Chapter 9 - Furcsaságok és nyelvtanulás

Ahogy ígértem itt a következő önéletrajzi alapú, de mégis egyszerűen izgalmas beszámoló a határ másik oldaláról. : ) Gyorsan és hatékonyan, hisz eddig hanyagságomból kifolyólag nem volt általános olvasnivaló az érdeklődőknek.

Igen, mint mindig most is van egy listám, amin végigmegyek és leirkálom nektek. Most is ez fog történni, csak most a listán elég sok minden van, hisz volt időm gyűjtögetni.

Először is kezdésnek megint a vonatozás. Gondolom, már megint felsóhajt a nép otthon, hogy már megint ez a téma… Csak azért írok megint erről hisz engem minden egyes alkalommal meglep, hisz heti minimum kétszer vonatozom. Valamint e körülmények között az tűnt fel időről időre, hogy a kalauzok fiatalok, nem csúnya gonosz kalauz néni és bácsi van a vonaton, aki automatikusan feltételezi rólad, hogy bliccelni akarsz… fiatalok, olyan 23 és 30 közöttiek. Ráérősek, csinálják a dolgukat és nem utolsó sorban beszélnek két nyelven (franciául és persze angolul) nem úgy, mint otthon…

Tudsz velük normálisan beszélgetni. Például legutóbb tanácsot adtam az egyik kalauznak, hogy hogy mondja a vonat indulási idejét. Hisz a francia és az angol is szereti használni a „10perce múlt 6óra” vagy „5perc múlva lesz negyed 12” szófordulatokat, persze magyarul is megvan ennek a saját mechanikája. de a külföldinek egyszerűbb azt mondani, hogy 12:25, azaz tizenkettő huszonöt –kor indul a vonata a B- peronról. Jut eszembe, a peronok betűzve vannak nem számozva. Szóval az egyszerűbb jobb, ha meg másban jön fel az idő, akkor lehet udvariasabb. Persze ő meg úgy volt vele, hogy az udvarias az alap, amit megértek a franciák hozzáállásból, de kérdem én, miért akarod megnehezíteni a saját életed, ha nem muszáj…

Persze a vonatozás után Genf, mint mindig. Most ahogy itt a tavasz végreeee lehet sétálni sokat, és plusz még kaptunk egy óra világosságot estére! ^^

Sajnos észrevehető a kéregetők számának növekedése, valamint oda kell rá figyelni hisz nem szabad mellettük elmenni úgy, hogy magyarul beszélsz, hisz lehet, hogy érti… Ez otthon Budapesten hajléktalanok formájában már jelen van, de itt megvannak az állandó helyek ahová leülnek kéregetni és van beosztásuk is. Valszeg meg van az adott hely forgalmának növekedése és csökkenése. Értem én ez alatt, hogy érdemes kiülni az adott helyre kunyerálni 11:30-tól 14:30-ig, mint délután 3-5ig, hisz ebédidőben mindenki elmegy ebédelni és az ebédidő ezek szerint nagy biznisz lehet! :P Én őket elítélem, gondoljatok amit szeretnétek, de mindenki tud találni magának munkát, ha akar… és akkor még a villamos muzsikusokról nem is beszéltem…

Persze ugyanezen emberek közül vannak, akik specializálódtak, hát persze hogy cigire és persze hogy annak gyűjtésére! Őket én csak csikkvadászoknak hívom, hisz keresik – kutatják és az esetek többségében találnak is szép mennyiségben.

Én így tanulok, vagy legalább is szeretnék...

Nem utolsó sorban említést teszek arról, hogy hogy állok a franciával, hisz ez volt a lényeges okom, hogy megint külföldön tengessen az életemet. 5 hónap alatt, képes vagyok alapkommunikációra, meg tudom értetni magam és tudom variálni, hogy melyik helyzetben melyik nyelvet érdemesebb használni, az angolt vagy a franciát. persze nem azt mondom, hogy itt mélyreható beszélgetéseket le tudnék folytatni, mert nem, de most már az esetek 80%ban ha beszélnek hozzám franciául megértem, az esetek kevesebb százalékában tudok válaszolni is, de még mindig gyorsabb vagyok angolul. : ) Persze Genfben, ha bizonytalan vagy franciául, akkor kisegítenek és angolul szólnak hozzád, ebből kifolyólag megnehezíti a gyakorlást, hisz angolul én is tudok. Pedig ők csak kedvesek akarnak lenni. Ezért volt már példa arra, hogy mondtam az eladó csajoknak, hogy ezt most én franciául fogom kérni, ők összenéztek, mosolyogtak egyet, majd megbeszéltük, hogy legyen. Én elmondtam nekik franciául, ők meg summázták, hogy így is megy! Én meg büszkén kihúzva magam sétáltam tovább az üzletből, hogy „Igen, megcsináltam!”

Sokszor történt az, hogy ha csak félig figyeltem oda a nyelvre, vagy csak az utcán sétálva belehallhattam egy beszélgetésbe, mindig azt hittem, hogy nah vki megint angolul beszél… majd kiderült, amikor jobban odafigyeltem, hogy nem ők valójában franciául beszélgetnek… ami mindig kettős érzéssel töltött el. Jóval, hisz a fülem ráállt a franciára, és rosszra, hogy már megint nem tudok kivel beszélgetni egy jót igazi angolul.

Persze ha már a franciát nem tudom vkivel normálisan gyakorolni (a franciául beszélő nyelvet segítő emberkémet pont a múlthéten csesztem le, hogy "Köszi a segítséget." A kezdeti lelkesedésből konkrétan semmi nem lett… ő elkezdett mentegetőzni én meg tudomásul vettem, hogy ez az út már nem járható. )

Persze az angolt mindig tudom gyakorolni, hisz van egy kanadai és egy grúz barátosném, akikkel együtt reggelizem vagy ebédelek Thonon-ban, épp attól függ, melyik napon találkozunk. A kanadai csajszival persze szinte öröm beszélgetni, hisz ő meg Halifax-ból jött. Szóval Montreal és Québec nagyon jó beszédtéma! : ) Rajtuk keresztül látni lehet, hogy Amerika és Európa mennyiben különbözik. Hisz a grúz csajjal meg tudom beszélni, hogy erre mi van, gesztusokból és szituációkból tudom, hogy mire gondol, hisz hasonlóképp nőtt fel, mint én. Ugyanakkor a kanadai csajnál meg megértem, hogy miért döbben meg azon, hogy az óra 24 órából áll nem 2x12-ből vagy, hogy az adó már benne van az adott termék árában, nem számítják fel külön. Szóval én valahol megbújok a két kultúra között. Igazgatva őket hogy mi miért hogyan működik a másiknál. Ebből kifolyólag például ok tőlem kértek segítséget, amikor bejöttek Genfbe. Merre kell menni a reptérre, hogyan jutnak ki oda, vagy ha ezt szeretnék megnézni akkor merre kell menni. Szóval kijelenthetem, hogy egyre otthonosabban mozgok a városban. : ) mint valami helyi :P

Sztem újdonságoknak ennyi elég is lesz, addig is mosolygás és rengeteg séta a napsütésben, hisz itt a tavasz!!! Legalább is Genfben. Valamint ezennel a 2011es síszezont, szomorúan ugyan, de lezárom!

pusszanat az éterben! : ) 

  

Chapter 8 - Egyszer volt, hol nem volt...

... egy Süti, aki otthon volt kemény 5 napra, de abból is kettőt utazással töltötte. Igen, most felmerülhet a kérdés, hogy 'De miért nem szóltál??'. Nos, erre egyszerű a magyarázat, nem azért mentem haza, mert sok kedvem volt hozzá, szimplán csak azért mert hivatalos papírokat kellett intéznem. Jöttem - mentem, még arra sem volt időm, hogy normálisan kialudjam magam, pedig a francia család azt hitte, hogy csak hazaugrok, mert nekem most olyanom van... És ennek is szűk két hónapja, magam sem hiszem el… de szószaporítás helyett (amiben szerintem egyre profibb vagyok :P ) jöjjön a lényeg! ->

A nagy eset megesett február elsején egy szürke keddi napon, amikor még a nap se akart sütni, pedig én nagyon szerettem volna. Még januárban fohászkodtam az égiekhez, hogy esetleg egy kis meleget, azaz egy 10-15 fokot adjanak arra a pár napra nekem, hogy ha már nem lesz időm kikapcsolni, akkor legalább a rohangálás közepette magamba szívjak egy kis napsütéssel küldött energiát. De nem, hát persze hogy nem lehet az, amit én szeretnék...

Reggel Genf majd ki a 10-es busszal a reptérre, szinte mint valami helyi... :P Persze a reptéren a szokásos procedúra, be check-olás, poggyászleadás, security check és minimum egy óra, de inkább több, szöszölés a Duty free shoppokban... Változatosság kedvéért persze hogy nem indult el az EasyJet időben... Várni kellett vagy fél órát, hogy megadják annak a csúnya fehér-narancssárga gépnek a felszállási engedélyt. Persze a gép sec - pec alatt felért a felhők fölé és a szikrázó napsütésben azt se tudtam hová bújjak el. Majd rájöttem, hogy ezért sírt a szám, szóval gyors gondolatmenet után elkezdett kifejezetten tetszeni a tavaszi napsütés szerű környezet.

Tudjátok, van az a pont a repülés alatt vagy utazás alatt, amikor tudod, hogy mindjárt odaérsz valahová... nos, nálam is volt egy ilyen... Egészen pontosan akkor, amikor a gép lebukott a felhők alá és megláttam a ködös Budapestet... Nos, nem vagyok egy hű de negatív ember az esetek többségében. DE ködbe és vagy 10 fokkal kevesebbe jöttem vissza. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Ettől a ponttól kezdve Genfre úgy gondoltam, mint vmi trópusi városra, ahol ülünk a Genfi-tó partján és csak lógatjuk a lábunkat egy koktél mellett... :)

Pár óra Budapestezés után sikerült megtalálni a Keletit is, hogy elérjem a Magyar Állam Vasutak egyik csoda szekerét Füzesabony felé. Szerintem itt már a rutinosságot nem kell ecsetelnem... Viszont a jegyvételem egy vicc volt. Mondtam a néninek hogy akkor egy 33%-os jegyet kérnék, hisz 25 év alatti vagyok, meg persze frankón utána néztem ;) (Éljenek a fiatalok!) Mondja, hogy az csak hétvégén van vagy hétköznap is, ha van nálam egy gyerek... Mondom (-.-'') Ön szerint nálam van ilyesmi? Majd megvettem a teljes áru felnőtt jegyet... De legközelebb tanuljatok a hibámból, ha hétköznap akartok utazni, 25 éves korotok előtt, akkor kell szerezni valami gyereket magatok mellé, ez lehet instant, felfújható vagy épp egy legközelebb eső törpe esetleg saját. Lényeg a lényeg, hogy jobban jártok! :)

Majd két és fél óra zötyögés Füzesabonyig. Füzesabonyból Sarudra Édesapám által kerültem. Szóval a séta-vonat-séta-villamos-séta-busz-reptér-repülés-séta-autó-séta-Keleti-vonat sort az autóval való zárás kellőképpen feltunnigolta! :) Persze egy gyors élménybeszámoló után úgy dőltem be az ágyamba, mint egy farönk és olyan érzésem volt mintha Genf csak egy álom lett volna és most csöppentem vissza a csúnya valóságba.

Sajnos, szerda reggel korán kellett kelni és ráadásul a környezet sem változott, ami még mindig ezt a fura érzést hozta elő belőlem, amit már leírtam. Ennek ellenére Voltam Neu-ban aznap, okmányirodában, majd más papírok intézése és rohangálás valamint fodrász!!!! Ennek hatalmas jelentősége van, hisz ekkor már olyan hosszú volt a hajam, hogy azt se tudtam mit csináljak vele. Ezért is sikerült egy előtte és utána képet készíteni. Hisz ez tényleg egy nagy hajátalakítás volt.  Képek itt.

Csütörtök lakásnézés, barátnőzés, majd esti családi kupaktanács és élmények hada. Persze egész nap után én rájöttem, hogy nekem amúgy aznap este már dolgozni kellett volna… Well, annyira nem éreztem ezt annyira szükségszerűnek így 1400 km távolságból… :P

Péntek kb. ugyanez volt, csak talán annyi különbséggel hogy végre sikerült találkoznom húgommal és öcsémmel, majd este megünnepeltük, hogy itthon vagyok még erre a pár órára.

Szombaton már jöttem is vissza, ugyan úgy kocsival be Füzesabonyba, de azt is hogyan, mint a félőrültek… Sikerült majdnem lekésnem a vonatomat. Így belegondolva most már tök feleslegesen siettünk, de ez később. Majd fel Pestre. Persze a titkos szeretőt nem hagyjuk ki a látogatásból így Pesten még vele összefutottam majd könnyes búcsút vettünk a Nyugatinál és én felszálltam a már majdnem francia vonatra emlékeztető, Ferihegyi vonatomra. Majd ki a Ferihegy ÁÁÁÁ Termináljára. Ott szépen sattyogok, tudva merre kell menni. majd látom, hogy az eredetileg 14:10kor induló gépem majd csak 17:00 kor fog indulni. Hát mondom nagyszerűűűű.  Ezért igazán megérte sietni. Először is próbáltam elérni a családot, hogy késik a gépem nem biztos, hogy visszaérek, másodszor is kidühöngtem magam telefonban, hogy hogy lehet ilyen az EasyJet, hát tényleg nagyon ease-n veszik a dolgokat... Majd ki kellett találnom, hogy mivel cseszem el a köv. 3 órámat. Ettem, ittam, olvastam, telefonáltam, gépeztem, csináltam fényképeket, rendet raktam a táskámban… Néztem olvasni való könyveket és vártam a csodára, hogy teljen az idő. Persze közben áttették az indulást 17:30, Ezen a ponton már annyira nem érdekelt a dolog, egy dolog lebegett a szemem előtt hogy még aznap visszajussak Genfbe. Este 6ra sikerült is felszállni majd fél 9re le… Ezzel csak annyi probléma volt, hogy fél 9kor ment el az utolsó vonatom Bons-ba. Szóval telefon megint hogy bocsi, de nem az én hibám reggel megyek. Ez is történt, Genfben aludtam, majd húztam reggel dolgozni. Vissza a mostani életembe, ami annyira álomszerű volt Magyarországon.

Persze ahogy írtam még az elején, hogy lényegében utazással töltöttem azt a pár napot meg főleg kocsiban. Hát igen, úgyhogy így zárásként kérek bocsánatot mindenkitől, akivel találkoznom kellett volna vagy ajánlatos lett volna, de nem sikerült. majd legközelebb, ha csak nyaralni megyek haza, akkor eszközlök egy látogatás mindenkivel, aki megérdemli! ;)

Azóta meg, meg sem állok, de ez egy új rész lesz nem is olyan messze… ;)

PS.: Bocsi Keresztanyu…