Chapter 9 - Furcsaságok és nyelvtanulás

Ahogy ígértem itt a következő önéletrajzi alapú, de mégis egyszerűen izgalmas beszámoló a határ másik oldaláról. : ) Gyorsan és hatékonyan, hisz eddig hanyagságomból kifolyólag nem volt általános olvasnivaló az érdeklődőknek.

Igen, mint mindig most is van egy listám, amin végigmegyek és leirkálom nektek. Most is ez fog történni, csak most a listán elég sok minden van, hisz volt időm gyűjtögetni.

Először is kezdésnek megint a vonatozás. Gondolom, már megint felsóhajt a nép otthon, hogy már megint ez a téma… Csak azért írok megint erről hisz engem minden egyes alkalommal meglep, hisz heti minimum kétszer vonatozom. Valamint e körülmények között az tűnt fel időről időre, hogy a kalauzok fiatalok, nem csúnya gonosz kalauz néni és bácsi van a vonaton, aki automatikusan feltételezi rólad, hogy bliccelni akarsz… fiatalok, olyan 23 és 30 közöttiek. Ráérősek, csinálják a dolgukat és nem utolsó sorban beszélnek két nyelven (franciául és persze angolul) nem úgy, mint otthon…

Tudsz velük normálisan beszélgetni. Például legutóbb tanácsot adtam az egyik kalauznak, hogy hogy mondja a vonat indulási idejét. Hisz a francia és az angol is szereti használni a „10perce múlt 6óra” vagy „5perc múlva lesz negyed 12” szófordulatokat, persze magyarul is megvan ennek a saját mechanikája. de a külföldinek egyszerűbb azt mondani, hogy 12:25, azaz tizenkettő huszonöt –kor indul a vonata a B- peronról. Jut eszembe, a peronok betűzve vannak nem számozva. Szóval az egyszerűbb jobb, ha meg másban jön fel az idő, akkor lehet udvariasabb. Persze ő meg úgy volt vele, hogy az udvarias az alap, amit megértek a franciák hozzáállásból, de kérdem én, miért akarod megnehezíteni a saját életed, ha nem muszáj…

Persze a vonatozás után Genf, mint mindig. Most ahogy itt a tavasz végreeee lehet sétálni sokat, és plusz még kaptunk egy óra világosságot estére! ^^

Sajnos észrevehető a kéregetők számának növekedése, valamint oda kell rá figyelni hisz nem szabad mellettük elmenni úgy, hogy magyarul beszélsz, hisz lehet, hogy érti… Ez otthon Budapesten hajléktalanok formájában már jelen van, de itt megvannak az állandó helyek ahová leülnek kéregetni és van beosztásuk is. Valszeg meg van az adott hely forgalmának növekedése és csökkenése. Értem én ez alatt, hogy érdemes kiülni az adott helyre kunyerálni 11:30-tól 14:30-ig, mint délután 3-5ig, hisz ebédidőben mindenki elmegy ebédelni és az ebédidő ezek szerint nagy biznisz lehet! :P Én őket elítélem, gondoljatok amit szeretnétek, de mindenki tud találni magának munkát, ha akar… és akkor még a villamos muzsikusokról nem is beszéltem…

Persze ugyanezen emberek közül vannak, akik specializálódtak, hát persze hogy cigire és persze hogy annak gyűjtésére! Őket én csak csikkvadászoknak hívom, hisz keresik – kutatják és az esetek többségében találnak is szép mennyiségben.

Én így tanulok, vagy legalább is szeretnék...

Nem utolsó sorban említést teszek arról, hogy hogy állok a franciával, hisz ez volt a lényeges okom, hogy megint külföldön tengessen az életemet. 5 hónap alatt, képes vagyok alapkommunikációra, meg tudom értetni magam és tudom variálni, hogy melyik helyzetben melyik nyelvet érdemesebb használni, az angolt vagy a franciát. persze nem azt mondom, hogy itt mélyreható beszélgetéseket le tudnék folytatni, mert nem, de most már az esetek 80%ban ha beszélnek hozzám franciául megértem, az esetek kevesebb százalékában tudok válaszolni is, de még mindig gyorsabb vagyok angolul. : ) Persze Genfben, ha bizonytalan vagy franciául, akkor kisegítenek és angolul szólnak hozzád, ebből kifolyólag megnehezíti a gyakorlást, hisz angolul én is tudok. Pedig ők csak kedvesek akarnak lenni. Ezért volt már példa arra, hogy mondtam az eladó csajoknak, hogy ezt most én franciául fogom kérni, ők összenéztek, mosolyogtak egyet, majd megbeszéltük, hogy legyen. Én elmondtam nekik franciául, ők meg summázták, hogy így is megy! Én meg büszkén kihúzva magam sétáltam tovább az üzletből, hogy „Igen, megcsináltam!”

Sokszor történt az, hogy ha csak félig figyeltem oda a nyelvre, vagy csak az utcán sétálva belehallhattam egy beszélgetésbe, mindig azt hittem, hogy nah vki megint angolul beszél… majd kiderült, amikor jobban odafigyeltem, hogy nem ők valójában franciául beszélgetnek… ami mindig kettős érzéssel töltött el. Jóval, hisz a fülem ráállt a franciára, és rosszra, hogy már megint nem tudok kivel beszélgetni egy jót igazi angolul.

Persze ha már a franciát nem tudom vkivel normálisan gyakorolni (a franciául beszélő nyelvet segítő emberkémet pont a múlthéten csesztem le, hogy "Köszi a segítséget." A kezdeti lelkesedésből konkrétan semmi nem lett… ő elkezdett mentegetőzni én meg tudomásul vettem, hogy ez az út már nem járható. )

Persze az angolt mindig tudom gyakorolni, hisz van egy kanadai és egy grúz barátosném, akikkel együtt reggelizem vagy ebédelek Thonon-ban, épp attól függ, melyik napon találkozunk. A kanadai csajszival persze szinte öröm beszélgetni, hisz ő meg Halifax-ból jött. Szóval Montreal és Québec nagyon jó beszédtéma! : ) Rajtuk keresztül látni lehet, hogy Amerika és Európa mennyiben különbözik. Hisz a grúz csajjal meg tudom beszélni, hogy erre mi van, gesztusokból és szituációkból tudom, hogy mire gondol, hisz hasonlóképp nőtt fel, mint én. Ugyanakkor a kanadai csajnál meg megértem, hogy miért döbben meg azon, hogy az óra 24 órából áll nem 2x12-ből vagy, hogy az adó már benne van az adott termék árában, nem számítják fel külön. Szóval én valahol megbújok a két kultúra között. Igazgatva őket hogy mi miért hogyan működik a másiknál. Ebből kifolyólag például ok tőlem kértek segítséget, amikor bejöttek Genfbe. Merre kell menni a reptérre, hogyan jutnak ki oda, vagy ha ezt szeretnék megnézni akkor merre kell menni. Szóval kijelenthetem, hogy egyre otthonosabban mozgok a városban. : ) mint valami helyi :P

Sztem újdonságoknak ennyi elég is lesz, addig is mosolygás és rengeteg séta a napsütésben, hisz itt a tavasz!!! Legalább is Genfben. Valamint ezennel a 2011es síszezont, szomorúan ugyan, de lezárom!

pusszanat az éterben! : )