 |
| copyright: Google |
Mindig vannak és lesznek sztereotípiák az aupair munkában, hogy a nyár az egy különleges időszak. Vannak olyan családok, ahol a nyár kifejezetten egyszerű hisz csakis nyaralásról szól, így nem kell AP, vagy csak nagyon keveset. Vannak olyanok is ahol a nyári szünet elkezdésével a problémák is áradatként terhelik le az anyukákat, ilyen helyzetekre vannak a nyári AP-ok, mint ahogy barátnőm is ilyen. Róla itt olvashattok. Egy ilyen helyzetben az anyukákat csak a jól ismert Reszkessetek betörők képpel tudom elképzeli, ahol a pánik egyszerűen előtörik a szülőkből. Valamint nem utolsó sorban vannak azok az AP-ok, akiknek minden hete más, hisz a család vagy ide megy, vagy épp más programok vannak a gyerekeknek vagy csak valami belső indítványozás által nem lehet mindegyik nyári hét ugyanolyan. Nos, én ebbe a kategóriába tartozom idén nyáron. Yippiii. Mióta hivatalosan is nyarat írunk, és az időjárás is úgy dönt, hogy ehhez a tényhez hozzá is tesz a maga módján azóta nekem nem volt két ugyan olyan hetem… Főleg rohanás és folyamatos rugalmasságot kell prezentálni a család felé, ami már néha idegszálakon való jazz baletthez kezd hasonlítani.
Ennek a fesztültségtől nem mentes hétköznapok örömére, a családom úgy döntött meglátogatja a napsütéses Mexikót, nagy örömömre. hisz ezt hívják szabadságnak! : ) Igen, jól olvashatod, nem volt reggeli hajnali 7kor felkelés, vacsikészités minden este, valamint elsősorban stressz. Így ennek megünneplésére időm kerekedett az eddigi emailek megírására, amivel lógtam barátoknak; foglalkozni azzal, hogy kipihenjem magam (ez természetesen a 12 órás gyanús alvásokban észrevehető volt) és persze hétköznapi programokat szervezni magamnak azzal a tudattal, hogy nem fog senki piszkálni reggel azzal, hogy miért nem mosolygok…(ráadásul úgy hogy még a kávémat sem ihattam meg...)
Így a gyors (pár napos) regenerálódás után lelkes fesztiválra már rutinosan járó barátommal ellátogatni a gumicsizmás – szalmaszálas préri fesztiválra. Igazi nevén a Paleo Festival –ra. Jaj, nekem. úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a Candystore-ban, vagy a friss gólya a beiratkozás alatt… Csodálkozva az újon, körbenézve azon a világon, ami majd talán állandó részévé válhatna az életemnek. Konkrétan az állam folyamatosan le volt esve. Nekem ez új volt, hisz eddig én még ilyen dagonyázós fesztiválon sose voltam. Sajnos, jól veszed észre kedves olvasó, nekem még nem volt részem semmilyen Magyarországon állandóan megrendezésre kerülő SZIGET-n, Balaton Sound-n, VOLT-n, Hegyalján vagy épp EFOTT-n. Persze figyelemmel követtem a baráti társaságon keresztül és online a ’fesztivál-divatot’ és tisztában voltam minden egyes részletével. De sajna még részem nem volt benne.
 |
| Így úszták meg a cipőink a kiruccanást :P |
Az egy hétig tartó program rengeteg Genftől nem messze Nyon-ban került megrendezésre. (itt lakik a nagyi is…) a puszta kellős közepén, cirkuszi sátrakba rejtett színpadokon. Azon a héten persze hogy esős, borús volt az idő, szóval ismételten nem volt igazán nyári az a hangulat, viszont az élőzenével és furcsa emberekkel egyszerűen felejthetetlen lett az egész a társaságról nem is beszélve! ;) A bejáratnál például tehénterelő karámok voltak kettő, az egyiken egy alapcheck hogy valóban van jegyed, a másikon meg egy vonalkód-olvasós beléptetés. Magyarán úgy mentek az emberek a fesztre, mint a marhák… -.-’ Már csak egy csengő kellett volna mindenki nyakába. A másik kedvenc a bejárattól nem messze elhelyezett (nem tudom, hogy eredetileg is ott lévő vagy csak ideiglenes) szökőkút, ami az időjárásnak köszönhetően gumicsizma mosóvá avanzsálódott… :D Láttunk olyan embereket, akik az értékmegőrzőbe leadták a cipőjüket és csizmára cserélték lábbelijüket. Volt olyan is, aki sima Media Markt-os zatykókkal védekezett a sár ellen. Én úgy döntöttem, hogy nem szállok harcba a sárral, hanem megállapodást kötöttem a Converse-emmel hogy egyszer élünk… Bizonyítékok...
 |
| Bankautomata a sártengerben... |
A koncertek kitűnőek voltak, mindig is nagy rajongója voltam mindenféle élvezhető élőzenének, de ez itt csak jobban kiélesedett. Például hallgattunk Raul Paz-t, ami kitűnő zenét játszott. majd belehallgatunk egy kis amerikai The Strokes-ba és zárásként Tarrus Riley & Duane Stephenson szórakoztató zenéjében volt részünk! Majd hullafáradtan, sárosan de elindultunk haza, vissza Genfbe.
 |
| Raul Paz :) |
Természetesen volt ám jól megszokott keddi sörözés is csak most kivételesen pénteken. Egyszerű oka volt a napbéli változtatásnak, hisz az egyik hazai TV csatorna forgatott nálunk a CERN-ben, az ott kutakodó magyar tudósokkal. (húúúú… figyelitek, hogy azért mi magyarok mindenhol ott vagyunk! Jobbak vagyunk, mint a CIA ;) ) így a riportban volt szó a sörözésünkről is, amire én már sajna nem értem oda, hisz 8kor végeztem este, 9re odaértem és a stáb után hagyott por is leült mire mi odaértünk. DE legalább elmondhatjuk, hogy mi is ott voltunk annak ellenére, hogy a műsorban nem lettünk benne. Az egész mindenség fent van a GenfHunon, ott megtekinthető és elolvasható, hogyha véletlenül nem találnád meg azon az adott csatorna honlapján… : )
A nagy szabadidőben sikerült részt venni egy GenfHun Grill-en, ami végül bográcsozás lett. a lényegen az sem változtat. Azok az emberek gyűltek össze egy baráti beszélgetős sörözős pálinkázós, borgács gulyásozós szombat estére, akik valamilyen módon hozzájárultak a GenfHun létezéséhez. Így vagy úgy. Ezen a ponton csatolnék vissza az előző chapter bevezetésére, ahol a blogom teljesen népszerű lett és lehetőség nyílott arra, hogy ne csak a blogomba írjak néhány sort hanem egy másik weboldalra, kicsit másról, csakis szigorúan Zitásan. Mindezt csak azért írom le, hisz ez az egész helyzet, talán a második elismerés életembe, amit egy két embernél több értékel, talán még olyanok is, akiket nem is ismerek. Valamint biztos vagyok abban is, hogy az egykori magyartanárom, akinél érettségiztem és nevetségesen kevés százalékot kaptam a magyar érettségimre, most forog a sírjában…
Csak ízelítőnek legközelebb a koppenhágai kiruccanásról írok, valamint lesz még egy pár általánosság, aminek már láttam csíráját hun-ban, viszont még nem annyira elfogadott a buta előítéletek miatt…
Subi-dubi puszi pááá ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése