Tudom, hogy az elmúlt három hétben nagy volt a hallgatás Nyugatról (Magyarországhoz képest), de higgyétek el észre se vettem hogy elrepült ez a három hét.
Van még itt hétköznapi dolog, ami mindenképpen szót érdemel és én is mindig beleesek ebbe a helyzetbe, így vagy úgy. Én csak puszi háborúnak hívom... Nem mindegy ugyanis hány puszit (!!!) melyik oldalról kezdve (!!!) és kinek adsz... Egyszerűen nevetséges. Hisz más szokások vannak otthon mondjuk teenager-ek és normál felnőttek között. Egyszer, valamikor az elmúlt 2 hónap alatt, vártam a gyerekekre suli után...Az iskola körül, gyanúsan egyre több (feltételezem) szülő (de ha magamból indulok ki, akár lehettek AuPairek is :D) kezdett gyülekezni. Valamilyen úton módon (gondolom a kölkök ugyan abba az osztályba járnak) ismerték egymást és a 'Salut! Ca va?'(Hello! How are you?) köszönés és érdeklődés után, ment a puszi jobbról balról ide oda, valamikor csak kettő... gondoltam ott annyira nem jó a barátság, de amikor már a negyedik csattant ott már kikerekedett a szemem... Minek ennyi puszi? Az Amerikaiak elintézik egy öleléssel és milyen igazuk van! Nincs baci csere, nincs rúzs folt, nincs arc törölgetés, sőt még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy véletlenül szájra-puszi történjen! Ha már puszi akkor kettő, szerintem. De ha Genfben vagyok akkor legyen három, még arra is rábólintok, ha már kitaktikáztam hogy merről is kezdjem! De a négy???? Most komolyan...Én nem kockáztatnék... :) De ennek még utána járok, mert nem hagy nyugodni a dolog...
A másik ilyen furcsa dolog, ami feltűnt az a tunkolás. Mindenki tunkolja a kenyerét, croissant-át, szendvicsét vagy legalább is pékáruját a szokásához igazodó italhoz. Ilyen lehet persze a kávé reggelenként vagy a tea. Erősen kétlem hogy sörbe és/vagy borba reggel esetleg még délben (de erre már sokkal kevesebb példát láttam) bárki is tenne bármit is... Aki fél liter frissen csapolt sörrel indítja a napot, az legyen szíves szólni. Mindenképpen szeretném legalább egyszer látni azt a reggelt, hogy hogy indul... majd hogy hogy is végződik! :) Mondjuk a tevékenység mellett szól az hogy a túl píritott kenyérnek kifejezetten jót tesz egy kis folyadék, de hogy ez szokás legyen mindenre. Hát nem tudom. nekem szép emlékeim voltak otthon, a vajas szinte még meleg kakaós kalács és hozzá kakaó kombinációjával, de csakis kizárólag ezzel a két feltétellel működhet a tevékenység, maga a tunkolás. Ezt is a különleges és egyedi alkalmakhoz szabad sorolni, amikor örülsz annak hogy nem csak kenyér lesz otthon, hanem kalács is. Most gondolhatja a kedves Olvasó, hogy a kalács nem nagy dolog. Nálunk az és ezért is hangsúlyozom ennek az értelmét és körülményeit.Vissza térve eredeti témámhoz Nekem ez fura, nekik meg az a fura hogy ez nekem fura... Micsoda kaotikus állapotok... :P
Jaj, jut eszembe most így hirtelen. Ahogy kb. 2 hete leesett itt Genfben az a nagy hó, büszkén és birtokba véve a várost (és ezzel frankón megbénítva a tömegközlekedést és general autóforgalmat hahaha :D), de mondjuk ez használható minden hóesésnél ugyan. Mindenki (főleg nőnemű egyedek, üzleties vagy legalább is magassarkúval kombinált outfit-tel) elővette az esernyőjét (!!!) Jó valahol megértem, hisz nem akarja tönkre tenni a haját sapkával vagy neadjisten kapucni (ami sztem tök murisan hangzik magyarul és túlságosan Robinra emlékeztet angolul: hood) Ez azért is vicces, hisz ilyenkor az ember átvált hótaposóra síkabátra és olyan ruhákra amiket általában a sípályán szoktak az emberek viselni. A többség így is tett. Már csak a sílécek és snowboardok hiányoztak a képből, de kifejezetten érdekes néztek volna ki a villamosok és trolik környezetében, mindemellett azért egy pálya se ártott volna. Mondjuk a ténylegesen elvetemült fajta ezt komolyan is gondolta és a várost snowboard bakancsban járta...igaz meleg, csak épp a tényleges értelmét veszti el a bakancs... no comment
Azok a bizonyos esernyős lady-k megtekintehetők a Sütike tárában.
Plusz két sor erejéig jelentem a pékségben a kedves néni (mert igen van csúnyán néző is) mondta hogy fejlődött a franciám! ^^ nah ha már ő észre veszi, akkor úgy gondolom hogy teljesítettem a felém irányuló elvárásokat az elmúlt két hónapban! :)
Persze a rengeteg minden mellett, ilyenek jutottak eszembe, ami általában szilveszter környékén szokott agyalni az ember. Évzárás, mi történt az elmúlt egy évbe, pozitív vagy negatív volt e eredményes vagy épp kellőképpen kudarcos. Például 3 nappal ezelőtt vettem észre, hogy december 15-e volt, amikor 2008-ban elhagytam az országot, amikor 2009-ben épp befejeztem egy olyan évet, amit kitartás nélkül nehezen lehetett volna. Idén nem volt ennyire sorsfordítós az a nap, viszont így is kellemesen telt. Hisz csak a puszta tényeket nézve, Genfben voltam, hét-ágra sütött a nap és csak a szokásos, megint nem vagyok otthon. Ebből a három nap az elmúlt években maga után vonta, hogy a Karácsony sem telt Magyarországon. Kezdem egyre profibban kezelni a helyzetet, felkészülve végül is arra hogy az a pár nap is, ugyan olyan mint többi. Ha mind attól eltekintek, hogy másfél hónapig karácsonyi zene, karácsonyi kivilágítás és dekorációk vannak mindenhol, tetézve ezt az egész túlzást még mikulások megjelenésével a tömegben... -.-' Ezektől eltekintve előre kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet is! Miért most? Mert nem tudom mikor születik meg az űj bejegyzés, az új életemből. Ha meg sikerül is akkor jobb kétszer, mint egyszer se! ;)
Storybazár end now sajna, merci de reading and Au revoir! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése