... egy Süti, aki otthon volt kemény 5 napra, de abból is kettőt utazással töltötte. Igen, most felmerülhet a kérdés, hogy 'De miért nem szóltál??'. Nos, erre egyszerű a magyarázat, nem azért mentem haza, mert sok kedvem volt hozzá, szimplán csak azért mert hivatalos papírokat kellett intéznem. Jöttem - mentem, még arra sem volt időm, hogy normálisan kialudjam magam, pedig a francia család azt hitte, hogy csak hazaugrok, mert nekem most olyanom van... És ennek is szűk két hónapja, magam sem hiszem el… de szószaporítás helyett (amiben szerintem egyre profibb vagyok :P ) jöjjön a lényeg! ->
A nagy eset megesett február elsején egy szürke keddi napon, amikor még a nap se akart sütni, pedig én nagyon szerettem volna. Még januárban fohászkodtam az égiekhez, hogy esetleg egy kis meleget, azaz egy 10-15 fokot adjanak arra a pár napra nekem, hogy ha már nem lesz időm kikapcsolni, akkor legalább a rohangálás közepette magamba szívjak egy kis napsütéssel küldött energiát. De nem, hát persze hogy nem lehet az, amit én szeretnék...
Reggel Genf majd ki a 10-es busszal a reptérre, szinte mint valami helyi... :P Persze a reptéren a szokásos procedúra, be check-olás, poggyászleadás, security check és minimum egy óra, de inkább több, szöszölés a Duty free shoppokban... Változatosság kedvéért persze hogy nem indult el az EasyJet időben... Várni kellett vagy fél órát, hogy megadják annak a csúnya fehér-narancssárga gépnek a felszállási engedélyt. Persze a gép sec - pec alatt felért a felhők fölé és a szikrázó napsütésben azt se tudtam hová bújjak el. Majd rájöttem, hogy ezért sírt a szám, szóval gyors gondolatmenet után elkezdett kifejezetten tetszeni a tavaszi napsütés szerű környezet.
Tudjátok, van az a pont a repülés alatt vagy utazás alatt, amikor tudod, hogy mindjárt odaérsz valahová... nos, nálam is volt egy ilyen... Egészen pontosan akkor, amikor a gép lebukott a felhők alá és megláttam a ködös Budapestet... Nos, nem vagyok egy hű de negatív ember az esetek többségében. DE ködbe és vagy 10 fokkal kevesebbe jöttem vissza. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Ettől a ponttól kezdve Genfre úgy gondoltam, mint vmi trópusi városra, ahol ülünk a Genfi-tó partján és csak lógatjuk a lábunkat egy koktél mellett... :)
Majd két és fél óra zötyögés Füzesabonyig. Füzesabonyból Sarudra Édesapám által kerültem. Szóval a séta-vonat-séta-villamos-séta-busz-reptér-repülés-séta-autó-séta-Keleti-vonat sort az autóval való zárás kellőképpen feltunnigolta! :) Persze egy gyors élménybeszámoló után úgy dőltem be az ágyamba, mint egy farönk és olyan érzésem volt mintha Genf csak egy álom lett volna és most csöppentem vissza a csúnya valóságba.
Sajnos, szerda reggel korán kellett kelni és ráadásul a környezet sem változott, ami még mindig ezt a fura érzést hozta elő belőlem, amit már leírtam. Ennek ellenére Voltam Neu-ban aznap, okmányirodában, majd más papírok intézése és rohangálás valamint fodrász!!!! Ennek hatalmas jelentősége van, hisz ekkor már olyan hosszú volt a hajam, hogy azt se tudtam mit csináljak vele. Ezért is sikerült egy előtte és utána képet készíteni. Hisz ez tényleg egy nagy hajátalakítás volt. Képek itt.
Csütörtök lakásnézés, barátnőzés, majd esti családi kupaktanács és élmények hada. Persze egész nap után én rájöttem, hogy nekem amúgy aznap este már dolgozni kellett volna… Well, annyira nem éreztem ezt annyira szükségszerűnek így 1400 km távolságból… :P
Szombaton már jöttem is vissza, ugyan úgy kocsival be Füzesabonyba, de azt is hogyan, mint a félőrültek… Sikerült majdnem lekésnem a vonatomat. Így belegondolva most már tök feleslegesen siettünk, de ez később. Majd fel Pestre. Persze a titkos szeretőt nem hagyjuk ki a látogatásból így Pesten még vele összefutottam majd könnyes búcsút vettünk a Nyugatinál és én felszálltam a már majdnem francia vonatra emlékeztető, Ferihegyi vonatomra. Majd ki a Ferihegy ÁÁÁÁ Termináljára. Ott szépen sattyogok, tudva merre kell menni. majd látom, hogy az eredetileg 14:10kor induló gépem majd csak 17:00 kor fog indulni. Hát mondom nagyszerűűűű. Ezért igazán megérte sietni. Először is próbáltam elérni a családot, hogy késik a gépem nem biztos, hogy visszaérek, másodszor is kidühöngtem magam telefonban, hogy hogy lehet ilyen az EasyJet, hát tényleg nagyon ease-n veszik a dolgokat... Majd ki kellett találnom, hogy mivel cseszem el a köv. 3 órámat. Ettem, ittam, olvastam, telefonáltam, gépeztem, csináltam fényképeket, rendet raktam a táskámban… Néztem olvasni való könyveket és vártam a csodára, hogy teljen az idő. Persze közben áttették az indulást 17:30, Ezen a ponton már annyira nem érdekelt a dolog, egy dolog lebegett a szemem előtt hogy még aznap visszajussak Genfbe. Este 6ra sikerült is felszállni majd fél 9re le… Ezzel csak annyi probléma volt, hogy fél 9kor ment el az utolsó vonatom Bons-ba. Szóval telefon megint hogy bocsi, de nem az én hibám reggel megyek. Ez is történt, Genfben aludtam, majd húztam reggel dolgozni. Vissza a mostani életembe, ami annyira álomszerű volt Magyarországon.
Persze ahogy írtam még az elején, hogy lényegében utazással töltöttem azt a pár napot meg főleg kocsiban. Hát igen, úgyhogy így zárásként kérek bocsánatot mindenkitől, akivel találkoznom kellett volna vagy ajánlatos lett volna, de nem sikerült. majd legközelebb, ha csak nyaralni megyek haza, akkor eszközlök egy látogatás mindenkivel, aki megérdemli! ;)
Azóta meg, meg sem állok, de ez egy új rész lesz nem is olyan messze… ;)
PS.: Bocsi Keresztanyu…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése