Its been a while...
A blogot a ködös albionban megszokott àtlàthatatlan köd jàrja àt màr egy ideje. Az a bizonyos köd, ami àltalàban nagyon nehezen szàll fel és az autosok nagyon nem szeretik. Pont manapsàg volt eszembe a blog hogy miért is szünetel màr egy ideje. Miért nem sikerül egy bejegyzésnek sem születnie?
A kérdés akarva-akaratlanul is a lelkiismerethez szol, hisz mindig talàl kifogàsokat màsra, `fontosabb`dolgokra. Rengeteget gondolkoztam azon hogy hovà tunhetett az a lelkes kalandokra éhes kiscsaj az életembol, aki a blogot elkezdte, (a kutyasétàltatàs kituno program erre ;) ) A miért?-re a vàlasz osszetett lett és ugy érzem hogy tartozom nektek azzal hogy ezt megosszam veletek, hisz valahogy a blognak is koszonhetem hogy azt amit Genfben elértem, ahovà jutottam...
Szoval, here we go:
Nemes egyszeruséggel beszimpatott a helyi valosàg. A kezdeti lelkesedés és felfedezo vàgyàs àtalakult rutinnà és a rutin naprol napra rombolja azt a gondolatot, amiért idejottem. Tipikus catch 22. Rà kellett jonnom, hogy Genf nem lesz az a vàros, ahol én le szeretném élni az életemet és a standard elvàràsoknak megfeleljek és `tovàbb lépjek` a tàrsadalom létràjàn. Nem fogok itt letelepedni, mert nem érzem az otthonosnak, nem érzem az enyémnek, a sajàtomnak. Persze, itt ezen a ponton lehet sokan felhàborodtok, a màsik fél meg eroteljesen bologat és helyesel velem egyutt. Mindig mindenki magànak donti el, hogy mit vàlaszt. Màr egy ideje egy listàt vezetek pro és contra szinten a kérdéssel a tetején: `Should i stay or should I go? (!!??!!!!!???????!!!???) Epp ennek a hezitàlàsnak az oka a blog minimàlis tartalék làngon égése...
Egy idejig ugy voltam vele, hogy majd bepotolom az osszes kis torténetet amit el akartam nektek mesélni, mindegyik chapter itt van a fejemben és teherként cipelem magammal naprol napra, mert annak ellenére hogy lenne mit mesélni a vàros kihozta belolem azt hogy màr nem inspiràl. Ràjottem hogy azért tologatom naprol-napra és hétrol-hétre valamint most màr tobb mint egy éve az egészet mert egyszeruen nem érzem fontosnak màr azt hogy azokat a standard dolgokat amiket sikerult megszoknom megosszam veletek, nem vàlt fontossà a beszàmolàs a hétkoznapjaimrol, mert tényleg szurke hétkoznapok lettek belole... Manapsàg inkàbb a kisebb apro momentumokat veszem észre és el is raktàrozom magamban, hogy valamilyen szinten az én boldogsàgszintemet megtartsam. Sajnos rà kellett jonnom, hogy az a rengeteg dolog és pozitiv dolog amit megosztottam veletek lecsokkent egyszemélyes életbentartos mennyiségre. Oly annyira, hogy szinte màr a kreativkodàshoz sem volt kedvem. Ihlet gyujtés volt, probàlni feltoltodni egy olyan helyen, ahol tudod hogy nem kaarsz maradni és ennek mindenféle formàja. Szégyen hisz arra gondolna az ember, hogy ha uj kalandba kezd akkor az nem fog befejezodni és vagy legalàbb is nem fogsz felkelni egyszer az agybol ugy hogy `Mit is keresek még mindig itt?`Pont emiatt a vacilàlàs miatt nem szuletett semmi 2013-ban. Szégyeld magad Sutemény hovà jut a vilàg?!
Most jott el ez a pillanat... a vàltàs ideje... amiért idejottem, màr megvan vagy legalàbb is ugy érzem hogy teljesitettem a magam irànyàba feltett feltételeket.Ugy érzem hogy uj kalandra, uj kihivàsokra van szukségem. Miutàn a 2014-es év a vàltozàsok éve, ezért dupla, sot tripla okom van rà hogy miért kell ennek az évnek màsnak lennie, jobb lesz mint a tobbi, pontosabban jobbnak kell lennie mint a tavalyi.
A vàltozàs szele màr elkezdte àtjàrni a lelkemet, szépen lassan baràtkoztam meg a gondolattal, hogy mégis hogy és milyen formàban fogok ràtok és a blogra idot szakitani. Hisz ez fontos nektek, és fontos nekem is hisz az én kis szokàsos kreativkodàsomat kiéljem ebben a formàban. Persze ez csak az elso lépés, de valahol mindig el kell kezdeni. Terveim persze vannak, tobbek kozott màr egy pàr honapja foglalkozok is vele, programszervezés, nyitottsàg az uj felé, sokadik lehetoség megadàsa a vàrosnak, de most kicsit màs formàban mint eddig...
...We will see...
De addig ha minden a terveim szerint halad, akkor nem kell ilyen sok idot vàrni a beszàmolokra...
Suti is back, vagy legalàbb is rajta van az ugyon ;)
Ez most kivételesen egy eléggé érzelgos chapter lett, de ilyen is kell... hisz én is ember vagyok és kulfoldon az élet nem habostorta... nahde addig is megprobàlok felzàrkozni minden torténettel is, step-by-step!
pusszantàs
Z
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése