis hétköznapi. Bónuszba lehet örülni is, mert ez persze velem történt vagy az én két mélysötét barna szemeimmel láttam.

Mint ahogy azt már a rendszeres olvasók tudják, járok suliba heti kétszer Thonon- les Bais-ba. Hétfőn és pénteken, de most a pénteket akarom elmesélni, hogy hogy néz ki egy reggelem. Az már maga egy megtestesült álom, hogy ÉN felkelek 6 kor, hisz 7:11kor megy a buszom. Szóval elkészülök, és még sötétben elindulok otthonról órára. Legelőször sikerült még a napfelkeltét is végignéznem, amire otthon még Sir se tudott rávenni, hogy végig nézzem a Tisza tóról, ami kétség kívül gyönyörű lehet, de az alvás nagy úr… : ) Szóval rájöttem, hogy amire otthon lusta dög voltam, itt még észre se vettem, hogy megtörtént, csak pár perccel később esett le hogy mi is történt a francia levegőben. Ezek után fél óra elteltével sikerül is beérni a városba és félig még sötétben, de egyre világosodó környezetbe elindulok az állomástól a suli felé, de ne hogy azt hidd, hogy annyira stréber vagyok, hogy azonnal a suliba megyek, már csak azért sem mert az órámig még van 45 percem. Így megtámadom az első útba eső, szimpatikus kávézót (hisz kávé nélkül, nincs reggel), ami már törzshelyé vált az elmúlt pár alkalom folytán. Kérek egy bögre kávét és egy croissant és leülök vagy újságot olvasni vagy épp gyorsan fakítani vmit a sulis papírjaimon, hogy azért még sem felkészületlenül menjek órára. Békésen, ekkor már világosban, megiszom a kávémat és megeszem a croissant-omat. Közben befut csoporttársam is és lassan beszélgetve, rohadtul kényelmesen befejezzük a reggelinket majd elsétálunk órára. Azért ez meg milyen ultra-szuper kezdése a napnak?

Ugyan ezen a hajnali buszon, múlthéten olyat láttam, amit sosem fogok elfelejteni. Láttam már egy párszor esőt vízen. Tisza túrázós mivoltomból adódóan elég közelről is. Nos, múlthét pénteken, küzdve azzal, hogy ne aludjak el a buszon, kinéztem a tóra (Genfi tó, mert persze buszozás közben tájat is lehet ám nézni, nem is akármilyet), ott pedig egy hatalmas fehér falat láttam, hóból. Azért is lepődtem meg hisz ilyet eddig csak esővel láttam, de hóval még sosem. A víz közepén egy hatalmas fehér középkori várfalként megépített stabil építetésűnek kinéző fal látszódott. Akár a hó királynő rejtett kastélyának egy részét leshettem meg pár percre. Egyszerűen fantasztikus volt.

Ezeken felül, nem csak tengek-lengek a levegőben, hanem dolgozom ám egy héten 5 darab napot, úgy hogy a kedd – szerdám vált a hétvégémmé. Mindamellett, hogy mik vannak körülöttem, egy francia családnak segítek a mindennapokban. A 7 és 10 éves leányzóval minden nap van vmi, amin olyan jókat tudok röhögni. Ők annyira beszélnek angolul, mint amennyire én franciául. Amúgy szerintem ők még mindig jobb helyzetben vannak, mert ők tanultak előtte angolt a suliban. Nah lényeg az azóta beszereztem egy francia – angol; angol – francia szótárat az érthetőség kedvéért, meg persze már kisebbfajta kommunikációt le tudok folytatni velük franciául, szóval királyság van. Vannak ilyen apróságok, persze mint becenevek, hisz új vagyok nekik, más szokásokkal, mint ahogy azt eddig megszokták. Ismertek, ha van vmi amit mondok, akkor annak érdemes ahhoz nagyon hasonló képp elsülnie. Például ilyen az alvás… ha aludni kell, akkor alvás van, nincs más választása az áldozatnak. Ezen okból kifolyólag elég sokat hallottam még a kezdetekben a ’Madame Sleep’ vagy ’Madame Dormir’ kifejezéseket, amiből két dologra jöttem rá. 1.) Ez a két szó engem takar… (micsoda személyes felfedezés…) 2.) a gyerekek első angol szava meghamisíthatatlanul a ’sleep’, amit beláthatunk igen hasznos szó még angolul is : )

Ugyanezen a helyen a hétköznapjaimat a konyhatündér szerepe is kitölti, hisz én csinálok heti ötször vacsorát és két bonuszba még ebédet is a családnak. Az alap - főzőtudományom, persze igen hasznosnak ígérkezik, hisz a családfő séf (igen az a személy, aki éttermekben a főmufti szerepét vállalja el és általában dirigál a többi szakácsnak) nos, ilyen körülmények között kell nekem főznöm, gondolhatjátok… ugyanezen a ponton persze nagyon is jó hisz megtanulom a francia konyha rejtelmeit és titkait és én is csempészek egy kis hazai ízeket a büszke francia íz világba! ;) és ami a legjobb az egészben, hogy vevőek rá. példának okáért a paprikás krumplim isteni volt és el is fogyott pikk pakk. Persze a szinte üres hűtő is kihívás, hisz a semmiből vacsit csinálni midig az. Én ilyenkor átváltozok Super Konyha- Tündérré és Voila! Kész is a vacsora. Ugyan ilyen megmozdulásokból született meg a Soup a lá Zita, amit a nagyobbik csemete nem tud megunni, rászokott, mint külföldi a Túró Rudira. Vagy otthon nagy sikernek örvendő rakott tészta (a lá Zita) Sok ilyen van, én meg büszke vagyok hisz még nem telt el este úgy, hogy ne lett volna az asztalon….

Úgy érzem megint kicsit túl sok lett, de azért mégis csurrant cseppent vmi nektek.

Ennyi jutott ma éjszakára, zárul (ideiglenesen) Zita Story tára…

pussz ;)

Chapter 4 - A ’Farm’, ahol élek…

Legelőször is leszögezném, hogy ez a farm dolog erős túlzás, de a körülírhatóság kedvvért tökéletes címválasztás. ^^

Hisz, mindenkinek érdemes tudni, hogy mégis milyen környéken és környezetben lakom! Mindenképpen megér egy beszámolót, hogy el tudja mindenki képzelni, hogy milyen nem Magyarországon lenni. Elsősorban azoknak szól ez a rész, akik félnek eljönni, köti az egyetem egy bizonyos Magyarhonban vagy nem ott lévő városhoz vagy csak szimplán nem tud a családja nélkül élni… (ami a kommunikációs ketyerék és internet világában számomra érthetetlen, de ez már csak egy saját vélemény…)

Na de a bevezetés és elmélkedős indítás után, itt a tényleges olvasni való, amit minden egyes reggel (remélem) vártok, hogy jöjjön… tisztára, mint valami amerikai karácsonyi ajándék! : ) Kapásból négy hely is fent van a listán, többek között Genf, (ugyan úgy használandó Geneva és Geneve Eaux Vives) ahol a hét napból általában kettőt létezem és inspirálódom. Persze, eme csoda city mellett szorosan megemlítendő Bons en Chablais, ahol dolgozom és végülis lakom! : ) A négyes lista utolsó két helyén (egyenlőre) harmadik befutóként szerepel Thonon les Bains, ahová heti kétszer járok suli, a francia nyelvtudásom csiszolása végett. Jelen pillanatban utolsóként Annemasse szerepel, ahol eddig csak átszálltam, valamint 2 óra alatt megtaláltam mindent, ami érdekelt. Szóval Annemasse annyira nem nyerte el a tetszésemet.

Ahogy a gyors leírásban akkor nagysági sorrendben haladjuk szépen és a Top lista legfelső fokáról érkezik a svájci ékszeres doboz, Genf.

Csak hogy érthető legyen nem lakom Genfben, viszont a félórányira lévő városba rendszeresen szeretek jönni kultúrálodni! Az a város ahol a gépemnek sikerült landolni, valamint Svájc második legnagyobb lélekszámú városa, Zürich után. Szorosan ehhez kapcsolódóan le is kell szögeznem, hogy a 185 ezres népességgel szép kis városi nyüzsgést lehet prezentálni, de a nyüzsi mellett a sokszínűsége is lenyűgöző. Eme csoda city elméletileg francia nyelvterületen van, gyakorlatilag akár hová mész franciául és angolul is megértenek. Kedvesen és segítőkészen. Rengeteg amerikait hallottam körülöttem és jókat mosolyogtam a briteken is, hisz ahogy nézzük ők sem bírtak a folyamatos esőket… :P A sokszínűség, a nyelvi változatosság mellett az emberekre is értendő, hisz van itt aztán mindenféle ember, színre, korra és vallásra lebontva. Ezért is említettem egy kicsit olyan, mint New York City, mindenből van egy kicsi, de mégis azért ez itt Európa! Az emberekhez kapcsolódóan mindenképpen meg kell említenem, hogy stílusosan öltözködnek, a legtöbb ember jelenség, az esetek többségében pozitívan, de láttam magam előtt elsétáló két Manga figurát rózsaszín hajjal és durva make-up-pal! : ) Mindenki elképzelheti a reakciómat…

Maga a város is nagyon tetszetős, az óvárosi rész egyszerűen áll-leesős, hisz kicsi szűk macskaköves utcák és hangulatos világítás jellemző. Romantikus sétára egyszerűen tökéletes. Mondjuk nem nehéz a városnak ilyennel rendelkeznie, hogyha maga Julius Caesar is járt, ha nem is ezeken az utcákon, de ezen utcák elődjein… : )

Több világszervezet székhelye is itt található ilyen például a Vöröskereszt vagy az ENSZ. Szóval rengeteg dolog van, ami szerintem nagyszerű ebben a városban és egy aprócska szóval lehet jellemezni: változatos vagy két szóval: egyszerű és nagyszerű!

Több infó erről a csodáról: http://www.geneva-tourism.ch/?lang=_eng

A lista második helyét a piciny csodafalu, Bons en Chablais foglalja el. A 4500 körüli lakosság szerintem tök jó, ha látnám is ezeket az embereket. Hisz a település legnagyobb kereszteződésében lakni és látni az embereket, le - fel rohangálni… hát én sokkal kevesebbre tippelném, de a wikivel nem kötözködöm. Ezen felül van vagy 3 iskola, 2 gyönyörű templom (a nagyobbik közvetlenül a lakás mellett, szóval az ablakomból meg tudom nézni, hogy mennyi az idő…) rendezett utcakép és francia körforgalmak. Sikerült azért a postán kicsit angolul beszélő postás nénivel összefutni, valamint a pékségben kedvesen érdeklődő eladó nénivel is megbeszélni, hogy én inkább angolul beszélek, mint franciául, de azért próbálkozom! ; ) Két dolog volt, ami nagyon tetszett, az egyik a könyves bolt tőszomszédságában lévő sífelszerelés kölcsönző volt. :D Ez azért fontos, mert az elmúlt pár napban figyelve a fehérlő hegycsúcsokat, gyanúsan itt van a síszezon! ÖRÖMÖMRE! Csak a felvágás kedvéért Európa legnagyobb sí centrumától és hegyétől egy óra autókázásnyira lakom! (Chamonix) :P több infó: http://www.chamonix.com/welcome,0,en.html

Valamint a másik a Pizza automata, ami totál úgy néz ki, mint egy nagyobbfajta bankautomata csak épp a pénzt nem kiadja, hanem beveszi, de a pénz fejében finom pizzát ad ki. Yammm.

Harmadik helyen, még mindig dobogón van Thonon les Bains. A sulis kis város, kedves aranyos, kicsit Egerre emlékeztető. Hasonló kis utcák és tökéletes látkép a Genfi tóra. Persze ez tavasszal, nyáron és kora ősszel nagyon szép, de mostanság amikor folyamatosan esik az eső és már a falevelek sincsenek a fákon. így annyira nem izgalmas, de még mindig szemet-gyönyörködtető arra a pár percre, amíg át nem fázol…

Utolsóként kullog Annemasse a listámon, hisz körülbelül egy Füzesabony kategóriás város Franciaországban. Vásárlásra jó, sőt tökéletes, hisz minden kis üzlet megtalálható, amire szükségem lehet, de spórolási szempontomat figyelembe véve, a két feltétel pont kiüti egymást, nem támogatja…

Persze hogy ha ezeket a városokat Google térképen vagy papír alapún megnézzük egymás mellett helyezkednek el a Genfi- tó déli partján! Ami még persze a listára fog kerülni és átalakítani a jelenlegi sorrendet, többek között Lyon, Annesy, Chamonix és Evian les Bains és ahogy majd alakul a városnézős időtöltésem.

Remélem ismételten kielégítettem felmerült kérdéseket. Hamarosan képeket is fogok csinálni, de ez is olyan dolog, hogy szép képet szép időben lehet csinálni…

Várok ám privát mailekre is, reakciókra és hozzászólásokra mindenkitől!

Au revoir

Chapter 3 - To be in trafic or not to be in trafic?

Az utazás egy külön fogalom errefelé. Persze nem negatív értelemben, csak más. A Genfbe repüléssel nem volt semmi baj. Csak a fapados lehetőségek voltak újjak, de Európán belül teljesen korrekt és használható lehetőség. Genfből busszal és vonattal is egyszerűen el lehet jutni Bons en Chablais-ba. Megveszem a jegyet az automatából vagy a kasszából (igen jól olvasod, nem a busz sofőrt fárasztom azzal hogy hová akarok menni…). Inkább olyan, hogy két lehetőséged is van. ad egy megveszed a jegyedet a vasútállomáson (hosszas várakozás után, ez a verzió akkor gazdaságos ha van időd várni) vagy minden állomáson van jegyautomata ahol eltekergeted hogy hová akarsz menni, milyen jegyet akarsz és hogy csak egy útra vagy oda vissza. Bedobod a pénzt és voila van jegyed és még senkit nem fárasztottál angolul, hogy mit akarsz! : ) Ezek után, ami a top 3-ban benne van, érvényesíted a jegyed a jegyérvényesítővel, ami rányomtatja a dátumot, hogy honnan mész. Micsoda lustaság. Ugyanakkor teljesen korrekt hisz a sofőrnek miért kéne azzal foglalkozni, hogy veszel e jegyet, legyen nálad ő lássa, hogy van jegyed és kész pont. A klasszikus lyukasztó is csillagot lyukaszt a jegybe, nem kört. Ez meg szerintem szimplán az átlagostól való elszakadás! Nekem ez nagyon tetszett a buszos NÉNI-től 3 csillagot kaptam a jegyemre. ^^ Jah és a vonat és a busz állomás ugyan ott van, kellőképpen leegyszerűsíti a dolgokat. valamint a jegyed ugyan úgy jó mindkettő eszközre! Szóval egyszerűség, nagyszerűség! : )

Minden héten kétszer kell mennem Thonon-ba suliba és jobbik esetben egyszer Genfbe. Ha nem sztrájkolnak a tömegközlekedésben dolgozók, akkor könnyen tudok mozogni össze vissza. : ) Elméletileg, persze ilyenkor is még van a lehetősége annak, hogy a buszos úgy dönt, hogy nem indul én meg várhatok a csodára vagy a következő buszra, vonatra…

Persze ha autóval vagy egyszerűbb az élet és kapásból érthetővé válik, hogy miért lett olyan sikeres a Taxi című film. Gondolom mindenki látott egy pár részt belőle vagy legalább az összeset. Nah, abban van az a rész, amikor az autók egyenletes sebességgel haladnak monotonon az úton. Egy katasztrófa hogy hogy lehet ilyen lassan közlekedni, persze a sebességkorlátozás nagyon magas értem én nagyon alacsonyra van téve. Sok helyen 30-cal lehet csak menni, de általában az általános korlátozások ugyan azok, mint Magyarországon. Ahogy Anyuka szavaival éljek: ’ biciklivel gyorsabban megyek, mint amennyi a sebességkorlátozás…’

Persze az általános közlekedésben is vannak a fehér Peugeot-hoz hasonló száguldozók, hisz azért a tötyörgést én is nehezen viselem.

Ami személyes kedvencem a pukk-pukk, ami azt jelenti, hogy ha átmész, a sárgán ne adj isten a piroson fénykép készül rólad és küldik is neked a fényképet a mosollyal vagy épp fancsali arccal, hogy ha szabályt hágtál, fizessél érte! Minden lámpás kereszteződésben van ilyen kamera és szerintem igen hasznos. Eddig én egy autót se láttam átmenni a sárgán, akkor a pirosat már nem is kell említenem…

Néhány helyen olyan szűk utcák vannak, hogy csak pislogtam. Én azt hittem, hogy azok egyirányú utcák, de végül a gyakorlat prezentálta, hogy nem. Nagyon furcsa és persze hihetetlen hogy hol képes elférni két francia autó. (nem azért mert francia és itt kisebbek lennének az autók, egyszerűen a sofőrök nem ismernek lehetetlent!) Persze ennek tetőzésére a közlekedés leegyszerűsítésére mindenhol, ahol már nem egyszerű a csomópont kinézete, mit csináltak??? Hát persze hogy körforgalmat! Még az isten háta mögötti egyszerű elsőbbségadó táblával megoldható helyekre is körforgalom van építve. Persze ezek is sajátosak valahol hatalmas kövek körül kell köröznöd valahol meg macskakővel van kiépítve a kör alakú forma a helyes útirány felismerése végett.

Ezek után, hogy szűkek az utcák, tele van körforgalommal még a legkisebb falu is a csúcs, ami ezt az egészet tetőzi a gyalogos forgalom. A gyalogos az Isten! : ) Itt nem arról van szó, hogy annyian lennének, mint az oroszok, hanem inkább arról, hogy ahol zebra van ott bukkanó is. Ezt a következő képpen lehet elképzelni: Mész a főutvonalon mondjuk az éjszaka közepén, nincs senki se az utcán se a faluban. De az uton van 3 darab zebra lakott területen az 2darab 10 centi magas bukkanót jelent. Kb. olyanok, mint ami Egerben van az Eventus mögött, ahogy mész a kórház felé. Szóval, ha gyalogost átsegítő zebra van, akkor van bukkanó is. Persze az átengedés is jobban működik itt, mint otthon. Kicsit olyan érzés mintha a gyalogosoké lenne az erő és mindenki fénykarddal rohangálna és ha nem engedi át az autós, akkor husss te csak kettévágod az autót, hogy ’hahááá én gyalogos vagyok át kéne engedned öreg!’ : ) De én, mint jó magyar utakon edzett ember, azért megvárom, hogy zöld legyen vagy épp, hogy senki ne jöjjön az uton mielőtt átbattyogok a másik oldalra. ^^

Nagy valószínűséggel ennyi észrevétellel ki is merítettem a közlekedést, de még van egy pár dolog, amit le fogok írni mindenképpen!

Tessék, adtam olvasgatni valót, lehet reagálni; rendszeres olvasóvá válni valamint emialt küldeni nekem, hogy mi újság van otthon vagy éppen abban az országban, amelyikben tartózkodsz! : )

pusszanat!

Chapter 2 - Parle vous Francais?

Ma van egészen pontosan 2 hete, hogy itt vagyok. Furcsa, de sokkal többnek tűnik… Annyi minden történt, annyi új dolgot tanultam, hogy a 2 x 168 óra a duplájának tűnik. Szerintem ez jó dolog, hisz az azt jelenti, hogy nem vesztegetem az időmet; kihasználom minden egyes percét valami hasznossal. Mondjuk, azért említsük meg annyira nem nehéz, amikor folyamatosan francia szövegelést hallasz és mellette még piszkálva is vagy, hogy nem angolul, hanem franciául válaszoljak. Kihívás. Ez az, amiért jöttem, de akár mennyire és nehéz és fárasztó ugyan annyira izgalmas is : )

Hát akkor kezdeném is az észrevételek szépen sorjában, ahogy eddig is tettem. Miben más, miben hasonló, minden érdekes és miben egyáltalán nem tetsző… (persze ez ügyben nagyon sokat kell törnöm a kobakomat, de megpróbálok találni negatívumot is, nehogy úgy tűnjön, hogy nehogy a ’tökéletes’ legyen a megfelelő szó jelenlegi életemre! ; )

Miután Franciaországban dolgozom, ezért francia az a nyelv, amin kommunikálni kell(ene). Most az én helyzetem érdekes és speciális, hisz Neumannos pályafutásom utolsó két évében olaszos volt, főleg úgy hogy elméletileg érettségiznem is kellet volna… Hát, ha legalább az érettségi maga nem valósult meg, legalább tanultam egy nyelvet pluszba és úgy nagyjából megértettem a logikáját. Ezt azért említettem meg, mert most nagyon sok hasznát veszem az olasznak. Az igék például teljesen hasonlóak, a mondatalkotási logikája is. Persze gyorstalpalóban azért magamra kapartam némi franciát és azt lelkesen is használom. Mondjuk, ezt az egész nulláról tanuljunk meg egy nyelvet anyanyelvi környezetben dolog teljesen korrekt, úgy hogyha van előképzettséged. Értem én ezalatt, tanultál már más nyelvet előtte, nem csak magyarról franciára akarsz váltani. Persze az is lehetséges, de rohadt nehéz. Nekem itt az angol, a franciában rengeteg szó van, ami ugyan az vagy hasonló, amit az angol használ, csak épp máshogy kell kiejteni. akkor ott van az olasszal való hasonlóság is és persze a hiper szuper magyart sem szabad elfelejteni. Elsőre meglepő volt, de másodjára már nem annyira az, hogy a francia szavak némelyike ugyan az, amit a magyar használ. Ilyen például a kompót, amit mi magyarok a befőttre is használunk; az itt pürésített gyümölcs szósz. Jelenleg a család egyik kedvence az Apple souce. : ) Szóval világosan észrevehető ez a nyelvi négyszög, amibe sikerült belecsöppenni : ) és tökéletesen megalapozza a nyelvi zűrzavart…

A nagyobbik leányzó tegnap dalba foglalta, hogy én American Zita Domotor vagyok… jót röhögtem rajta, hisz nem vagyok amerikai, de határozottan látszik, hogy a nyelv, hatalom! Persze miután új hely ezért szükség van helyismeretre, mit hol találsz egyebek. Én meg aztán pont arról vagyok híres a lelkesedésem határtalan, és a franciául történő szövegelés is beletartozik a lelkesedéseim körébe. Az első ilyen lépés, amit megtettem az 2 darab croissant megvétele volt a helyi pékségben, Felbátorodva használtam eddigi francia tudásomat és jött a jól meg szokott ’Bonjour’! (ilyenkor mindig azt hiszik az emberek, hogy én tudok franciául), majd egy laza angol mondattal elmondom, hogy mit szeretnék (ekkor jön a kedves mosolyból automatikusan átváltó kérdő tekintet (ez lehet pozitív, hogy ’áh, nem tud franciául, de nagyon szeretne megtanulni és elgagyogom neki angolul, ahogy tudom…’ és lehet negatív, miszerint ’nézd már nem beszél franciául mit akar ez itt!!! + meg öllek tekintet’) Volt mindkettőben részem és az utóbbi elkerülése végett hasaltam rá a számokra, köszönésre, alapélelmiszerekre és alap kérdő mondatokra, amivel nem halhatok meg idekint. Persze ez mind Bons en Chablais-ban és környékén (Annemasse és Thonon le Bains) történt egy párszor, amikor elhatároztam, hogy végre tesztelem a Süti-laptop előtt szerzett elméleti tudásomat. Ezzel szemben Genf teljesen más, ahogy említettem már igazán nemzetközi. Van egy egész weboldal csak olyanoknak, akik ismerkedni akarnak, újjal a városban vagy legalább is Svájcban és kapcsolatokat akarnak építeni. Szerintem ez tök hasznos, úgy nézve a dolgokat (csak szimpla elméleti síkon) hogy 1. ráveszed magad, hogy külföldre gyere 2. ki is jössz külföldre 3. nem ismersz senkit 4. felmerül a kérdés hogy ’Úristeennn mit csináljak ittttt?!??!!’ Majd hopp van egy megoldás 5. regisztráció és kapcsolatépítés. voila! Máris egy magyar sörözésen találod magad kedd vagy csütörtök este kéthetente vagy épp egy latin táncesten spanyolokkal. A lehetőségek tárháza végtelen. Nem utolsó sorban, ha angolul szólalok meg akkor nem ölnek meg vagy rohannak el, hogy ’Úristennn külföldiiii!!??!!’ hanem válaszolnak angolul. Például a genfi Starbucks-ban is sikerült kapásból belebotlanom 5 darab amerikai nőcibe… tisztára elkapott a honvágy… :$

Ez mind csak a nyelv, gondoljatok bele hogy ezen felül még tök érdekes (szerintem ilyen például a közlekedés; most értettem meg a TAXI című klasszikus alapkoncepcióját, ott vannak a kávézási szokások vagy éppen a minőségre való törekvés. Szóval még van egy csomó apró dolog ami említést érdemel és mindenképpen chapterekbe foglalva!  ; )

Ennyi a nyelvről és a körülményekről elég, majd még írok minden másról is hisz az információ cunamiként támad szinten minden órában! ; )

Addig is puszi, hug és mi egyebek! ; )

Süti

Chapter 1 - The New World - Az Új Világ

Bonjour!

Igaz még csak 4. napja vagyok itt, de leírhatatlan... nem találok szavakat.... Nem is tudom hogy a családnál kéne e kezdenem, Genffel, a nyelvvel vagy éppen azzal ahogy a reptéren sikerült fakítanom.... :) Na de, haladjunk szépen sorjában, hátha az segít, hogy ne hagyjak ki semmit...

Miután sikerült megtudom csütörtökön, hogy következő hét keddjén repülök vagy legalább is nagyon kéne. Így lefoglalva a repjegyet, intézve egy kis bankos mókát, várva a kedd reggelt amikor elhagyhatom végre az országot megint. Persze utazás előtt az ember ideges, feszült, szétszórt vagy talán épp izgatott. Én egyik se voltam; hulla nyugodtan elintéztem a repjegyemet online (és fel is jöttek a Texas-i emlékek...awww) és már annyira nyugodt voltam és rendezett, hogy már Anyumat idegesítettem vele. Ő már szombaton be akart mindet pakoltatni velem a gurulós bőröndbe, lemérni, jah és persze az elengedhetetlen lista ami nélkül nem is élet az élet: Mit vigyek magammal? lista. Sikerült persze elintézni egy egyszerű mondattal ez az egész Anyum- féle pörgést: A lista a fejemben van. Persze ezt olyan hanglejtéssel mint a Star Wars-ban 'Az erő veled van!' mondatot hallhattad volna. Valahol legmélyen tudtam hogy nem kell elkapkodni ezt a pakolás dolgot, hisz a hétfő félnapom erre ment rá, a hosszas mérlegelések(vigyem? ne vigyem? majd utánam küldi...) és persze a tényleges súly miatti aggódás is( remélem nincs már 20 kiló...) Végül ezt a problémámat a EasyJet frankón megoldotta. Az aranyos nő, tipikus amerikai 32 fogas mosollyal közölte a két táskára hogy 37 kiló.... ott örülök hogy igen az annyi hisz táskánként lehet 20-at. Erre Ő (ugyanazzal a mosollyal) nem, a kettőnek együtt kell lennie 20 kilónak! ohóóóóó, nah álljon csak meg az a nászmenet, a feleségnek előreordítva hogy rossz a vőlegény!!!!Összepakoltam életem legfontosabb dolgait két tök aranyos és elfogadható méretű, ráadásul könnyen kezelhető bőröndbe. Minden benne volt amire szükségem lehet 37 kilóban. erre közlik hogy végül is eme lét fent tartás  FELÉT ott kell hagynom. Jó akkor gyors költözködés a reptéren, táskák kinyit, majd gyors rendezkedés, hogy mit és hogyan, na ezért megérte előző nap ott állni fél órákat a bőrönd felett hezitálva, mondhatom. Lényeg a lényeg, megszületett, amit meg követelt a Ferihegy 1 Terminál kedden reggel. Csekkoltam is be mint a kis angyal. :) nem volt para, csak  a szokásos dolgok, de gondolom azért a táska átvilágításánál sikerült kicsikarnom egy mosolyt a kb. 5 évvel idősebb csajból a 6 db bögre láttán. :$ Majd vártam egy órát az 1300 forintos szendvicsek között hogy beszálljuk végre abba az átok repülőbe. Jelentem itt már azért kezdtem izgatott lenni, hisz nem kell itthon lenni és tengeni meg lengeni. Hanem tényleges csinálni fogok vmi hasznosat is magamért!

A repülőn, mint minden fapados járaton lehet enni -inni ugyan úgy mint a 'normális' járatokon... Igen ám, de az orrod elé van firkantva az a mondat, hogy ' Minden a Duty Free-ben megtalálható árakon megvásárolható' Ami persze a szokásos árnak a minimum háromszorosa. én mondjuk nagyon tettetem hogy alszom hogy a Stewardessnek még a gondolat se fogalmazodjon meg franciául hogy vegyek vmit. Persze körülöttem franciák vagy legalább is franciául beszélő svájciak ültek. Furcsa volt, akkor kezdett tudatosulni, hogy mire vállalkoztam. Szép nagy kihívás, de hát most miért adjam lejjebb, nem? Leszállt a gép Genfben. Valahogy megnyílt kapásból a világ. Mosolygósabb emberek, más levegő és persze a tudat hogy végre nem otthon. Már ahogy felültem a repülőre jobban éreztem magam. kiszálltál a repülőből, kicsi busszal be a poggyászért aztán ki a fogadó folyosóra. Timivel megbeszéltük, hogy hogy fogjuk megismerni egymást. Gondoltam elég gagyi lenne ha kis táblácskával állna és várna hogy odagurulok, persze ezt nekünk sikerült kiküszöbölni, de a sofőröknek nem. Így szinte körbevett az a  4-5 öltönyös krapek akik kerestek vkit aki akkor jön de nem ismerik, mert pont ok lettek kizavarva a reptérre. Hát nah, egy jot mosolyogtam magamban. Majd kisebb nagyobb nehézségek után sikerült Timivel is összeakadni, aki a családnál volt eddig és én jöttem váltani őt! Ez is mekkora mák már.... Persze ő beszél franciául, én meg nem... :/ 

Ezek után jött Genf alias. Genevé vagy Geneva. Én láttam mind a kettőt neten, táblán kiírva, majd talán késöbb rájövök melyik az igazi! Hát wáááooooo, tök jó város, nekem tetszik, megvan benne minden amire szükségem lehet. Tiszta Budapest, csak egy kicsit másképp, itt az emberek normálisak... Annyira nemzetközi hogy még én is meglepődtem rajta. Kicsit New York City feeling-je is van. Áhh, nem lehet elmondani. Nekem nagyon bejött a város és örülök hogy itt lakom közel hozzá! Hisz gondolom most felmerült mindenkiben a kérdés hogy mit áhítozom itt Genfről, mert az ügye Svájcban van. Nos, Ahol én lakom most Bons-en-Chablais már Franciaországban van. Genf olyan mint egy vízcsepp, ami pont leesik az ereszről. A várost szinte 290  fokban Franciaország veszi körül. A maradék 70-ben pedig a Genfi-tó mint összekötő kapocs az város saját országával. A környékről oda járnak be az emberek a szerencsésebbek dolgozni, a kevésbé szerencsések csak szétnézni és vásárolni!

Bons-en-Chablais, ahol most lakom. Nagyon aranyos település, de tényleg. A szobám kenterbe veri az amerikait és ahogy Agnes szavaival éljek. 'Mindenkinek szüksége van a saját területébe/szobájára' persze ennek a Te szükségleteidet kell fedeznie így minél előrébb van a komfort megteremtése. Nem is panaszkodom, van normális ágyam és szekrényem (!!!) valamint asztal is. leirhatatlan hogy ezekért odakint vért kellett izzadnom és folyamatosan hallgatni az oltogatást Melissától. De hál' Istennek annak mát vége van. 

Most ennyi jutott, legközelebb írok arról hogy hogy megy a francia meg persze a gyerekek és ami még elengedhetetlen kellék a suli és a kapcsolatok. Szóval, még most fog jönni a java! ;) Addig is. 

Au revior! :)

Chapter 0.75 - France - Franciaország

Mi mást mondhatnék....

ÍRÁNY FRANCIAORSZÁG!!!!

mikor: 2010. október 12. kedd 10:45 am

hová: Bons en Chablais, Franciaország (fél órányira Genftől)
http://maps.google.hu/maps?q=Bons%20en%20Chablais,%20France&um=1&ie=UTF-8&sa=N&hl=hu&tab=wl

meddig: hát, ez még kiderül... ;)

Chapter 0.5 - Gettin' Closer - Közelebb és közelebb...

Hahó,

Nos, idealizálás kedvéért hangsúlyoznám hogy Nyugat - Európa volt a végcél... Nah most ott van azért egy pár ország... :P Kicsit változtak a dolgok, a brit család visszadobott az utolsó fordulóban. Anyum szavaival élve: 'Úgy válaszották ki az aupairt, hogy beledobták egy kalapba a két nevet és véletlenül a másikat húzták ki, amelyiken nem a gyerekem neve volt...' Gyanúsan nekem is ilyen érzésem volt, de kb. egy délutánnyi fejlógatás után, a következő napot kereséssel töltöttem. Így akadtam egy Francia családra... ami régi jó Montreal-i túránkkor is felmerült bennem és persze drága fogadott bátyó és társai is mondták hogy nem lenne hülyeség franciát tanulni.

Nos, a lehetőség a lábaim pontosabban a gépem és a telefonom előtt hever... :) A családnál dolgozó jelenlegi AuPair is magyar :) Őt támadtam kérdéseimmel, amire lelkesen válaszolt is. Szóval írtam a családnak hogy most akkor pontosan hogy is mi van. Így 1 DARAB EMAIL választ el attól hogy Franciaországba fogok dolgozni! Jó kis francia nyelv tanulás... Ilyenkor mindig eszembe jut a Montreal-i túránk (mit nekünk Hálaadás... mi megyünk városokat nézni Kanadába!) Lényegében ami ott elkezdődött, az a végkifejletéhez közeledik... Így lesz egy ötletből végeredmény, ami befolyásolni fogja gondolkodásomat és nyelvtudásomat!(Köszi Dóri, Auri és Bálint! Imran annyira ehhez nem járult hozzá, de hát nah... :D)

összefoglalva : fél YIHAW!

folyt. köv.

Chapter 0 - The Beginning - A Kezdet

Miért is csináltam blogot, ha már egy Amerika után vagyok? Igaz, ami igaz nem vagyok híve a blog-írásnak, de lássuk be egyszerűbb, mintha minden egyes alkalommal email-eket küldözgetni... (Ahogy ezt tettem Buffalo-ból)

Most szeretnék egy kicsit másabbat, újabbat, kreatívabbat, ha már sikerül megint hasonló dologba belevágnom, mint ami volt. Ha minden jól megy októbertől Anglia esős vidékén fogom tengetni életemet... Ez esetben haladok a saját korommal és egyszerűsítem a dolgaimat vagy éppen kihívás elé állítom önmagam. Döntse el mindenki ki melyikre szavaz. De egy biztos, kihívás nélkül nincs előrelépés és számomra eljött az ideje egy új kihívásnak... :)