Kaptam már egy pár visszajelzést arról, hogy tök jó hogy, hogy néznek ki a dolgok körülöttem, de mégsem szóltam egy szót sem még (!!!!) a szürke vagy épp szivárványosan színes hétköznapokról. Persze ennek több oka is van, de a lényeg hogy próbáltam összeszedni egy pár dolgot, ami különleges, de mégis hétköznapi. Bónuszba lehet örülni is, mert ez persze velem történt vagy az én két mélysötét barna szemeimmel láttam.
Mint ahogy azt már a rendszeres olvasók tudják, járok suliba heti kétszer Thonon- les Bais-ba. Hétfőn és pénteken, de most a pénteket akarom elmesélni, hogy hogy néz ki egy reggelem. Az már maga egy megtestesült álom, hogy ÉN felkelek 6 kor, hisz 7:11kor megy a buszom. Szóval elkészülök, és még sötétben elindulok otthonról órára. Legelőször sikerült még a napfelkeltét is végignéznem, amire otthon még Sir se tudott rávenni, hogy végig nézzem a Tisza tóról, ami kétség kívül gyönyörű lehet, de az alvás nagy úr… : ) Szóval rájöttem, hogy amire otthon lusta dög voltam, itt még észre se vettem, hogy megtörtént, csak pár perccel később esett le hogy mi is történt a francia levegőben. Ezek után fél óra elteltével sikerül is beérni a városba és félig még sötétben, de egyre világosodó környezetbe elindulok az állomástól a suli felé, de ne hogy azt hidd, hogy annyira stréber vagyok, hogy azonnal a suliba megyek, már csak azért sem mert az órámig még van 45 percem. Így megtámadom az első útba eső, szimpatikus kávézót (hisz kávé nélkül, nincs reggel), ami már törzshelyé vált az elmúlt pár alkalom folytán. Kérek egy bögre kávét és egy croissant és leülök vagy újságot olvasni vagy épp gyorsan fakítani vmit a sulis papírjaimon, hogy azért még sem felkészületlenül menjek órára. Békésen, ekkor már világosban, megiszom a kávémat és megeszem a croissant-omat. Közben befut csoporttársam is és lassan beszélgetve, rohadtul kényelmesen befejezzük a reggelinket majd elsétálunk órára. Azért ez meg milyen ultra-szuper kezdése a napnak?
Ugyan ezen a hajnali buszon, múlthéten olyat láttam, amit sosem fogok elfelejteni. Láttam már egy párszor esőt vízen. Tisza túrázós mivoltomból adódóan elég közelről is. Nos, múlthét pénteken, küzdve azzal, hogy ne aludjak el a buszon, kinéztem a tóra (Genfi tó, mert persze buszozás közben tájat is lehet ám nézni, nem is akármilyet), ott pedig egy hatalmas fehér falat láttam, hóból. Azért is lepődtem meg hisz ilyet eddig csak esővel láttam, de hóval még sosem. A víz közepén egy hatalmas fehér középkori várfalként megépített stabil építetésűnek kinéző fal látszódott. Akár a hó királynő rejtett kastélyának egy részét leshettem meg pár percre. Egyszerűen fantasztikus volt.
Ezeken felül, nem csak tengek-lengek a levegőben, hanem dolgozom ám egy héten 5 darab napot, úgy hogy a kedd – szerdám vált a hétvégémmé. Mindamellett, hogy mik vannak körülöttem, egy francia családnak segítek a mindennapokban. A 7 és 10 éves leányzóval minden nap van vmi, amin olyan jókat tudok röhögni. Ők annyira beszélnek angolul, mint amennyire én franciául. Amúgy szerintem ők még mindig jobb helyzetben vannak, mert ők tanultak előtte angolt a suliban. Nah lényeg az azóta beszereztem egy francia – angol; angol – francia szótárat az érthetőség kedvéért, meg persze már kisebbfajta kommunikációt le tudok folytatni velük franciául, szóval királyság van. Vannak ilyen apróságok, persze mint becenevek, hisz új vagyok nekik, más szokásokkal, mint ahogy azt eddig megszokták. Ismertek, ha van vmi amit mondok, akkor annak érdemes ahhoz nagyon hasonló képp elsülnie. Például ilyen az alvás… ha aludni kell, akkor alvás van, nincs más választása az áldozatnak. Ezen okból kifolyólag elég sokat hallottam még a kezdetekben a ’Madame Sleep’ vagy ’Madame Dormir’ kifejezéseket, amiből két dologra jöttem rá. 1.) Ez a két szó engem takar… (micsoda személyes felfedezés…) 2.) a gyerekek első angol szava meghamisíthatatlanul a ’sleep’, amit beláthatunk igen hasznos szó még angolul is : )
Ugyanezen a helyen a hétköznapjaimat a konyhatündér szerepe is kitölti, hisz én csinálok heti ötször vacsorát és két bonuszba még ebédet is a családnak. Az alap - főzőtudományom, persze igen hasznosnak ígérkezik, hisz a családfő séf (igen az a személy, aki éttermekben a főmufti szerepét vállalja el és általában dirigál a többi szakácsnak) nos, ilyen körülmények között kell nekem főznöm, gondolhatjátok… ugyanezen a ponton persze nagyon is jó hisz megtanulom a francia konyha rejtelmeit és titkait és én is csempészek egy kis hazai ízeket a büszke francia íz világba! ;) és ami a legjobb az egészben, hogy vevőek rá. példának okáért a paprikás krumplim isteni volt és el is fogyott pikk pakk. Persze a szinte üres hűtő is kihívás, hisz a semmiből vacsit csinálni midig az. Én ilyenkor átváltozok Super Konyha- Tündérré és Voila! Kész is a vacsora. Ugyan ilyen megmozdulásokból született meg a Soup a lá Zita, amit a nagyobbik csemete nem tud megunni, rászokott, mint külföldi a Túró Rudira. Vagy otthon nagy sikernek örvendő rakott tészta (a lá Zita) Sok ilyen van, én meg büszke vagyok hisz még nem telt el este úgy, hogy ne lett volna az asztalon….
Úgy érzem megint kicsit túl sok lett, de azért mégis csurrant cseppent vmi nektek.
Ennyi jutott ma éjszakára, zárul (ideiglenesen) Zita Story tára…
pussz ;)