Chapter 7 - Egy napom Genfben...

A fura hétvégémnek köszönhetően, azaz a kedd-szerdámon, általában egyszer bejövök Genfbe. Persze ezt már olvashattátok, hogy szeretem a várost és odáig vagyok tőle meg vissza, főleg akkor, ha össze kell hasonlítani Bons-szal. Szükségem van a heti egy alakalomra, hogy embernek érezzem magam; hogy elmondhassam, hogy kimozdultam a faluból és kommunikáltam franciául vagy angolul, épp amelyik jól esett. Ez olyan nekem, mint vkinek a heti fodrász; jobb embernek érzem magam tőle, egészebbnek vagy ahogy Édesanyám fogalmaz mindig ’ Nem tudok a fenekemen maradni..’ (Persze ő sokkal inkább fogalmaz magyarosan, de azért ide annyira csúnyán mégsem írnék…) és muszáj megsétáltatnom magam.

Nos, miután a nap általában már reggel felkel, olyan 7-8 körül ezért én megvárom, hogy süssön is egy kicsit, hogy igazán mondja azt nekem, hogy ’ Vazze ki az ágyból! Tiéd az egész nap!’ Hisz igazi napsütésben, szuper zenével a fülben, kicsi szellővel fűszerezve lehet igazán jól indítani a napot! ; ) Hisz előző este már megrendeltem a jó időt a következő két napra, hisz miért legyen rossz az idő, amikor az emberek 90 % -a dolgozik. Ők irigykedjenek én meg élvezem helyettük. ^^

Szóval reggel mondjuk a 11órási vonatommal bejövök nyílegyenesen, átszállás nélkül a ’city’-be. Majd abból az istenháta mögötti megállóból, ami leginkább az egri várállomáshoz tudnék hasonlítani (egy épület, ahol jegyet venni nem tudsz plusz egy vágány) elindulok a városközpontba gyalog. igen gyalog, hisz ha villamossal mennék ugyan annyi idő és pluszba még 3 frankba is kerül. Szóval inkább formálom a hátsóm 3 frankért cserébe. Mellesleg be lehet érni 10 perc alatt, ha jó tempóba megy a gyaloglás, ami sztem meg nem vészes. Igenis a séta jó dolog, főleg hogyha azt nézzük, hogy 2 óra normális tempós séta felér 10 perc futással… én vagyok annyira lusta, hogy inkább sétálok két órát… :P

Beérek arra az utcára, ahol a sok laza genfi sétál. Persze sokféle embert látni, van amelyik már durva, de a többség egyedi. Süt néhány emberből a ’pénzem van, és ezt mutatom is’ karakter. De minden 10percben elsétál vki az orrom előtt, akin megakad a szemem, hisz egyedi és stílusos. Kicsit olyan érzés amúgy mintha te lennél a főszereplő egy filmben, és ahogy a statiszták sétálnak körülötted, mind fel van öltöztetve, kornak és stílusnak megfelelően. Nem azt mondom, hogy minden tökéletes és szép; mintha egy álom lenne, mert nem. Én is láttam elrettentő példát, amikor a pasin több volt a szemfesték, mint amit én egy hónap alatt sem kenek magamra. (ki is rázott a hideg, még az emlékétől is) Ez akkor vicces, amikor bevadulok a szuper zöld sí kabátomban a városba, oda ahol mindenki a fekete vagy szürke szövetkabátba járkál az utcán. Vicces kilógni a sorból és egyszerre jó érzés is. Hisz lehet, hogy zöld és utálom, de mégis jó érzés kilógni az átlagosból…(még amúgy a kockás kabátommal is kilógom, hisz az meg lehet, hogy fekete, de KOCKÁS!) Persze ezen sétálások alkalmával, mindig benézek az angol kertbe, meglesem a hattyúkat és csibész sirályokat a szép nagy vitorlásokat és a Rhone torkolatát. Persze maga az angol kert is aranyos. Hisz itt van a virágóra és innen lehet a legjobban látni a Jet D’Eau-t is (Nah ez az, amiért érdemes eljönni ide, megnézni, hogy lőnek fel 120 méter magasba vizet… igaz nem nagy dolog, viszont máshol nem csinálnak ilyet…)

Ha kedden csinálom mindezt (mint hogy ma is…) akkor elsétálok szépen a Place de la Fusterie –re ahol minden kedden és pénteken könyvvásár van 1-2-5 frankért tudok venni angol könyveket az általános 15-25 frankos árak helyett. Olyanokat, amiket talán egyszer olvastak vagy egyszer se. Persze nekem ez egy kánaán, hisz ma is sikerült vagy 2 órát elszöszölni itt, nézelődve. például volt egy 1897 es könyv, igaz franciául és igaz 160 frankért, de gyönyörűűű volt. Egyszerűen szerelmes lettem… Vagy a másik kedvencem az 1929 es angol könyv, amiben 5 regény volt és z eredeti gazdája az ismeretlen szavakat kihúzta és melléírta franciául, hogy mit jelent. Az a könyv volt az, amit majdnem megvettem, de sajna úgy voltam vele, hogy majd egy hónap múlva talán jobban megvehetem… Persze a két óra molyolás, áhítozás és a jövőbeli könyvtáram tervezgetése után rájöttem, hogy enni is kéne vmit. Ez esetben általában megkeresem az kedvenc amerikai perecemre hasonlító amerikai perecest, ahol általában három pasas árulja a különböző ízesítésű pereceket. Nah ők aztán a fazonok. Első alkalommal kaptam akciót, azaz 2fizet 3at vihet formában. Legutóbb, azaz ma, megbeszéltük a dizsibalesetet és hogy Sopron mekkora jó hely… mindezt persze úgy, hogy én még sosem voltam Sopronban :P Nah de a kb. 10 ember közül velem voltak a leghangosabbak… Szóval ezt elkönyvelem egy személyes hangulatfokozó sikernek! Körbenézni már nem is mertem... :P Ezek után meg persze megyek a Grande Mochám helyszínére írni nektek vagy csak olvasni, a lehetőség változik kedvtől, időjárástól és kötelezettségtől. Itt születnek a chapterek, azoknak akik otthon maradtak; azoknak, akiknek hiányzom; azoknak, akik rajtam keresztül látják a világot jobban, mint amennyire lehetőségük van. ; ) vagy azoknak, akik imádják azt, ahogy írok és lelkesen várják a legújabb beszámolót! :P

Persze ha majd jobb idő lesz, amit már megrendeltem, akkor majd fogok parkban meteorozni is egy kicsit és olvasni meztelen lábbal egy padon élvezve a napsütést, ami pozitív energiát ad!

Persze ahogy a nap is elfárad a nagy sütésben és inkább úgy dönt, hogy elmegy aludni vagy legalább is úgy dönt, hogy Amerikában még kicsivel többet süt mint itt nálunk, ezért lassan nekem is fel kell húznom a nyúlcipőt és visszaindulnom Seholországba. Esti sétákat általában társasággal és egy menta teával jobban preferálom, de ehhez először is társaság kell, valamint ennek a társaságnak épp rá kell érnie egy sétára. Sztem ez is időjárás függő, szóval jobbi idő ->  több ember… gondolom én. aztán haza a vonatommal, ahogy szoktam.

Ahogy láthatjátok, ahogy a nap is elment aludni az én napom is eltelt és én is nyugovóra térek, várva a következő szabadnapot! : ) Hisz abból mindig lesz vagy a követező nap, vagy a következő héten… ; )

Tudom, most jön az a rész, hogy már megint vége van… Nade ha mindig tök hosszú vagy legalább is az amerikai feltételeknek megfelelően írnék, akkor nem lenne miről beszélni legközelebb… Addig is csá puszi pááá meg legyetek rosszak, vizsgázzatok jóra, és amikor süt a nap akkor csukjátok be a szemetek 5 másodpercre és élvezzétek! ; )