Chapter 10 - Időhiány és rohangálás

Huha, már megint azt veszem észre, hogy elrepült 3 kemény hónap, én meg nem jelentkeztem újabb infókkal. Huppsszzz. Nem mentegetőzöm, de az elmúlt időszakom családkeresésről szólt, a szabadnapjaimon meg interjúkra rohangáltam. (Május elött) Lényeg a lényeg, most már hivatalosan a ’SZITI’-ben fogok dolgozni szóval legújabb földrajzi pozícióm Genf, Svájc! Itt is beszélnek franciául, sőt itt még jobb lehetőségeim vannak a tanulására is. a kurzusok közül csak úgy válogathatok.

Nem akarok senkit azzal fárasztani miért döntöttem a váltás mellett, sok érvem volt, hogy miért jöjjek be Genfbe és hagyjam ott a francia családot. Valamint azzal se mennyire körülményes a családkeresés és ennek módjával; taktikájával és hasznos információival. persze ha vkit érdekel szívesen elmesélem, de véleményem szerint senki se szeret a munkáról olvasni/ hallani.

Ezen a ponton persze nyugtázhatom, hogy még a 24 km-es távolságot sem tudom elviselni a várostól és hivatalosan is kimondhatom a városi csibe pozíciómat. ^^ Ez persze évekkel később változhat még, de jelen pillanatba, hogy a nyüzsi, a beton, az emberek és a nem annyira tiszta levegő az, amit szeretnék. Most ez Genf, lehet később valamelyik másik Nyugat-Európai város lesz. Ez még a jövő zenéje. Mindegyik város egy élmény, hisz mindegyiknek meg van a saját varázsa. Budapestet egyszerűen nem tudom megunni, mindig tartogat vmi újat és különlegeset és akárhányszor haza megyek, mindig rám tör a vágy, hogy esetleg hazaköltözzek és otthon dolgozzak. Mindig, amikor könnyes búcsút veszek a magyar fővárostól és az aktuális városomban landol a gépem, kapásból érzem, hogy hazajöttem, most például Genfbe.

Ennyit a városi ömlengésről, de talán izgalmasabb és szaftosabb story-kkal is szolgálhatok ; ) Igen-igen, most jött el az a rész, amikor a kíváncsiságodat már nem tudod leplezni és ’csakazértis’ végig olvasod, hogy mik is történtek akkor, amikor épp nem dolgoztam vagy nem épp új család után rohangáltam.

A miénk is így nézett ki!

Talán érdemes először is a mákos rakott tészta történetét elmesélnem. Once upon a time in Geneva két ember elhatározta, hogy magyar recept alapján, magyaros kaját fog készíteni. Persze mindketten tudták, hogy egy sima paprikás krumpli vagy pörkölt már nem lenne kihívás így valami nagyobba vágták fejszéjüket, pontosabban fakanalukat. Sajnos fel kellett mérniük a körülményeket és belátniuk, hogy már az alapanyagoknál kisebb-nagyobb problémákba lehet ütközni. Konkrétan a fő alapanyag, a mák hiányát kellett tudomásul vennünk… Hisz, Svájcban nem lehet csak úgy minden útszéli kis éjjelnappaliban mákot venni nagy kiszerelésben, mint otthon. Nem-nem. Itt kérem szépen hosszas keresgélés, GefHunlevlista és a helyi erők bevetése és kikérdezésre után, sikerült találni (ami igen nagy szó) mákot. Szóval lényegében a legnehezebb részét már teljesítettük is a project-nek, vagy legalább is mi azt hittük… Vettünk mákot, 40 grammos kiszerelésben… ezek azt hiszik, hogy maga a mák a drog és csak dekorációnak használják. Nah most el lehet képzelni milyen az, amikor egy mákos tésztát emlegetsz vagy mákos bejglit. Körülbelül ugyanazt a kifejezést láttam az arcokon, mint amikor azt mondtam, hogy a paradicsomlevest cukorral eszem. A francia család arckifejezését egyszerűen nem lehet megfogalmazni, de szerintem mindenkinek van elég képzelőereje… : )

Persze az első akadály teljesítése után rá kellett jönnünk, hogy a mákot nem lehet csak úgy bele rakni a tésztába, azt meg is kéne darálni… következő kihívás: Hogy szerezzünk mákdarálót külföldön este 10kor??? Ismételten GenfHunLevlista, Facebook SOS mákdaráló segítségkérés, aztán végül lett is. kaptunk tanácsokat, mit használjunk, ha nincs (ez általában kávédaráló volt) vmint egyéb zúzó törő eszközök… például ősrégi kávédaráló vagy mozsár.. megcsináltunk a csodát és a végül mindenki jól lakott…

A Kopaszi - gáton ugrálni jó...

Persze március óta, voltam otthon is ’nyaralni’. Úgy voltam vele, hogy ha már váltok családot, akkor nekem is jár egy kis szabadság. El lehet képzelni mennyire nyaraltam… a május első másfél hetét otthon töltve rokonokat látogattam Székesfehérváron, a kedvenc fővárosomban futottam össze kedvenc ismerősökkel és lestem meg például az újonnan átalakított Kopaszi-gát új arculatát. Találkoztam szurikátákkal is, akiket otthon csak jó munkásembereknek hívunk, de hát a szoknya mindig ezt hozza ki belőlük. Haza már Egerbe mentem és a kb. 3 órás utazás helyett most csak 1 óra és 50 percet kellett ugyanazon az eszközön (ez esetben buszon) zötykölődni. Dobozolhattam az elmúlt 21 év emlékeit és szomorúan, de szembesülnöm kellett vele hogy konkrétan a könyvek kivételével a dolgaim belefértem 3 dobozba…. : ( de legalább praktikus vagyok! : )

Szembesülhetem megint a magyar ügyintézés órákig tartó procedúrájával, vmint az általános „Mi lesz a jövőképem?” kérdéssel, hisz a magyar felsőoktatást most akarják szétcincálni. Szerintem ezt nem kell bemutatnom, valószínűleg ti ezt jobban tudjátok, mint én Genfben élő magyar… Lényeg a lényeg, jó volt otthon és elég is volt. Genfben már hazajöttem azon a csütörtökön és következő nap már költöztem is az új családhoz. Kezdem egyre rutinosabban kezelni az ’ujcsalád-ujszokások-máshülyeségek’ dolgot. Ez amúgy kellőképpen passzívan és negatívan hangozhat hangosan felolvasva, de nem az a munka, amit életem végéig élvezettel csinálnék… sőt nem is. Ahogy már rengetegszer elmondtam és leírtam vagy említettem ez a munka csakis nyelvtanulásra, kultúraismeret bővítésre, világlátásra és kapcsolatépítésre tökéletes. Semmi másra. Én ezért imádom, konkrétan ez a kellemetlen a kellemesben, maga a tény, amiért külföldön vagy, de én a vele jövő extrák miatt élek így, ami jelen pillanatban kielégítik a vágyaimat. : )

Nade a lényeg, új város, új kihívások folyt. köv.….