Chapter 1 - The New World - Az Új Világ

Bonjour!

Igaz még csak 4. napja vagyok itt, de leírhatatlan... nem találok szavakat.... Nem is tudom hogy a családnál kéne e kezdenem, Genffel, a nyelvvel vagy éppen azzal ahogy a reptéren sikerült fakítanom.... :) Na de, haladjunk szépen sorjában, hátha az segít, hogy ne hagyjak ki semmit...

Miután sikerült megtudom csütörtökön, hogy következő hét keddjén repülök vagy legalább is nagyon kéne. Így lefoglalva a repjegyet, intézve egy kis bankos mókát, várva a kedd reggelt amikor elhagyhatom végre az országot megint. Persze utazás előtt az ember ideges, feszült, szétszórt vagy talán épp izgatott. Én egyik se voltam; hulla nyugodtan elintéztem a repjegyemet online (és fel is jöttek a Texas-i emlékek...awww) és már annyira nyugodt voltam és rendezett, hogy már Anyumat idegesítettem vele. Ő már szombaton be akart mindet pakoltatni velem a gurulós bőröndbe, lemérni, jah és persze az elengedhetetlen lista ami nélkül nem is élet az élet: Mit vigyek magammal? lista. Sikerült persze elintézni egy egyszerű mondattal ez az egész Anyum- féle pörgést: A lista a fejemben van. Persze ezt olyan hanglejtéssel mint a Star Wars-ban 'Az erő veled van!' mondatot hallhattad volna. Valahol legmélyen tudtam hogy nem kell elkapkodni ezt a pakolás dolgot, hisz a hétfő félnapom erre ment rá, a hosszas mérlegelések(vigyem? ne vigyem? majd utánam küldi...) és persze a tényleges súly miatti aggódás is( remélem nincs már 20 kiló...) Végül ezt a problémámat a EasyJet frankón megoldotta. Az aranyos nő, tipikus amerikai 32 fogas mosollyal közölte a két táskára hogy 37 kiló.... ott örülök hogy igen az annyi hisz táskánként lehet 20-at. Erre Ő (ugyanazzal a mosollyal) nem, a kettőnek együtt kell lennie 20 kilónak! ohóóóóó, nah álljon csak meg az a nászmenet, a feleségnek előreordítva hogy rossz a vőlegény!!!!Összepakoltam életem legfontosabb dolgait két tök aranyos és elfogadható méretű, ráadásul könnyen kezelhető bőröndbe. Minden benne volt amire szükségem lehet 37 kilóban. erre közlik hogy végül is eme lét fent tartás  FELÉT ott kell hagynom. Jó akkor gyors költözködés a reptéren, táskák kinyit, majd gyors rendezkedés, hogy mit és hogyan, na ezért megérte előző nap ott állni fél órákat a bőrönd felett hezitálva, mondhatom. Lényeg a lényeg, megszületett, amit meg követelt a Ferihegy 1 Terminál kedden reggel. Csekkoltam is be mint a kis angyal. :) nem volt para, csak  a szokásos dolgok, de gondolom azért a táska átvilágításánál sikerült kicsikarnom egy mosolyt a kb. 5 évvel idősebb csajból a 6 db bögre láttán. :$ Majd vártam egy órát az 1300 forintos szendvicsek között hogy beszálljuk végre abba az átok repülőbe. Jelentem itt már azért kezdtem izgatott lenni, hisz nem kell itthon lenni és tengeni meg lengeni. Hanem tényleges csinálni fogok vmi hasznosat is magamért!

A repülőn, mint minden fapados járaton lehet enni -inni ugyan úgy mint a 'normális' járatokon... Igen ám, de az orrod elé van firkantva az a mondat, hogy ' Minden a Duty Free-ben megtalálható árakon megvásárolható' Ami persze a szokásos árnak a minimum háromszorosa. én mondjuk nagyon tettetem hogy alszom hogy a Stewardessnek még a gondolat se fogalmazodjon meg franciául hogy vegyek vmit. Persze körülöttem franciák vagy legalább is franciául beszélő svájciak ültek. Furcsa volt, akkor kezdett tudatosulni, hogy mire vállalkoztam. Szép nagy kihívás, de hát most miért adjam lejjebb, nem? Leszállt a gép Genfben. Valahogy megnyílt kapásból a világ. Mosolygósabb emberek, más levegő és persze a tudat hogy végre nem otthon. Már ahogy felültem a repülőre jobban éreztem magam. kiszálltál a repülőből, kicsi busszal be a poggyászért aztán ki a fogadó folyosóra. Timivel megbeszéltük, hogy hogy fogjuk megismerni egymást. Gondoltam elég gagyi lenne ha kis táblácskával állna és várna hogy odagurulok, persze ezt nekünk sikerült kiküszöbölni, de a sofőröknek nem. Így szinte körbevett az a  4-5 öltönyös krapek akik kerestek vkit aki akkor jön de nem ismerik, mert pont ok lettek kizavarva a reptérre. Hát nah, egy jot mosolyogtam magamban. Majd kisebb nagyobb nehézségek után sikerült Timivel is összeakadni, aki a családnál volt eddig és én jöttem váltani őt! Ez is mekkora mák már.... Persze ő beszél franciául, én meg nem... :/ 

Ezek után jött Genf alias. Genevé vagy Geneva. Én láttam mind a kettőt neten, táblán kiírva, majd talán késöbb rájövök melyik az igazi! Hát wáááooooo, tök jó város, nekem tetszik, megvan benne minden amire szükségem lehet. Tiszta Budapest, csak egy kicsit másképp, itt az emberek normálisak... Annyira nemzetközi hogy még én is meglepődtem rajta. Kicsit New York City feeling-je is van. Áhh, nem lehet elmondani. Nekem nagyon bejött a város és örülök hogy itt lakom közel hozzá! Hisz gondolom most felmerült mindenkiben a kérdés hogy mit áhítozom itt Genfről, mert az ügye Svájcban van. Nos, Ahol én lakom most Bons-en-Chablais már Franciaországban van. Genf olyan mint egy vízcsepp, ami pont leesik az ereszről. A várost szinte 290  fokban Franciaország veszi körül. A maradék 70-ben pedig a Genfi-tó mint összekötő kapocs az város saját országával. A környékről oda járnak be az emberek a szerencsésebbek dolgozni, a kevésbé szerencsések csak szétnézni és vásárolni!

Bons-en-Chablais, ahol most lakom. Nagyon aranyos település, de tényleg. A szobám kenterbe veri az amerikait és ahogy Agnes szavaival éljek. 'Mindenkinek szüksége van a saját területébe/szobájára' persze ennek a Te szükségleteidet kell fedeznie így minél előrébb van a komfort megteremtése. Nem is panaszkodom, van normális ágyam és szekrényem (!!!) valamint asztal is. leirhatatlan hogy ezekért odakint vért kellett izzadnom és folyamatosan hallgatni az oltogatást Melissától. De hál' Istennek annak mát vége van. 

Most ennyi jutott, legközelebb írok arról hogy hogy megy a francia meg persze a gyerekek és ami még elengedhetetlen kellék a suli és a kapcsolatok. Szóval, még most fog jönni a java! ;) Addig is. 

Au revior! :)