Miután új évbe érkeztünk így én is új beszámolóval jelentkezem, hisz a kötelezettség ugyan úgy megmaradt; évek ide vagy oda… : )
Előző beszámolóm óta volt egy karácsony és egy újév, ami munkával és nagyfokú jegyzeteléssel telt. Miért? Hisz új ország új szokások, olyanok, amiket meg kell osztani a nagyérdeművel; kiküldeni az éterbe, hogy be tudja lengeni a magyar olvasóközönség hétköznapjait. :D
Persze, akár hogy is nézzük itt is másabb szokások vannak, mint otthon, de ez érthető is, hisz Magyarországhoz hasonló nincs még egy… Ebből következik, hogy a karácsony pont virtuális átmenet képez az amerikai és magyar hagyományok között. (amin én folyamatosan meglepődök, hogy ez hogy lehet, de ha csak földrajzi elhelyezkedésileg is tekintjük a körülményeket, teljesen érthető…) Nos, 24-én Apukával és a kissebikkel ünnepi síelést tartottunk. Igen, hóval, síléccel, síbottal és kellemes általános mindennapi mozgás igény kielégítéssel. Így elmondhatom, hogy a 2010-es évben 5 darab kemény napot síeltem, vagy legálabb is havon töltöttem csúszkálva. (Hisz még januárban voltunk Békatutajjal Ausztriában 4 napig, így az ötödik az francia havon történt, csak az év végén...) majd este volt egy karácsonyi vacsora gyertyafénynél és osztrigával… Hatalmas belső erőkkel kellett megküzdenem a látvány és a tudat leküzdése érdekében, hisz azért ez mégis a tengerben lakik. Lehet nincs szeme, de a víz a normál életközege… ráadásul még él, amikor megeszed.. :S Szóval úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt arra, hogy az osztriga és én, nem is a legnagyobb, de legálabb közelebbi viszonyba kerüljünk. Megettem egyet… túléltem, megtapasztaltam és elhatároztam, hogy nem leszünk közelebbi barátok. Hisz ha még az íze valamennyire elfogadható, de az állaga és a tudat, hogy nyers….jaj… Mondtam is a szülőknek hogy Magyarországon ez olyan luxuskaja, hogy nem szokott egy általános karácsonyi asztalon megjelenni, mert azt hinné a drága magyar ember, aki szalonnán és tepertőn nőtt fel, hogy kimászik a tányérból, vissza az akváriumba… Ők meg néztek persze hogy ez hogy lehet egyáltalán, én meg mondtam hogy ezt hívják kulturális különbségnek, amit a rugalmas utazó elfogad, nem megkérdőjelez… : ) Persze a vacsi elhúzódott fél 12 ig, ami nálam már az alvási időszakot ütögette. Akkor már annyira nem bántam volna, hogy ha reggel jött volna Mikulás az ajándékokkal, de miután a szülők reggel dolgoztak és Franciaországban meg van a Pocakos választási lehetősége, hogy reggel vagy este szórja ki az ajándékokat. (Ami igen nagy gesztus ezen a napon, még a részszarvasoknak is) Értem én ezalatt hogy a Francia családoknál jöhet 24-n este a Mikulás vagy 25-én reggel, családja válogatja, melyik randit tartják megfelelőbbnek. Ez persze csakis is kizárólag szigorú egyeztetés után jöhet létre, hisz ezen a napon a piros sapkás bácsinak van a legdurvább éjszakája. (szegény rénszarvasok…) Szóval fél 1 re repültek az ajándékok én meg félig már álomba ringattam magam, de még mindig volt annyira önerőm, az egész napi síelés után hogy letoljam magam az emeletről a fa mellé. Legnagyobb meglepetésemre az ajándékok ott hevertek a fa mellett, mindenkinek a cipője mellé csoportosítva. Hisz nálunk otthon a cipő már december 6-a óta el van felejtve, az amcsiknál meg zokni van a kandallóra akasztva. Nos, itt a cipő a mérvadó az ajándékok mellé. Hisz ha nincs cipő, nincs ajándék. Kaptam ám ajándékokat is és örültem is nekik, de jobban örültem volna nekik egy kiadós alvás után, de hát a francia szükség törvényt bont… vagy legalább is alvást. : )
Persze következő két nap dolgoztam addig, amíg a szülök haza nem értek, de a karácsonyi láz miatt, nem is volt annyira vészes.
Ezek után, lassan de jött a szilveszter, amit legtöbb ismerősöm már alig várt, hisz az új év érkezése, mindig is nagy szó az emberek körében. Ez azért is vicces, hisz ekkor az egész földön buli van, hivatalosan meg nem is éjfélkor fordul az év, hanem van egy pillanat amikorra Föld befejez egy hatalmas 365 napig tartó kört és elkezd egy újat. Persze, ezt itt lehet feszegeti, hogy mégis mikor is pontosan, de ez egy másik hosszú filozófiai beszélgetés tárgya lehetne. Lényeg a lényeg, az én szilveszterem tangózva és gyerekpezsgőzve telt el és a tudattal hogy a barátok helyettem is jól érzik magukat! (amiben 100%ig biztos voltam : ) )
Az emberek többsége, mindig ilyenkor méri fel, hogy milyen éve volt vagy milyen éve lehet, ami sztem nevetséges, hisz miért pont január elsején tudod felmérni, hogy milyen éved is volt? Tudja mindenki azt nagyon jól előtte és utána is, sosincs konkrét dátumhoz (gondolok itt január egyre) kötve az, amit épp befejeztél vagy épp elkezdtél. Ezért nem is értek az újévi fogadalmakkal egyet, hisz az év bármelyik napján tudsz fogadalmat kötni és mindig tőled függ, hogy betartod e vagy van e elég kitartás benned, hogy véghez vidd. Ez persze függhet sok mindentől, de a legfontosabb, hogy tudj mérlegelni, mit kell véghez vinned, ahhoz hogy jobb vagy tartalmasabb életet élhess a következő ’évben’. : )
Ezzel ellentéten az elmúlt években kialakult egy szokásom, miszerint nem hiszek az újévi fogadalmakban és a pontos ’éjfél után már másik évet írunk’ dologban. Viszont abban hiszek, hogy a január elseje vagy inkább említsük úgy, mint az év első 24 órája körülbelül jellemezni fogja az évedet. Hisz egy 24 órás periódusban van pihenés, munka, szórakozás vagy épp amit csinálnod kell. Szóval amennyire lehet tartalmas egy 24 óra, minden izgalmas percével, lehet, hogy pont annyira lesz izgalmas egy egész év is. Ehhez így is kell hozzáállni, hogy legalább olyan jó legyen az év vagy jobb (annak a tudatában, hogy milyen volt a nap) Ennek tudatában én melózni fogok és rohangálni a porszívóval egész évben. Majd húzom a kis pirost le fel a világban, csak mindig figyelnem kell rá, hogy legyen árami is ; )
Ennek örömére viszont lement a karácsonyi zene, lassan vége a dekorációknak is és minden visszatér a normál kerékvágásba, úgy ahogy szeretem. Ezzel párhuzamosan a lidércnyomásnak is lassan vége lesz, mindenki kipipálhatja az ajándékok megvételével járó stresszt és eltolhatja 11 hónappal későbbre. Addig is mindenki élvezze ki ezt a 11 hónapot, hisz új lehetőségek és új kalandok várhatnak a kedves olvasóra, olyanok, amiket most még el sem tud képzelni.
Zárásként ezen a ponton kívánok izgalmakkal teli 2011-es évet, hisz ezt is csakis magadnak tudod alakítani úgy, ahogy neked tetszeni fog! Szóval kalandra fel és légy bátrabb, mint az előző évben. ; ) Attól függetlenül, hogy nincs elseje, de mindenképpen még az év elején vagyunk. Szóval kalandra fel! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése