Chapter 14 - Copenhagen á la carte...

Először is szeretnék bocsánatot kérni minden Olvasótól... Az elmúlt 3 és fél hónap másról szólt mint azelőtt. Szükségem volt egy kis inspirálódásra, világlátásra és szerény személyem értékelésére, hisz megint munkaváltás volt lelki push-down-okkal, valamint rámtört az 'Úristen-egy-éve-vagyok-kint-és-költöznöm-kéne' érzés is. Szószaporítás helyett, megtörténtek azok az események amik segítettek előre és persze az eltelt idő is arra enged következtetni hogy túl vagyok egyen és máson. DE mától a hallgatásnak vége... az igazi Süti visszatér, hisz azért van miről mesélni! Rengeteg behatás az életemre, más kultúrák, utazások és sok minden apróság! csakis kizárólag ahogy tőlem megszokhattátok! ;)

Ott folytatom ahol abba hagytam még augusztusban, úgy is eléggé le vagyok maradva... Szóval vágjunk a gulyáslevesbe és repüljünk Koppenhágába! ;)

A Kis hableány a jobb oldalon...

A még július végére kalkulált 4 napos kalandozást úgy vártam, mint kisgyerek a karácsonyt... Miért? szimplán azért, mert lehetőségem volt elszakadni Genftől egy picit, szusszanni egyet, találkozni Amerikában megismert dán barátnőmmel (lényegében ő volt az oka amiért ez a város lett a number 1, a meglátogatandó európai nagyvárosok listáján) és kielégíteni a kalandvágyamat! A dán fővárost nem hiszem hogy be kell mutatom, mindenki el tudja képzeli nagyjából hogy hol van és talán még a kishableány szobra is eszébe jut a jobbaknak! ; )

Az olcsó repjegy foglalás végett a gépem Basel-ből indult hajnali 6-kor, ami akármennyire is szépen nézzük 3 órányira vagy Genftől és a '2 órával előbb legyünk a reptéren' biztonsági számításokkal is 5 órával korábban kellett elindulnunk, azaz hajnali 1 - fél 2 körül... brrr... Az éjszaka kellős közepén történő indulásokról mindig ugyanaz a véleményem. Éjjeli bagoly üzemmódomnak köszönhetően inkább nem alszom aznap éjszaka és inkább iszom plusz 3 bögre kávét, minthogy bealudjak és lekéssem a gépemet.... ( Az 'ágyúzhatnának mellette, ha alszik' saját kifejezés tökéletesen körbeírja azt hogy könnyedén tovább alszom ha az ébresztő csörög, fontosság ide vagy oda.) Basel már a német részén van Svájcnak és fura is volta  sok német kiírás... őszintén szólva úgy éreztem magam mint az elsős csemete az iskolában tanévnyitón; minden új és más és olyan idegen szavak vannak mindenhová felírva... : ) Majd szokásos reptér search, be-check-olás, beszállás és újra repülés! Szeretek repülni, mert gyors és hatékony, valamint gyönyörű a látvány és a legrosszabb-komorabb napból is egy napos mosolygós napot tud varázsolni, akár nyáron, de főleg télen! Persze ahogy megkezdődik a leszállás a felhők egyre közelebb kerülnek és lassan megint látni lehet a googlemap által mutatott általános sakktábla szerű vagy zűrzavaros utcagombolyagokat. Személy szerint utálok leszállni, a légnyomáskülönbség és a lassú ereszkedés egyszerűen megőrjít, bedugul a fülem tőle és rosszul vagyok, nem émelygősen, de egyszerűen már azt várom hogy hopp nézd már egy reptér és máris gurulunk. Ezt az alap rossz hozzáállás megtarkította egy fülfájás is. Igen, olyan volt mintha fülenként 4-5 darab hosszúkás tűket szúrkálnának a fülembe, kihúzva, vissza beszúrva... az idejét nem tudtam hogy meddig tartott, de aznap csak délutánra javult meg a hallásom. Szörnyű élmény, de a tény hogy megérkeztem az első általam még nem ismert európai városban feledtetett mindent!

A metró amivel bementem a városban, olyan volt mint egy 22.századi űrhernyó, teljesen letisztult, tiszta egyszerű, de praktikus formák, majd a kedvenc részem amikor a föld alá értünk akkor fallal van elválasztva a sínektől a peron. Igen, úgy áll meg a metrókigyó, hogy az ajtók pont találkozzanak, így nincs sínekre esett halálos áldozat, nincs vér és nagyobb a biztonság is. Értem én hogy a sárga felfestett csík például Budapesten figyelmeztetésre szolgál, de a kósza embert nem fogja meggátolni abban hogy ne lépen közelebb, de bezzeg egy műanyag fal aminek nekirohanhat...annyi esze csak van, nem? Nekem ez kifejezetten tetszett, hisz egy csomó hibalehetőséget zár ki, igaz némi anyagi befeketetéssel ugyan...

A városba olyan reggeli 9 körül érhettem, a gépen történő félalvásból kifolyólag nem voltam fáradt, sőőőőőt túltengett bennem az adrenalin. Hisz, amíg a metrómegállótól a hostel-ig értem, lepergett előttem az előttem álló kalandok sorozata, az izgalom maga, hogy uj embereket fogok megismerni, találkozom végre dán barátőmmel és hogy mindezeket a kalandokat nem egyedül fogom megélni.  YIHAW!

reggeli

Aztán persze megtaláltam a hostelt, szobámat igaz nem foglalhattam el, de legalább a cuccaimat ledobhattam és a reptérről szerzett térképemmel a nyakamba vettem a várost. A lelkesedésem közben persze nem nyugodott, felhívtam azt a srácot, aki ajánlott nekem egy cangát arra a hétvégére és egy összefutást hogy azért mégis mondja már el 10 percbe mi-hol-merre-miért etc... Erre az ösztöző beszélgetésre a Baresso Coffee adott helyet. Tiszta Costa, Mimi barátném imádná és biztos lennék benne, hogy a lakótársát is elvinné! ; ) A sráccal a Couchsurfing-ről ismertem meg, amit egy írtózatosan hasznos weboldal. Most ahelyett hogy 1 egész bekezdésem keresztül ajnároznám az oldalt, ehelyett inkább ismertetem hogy miért jó! A lényege arról szól, hogy akik utaznak (például én...) azok az adott városba bejelentkeznek és tudnak a helyiekkel kommunikálni, mi merre van, mit érdemes megézni, special local knowledge, amit a guidebook-ok nem mondanak el... sokkal jobban szeretem, mint a 'normál sightseeing'-et. 

Szóval minden hasznos infóval biciklivel a birtokomban elindultam felfedezni a várost. Nos, ezen a ponton fog a szövegelésem formát váltani, hisz eddig csak sima utazós blabláról írtam. Nem fogom (nem kell sírni...) leírni az összes nevezetességet a city-ről. Ezt leszámítva minden mást le fogok írni a folytatásban... de arra legalább nem kell majd 3 hónapot várni! ;)PROMISE!