Chapter 15 - Copenhagen, ahogy én látom...

Nos, valahol a biciklinél jártam... Hát igen! Tudni kell a városról, hogy nagyon biciklis. Értem én, több a canga, mint az autó. Komolyan! Bennem egy kisváros hangulatát idézte a hely, főleg úgy hogy ahogy fel alá tekertem és láttam, hogy nagyobb biciklisávok vannak némelyik utcában/kereszteződésben, mint normál autófelhasználásra épített sávok! :O Jaj, és igen kaptam kétkerekűt a CS (nem CounterStrike, hanem CouchSurfing) sráctól! Yuuhhhúúúú!!! Ez amúgy azért nagy szám, mert a városi csibe pozicíómat egy biciklin tudom elképzelni a legjobban, már ki is van nézve hogy milyen szeretnék, milyen színekkel. :$ Weboldal itt! Már egy ideje érlelődik bennem a dolog, hisz Amerika óta a titkos vágyam, főleg úgy hogy Buffalo-ban is rengeteg biciklit használó ismerősőm volt. Lényeg a lényeg, hogy nagyon helyi lettem és tetszett is. Például az egyik hídon a tekerő egyéneket számláló masina volt kirakva, hogy hány személy teker át a hídon egy évben. Gondolom statisztikát fognak belőle készíteni, de elég egyértelmű volt hogy többszerese, mint a helyi autóforgalomnak...

Miután én két nappal előbb érkeztem, mint a többiek, így nekem volt kb. 48 órám arra, hogy megszerezzem az alaptudást a helyről és hogy mi merre van. Ezért CS-n leszerveztem 2 csajszival egy-egy talit (a srácon kívül), nemzetközi barátikör-tágítás érdekében. Szeretek olyan emberekkel dumálni egyet, akik totál más környezetből jönnek, máshogy nőttek fel és más körülmények között élnek jelen pillanatban. Az egyik csajszi velem egyidős és Prágában nőtt fel (az egyik olyan város ahová MINDENKÉPP elakarok menni) és kitalálta, hogy megtanulja a  dán  nyelvet. Amivel nem is lenne probléma, ha a helyi nyelvet beszélő társadalom nem arra lenne beállítva, hogy  külföldivel angolul lehet kommunikálni. Az egyik francia prof is mondta, hogy ahogy rájönnek hogy nem vagy original speaker, automatikusan váltanak át angolra. De kérdem én, akkor hol lenne a challenge? Igaz emiatt én is szívok itt Genfben, hisz ezek is váltanak át angolra... de az eddigi próbálkozásaim azt mutatják, hogy ha látják az emberen azt, hogy legalább megpróbálja akkor hagyják, majd elismerik, hogy azért megy az...

A másik egy orosz csaj volt, aki a munkájából kifolyólag utazik egy csomót. Vele megbeszéltem, hogy mennyire körülményes az utazás Európába Moszkvából, hisz nincs sok járat (értem én repülő), ami meg van, az cseszett mód drága. A másik nagyon vicces rész az az volt, ahogy beszélt. Egyik barátnőm vérprofin tudja utánozni az orosz akcentust... most már kijelenthetem, hogy vérprofin. Hisz totál ugyan úgy beszélt az orosz csaj, mint ahogy barátnőm prezentálta hónapokkal azelőtt... Persze nem tehet róla, mert orosz kiejtésből az angolt kihozni azért kihívás, de mindenképpen megmosolyogtató. 

A hostelben is sikerült összefutni egy pár emberrel. Ökör iszik magában felkiáltásra egy ír és egy amerikai sráccal (fiatal suhanc from Texas) kezdtem el haverkodni és velük is egy hatalmas estét sikerült zárni. Másnap meg már jöttek is a többiek...

A város, ahogy én láttam...

Ahogy már egy picivel fentebb említettem mindenki vált angolra, ha hallják hogy nem vagy helyi. Ennek egy aprócska, de annál jelentősebb oka van. A dán nemzet rájött ama töpörtyűnyi tényre, hogy a saját nyelvükkel nem fogják megváltani a világot. Így az összes filmet (nagy százalékban angol nyelvű), ami landol a mozikban arrafelé, nem szinkronizálva, hanem egyszerűen feliratozva. Az ÖSSZES! Egytől egyik... így még az elektronikai üzletben a világ végén is beszélnek angolul, ahelyett hogy kapásból bepánikolnának az idegen nyelv hallatán. Őszintén szólva az ötletet cakk-un-pakk átültetném a magyar kultúrába. Hisz egy rész jobban fejlődne mindenkinek az angol tudása és talán az emberek is lassan elkezdenének szó szerint beszélni angolul, nem csak érteni... Másrészről az idősebb nemzedék is( például Édesanyámék generációja, akik még oroszt tanultak majd jobb esetben angolt ugyanattól a tanártól pár évvel később) könnyebben állna rá a nyelvre. Sajnos ki kell hogy jelentsem, hogy a mostani Magyarországon (ahogy tapasztaltam és hallom) feltétlenül (és papír függvényében) kérik az angol tudást és kommunikáció készséget, többi nyelv ide vagy oda. Barátnőm perfekt francia és nem tud elhelyezkedni, mert nem beszél (papíron) angolul annak ellenére hogy érti és el tudna kommunikálni vele... de abba is hagyom hisz miért kritizálom az országot ha otthon sem vagyok...

Összegezve: Vegyünk példát a dánokról!

A másik földrajzi okokból kifakadó furcsaság, az a nappalok és éjszakák hosszúságának az eloszlása volt. Hisz az ország sokkal közelebb van az északi sarkhoz, mint magyarhonunk vagy Svájc. Ebből kifolyólag a nyári vagy téli félév függvényében, a nappalok hosszabban és az éjszakák rövidebbek vagy épp fordítva. Én pont kifogtam az első variációt, hisz sötétedés olyan este 11re fejeződött be és hajnali 5kor már világos volt... Gondolhatjátok, én, aki imád aludni és dorbézolni(értek én ezalatt minden napközben végezhető tevékenységet, mint olvasás, filmnézés, chapterírás, tanulás etc.) én éjszaka jobban szeretem csinálni, mert amikor sokan alszanak akkor a város is lehalkul és sokkal könnyebb fókuszálni arra amire éppen kell. A hátulütője ennek viszont, hogy nappal meg nem tudok aludni... szóval vagy nagyon frankó sötétítőfüggönyt kell szereznem vagy szupergyorsan kell dolgoznom... Végülis a négy nap végére fáradtabb voltam mintha nem is mentem volna nyaralni... pont ebből a kifolyólag... 

Tabita és Én

Volt egy nap, amikor barátnőm helyi ismerőse és a tesója körbemutogatott nekünk mindent, amit mindenképpen látnunk és ismernünk kell ha már itt járunk. Ilyen volt Christiania is. Hisz a belvárostól délebbre található városnegyed pont arról híres, hogy ott az emberek törvényen kívül élnek. A városban állandó a probléma velük, hisz nem foglalkoznak semmivel, megvannak a saját törvényeik, ebből kifolyólag nagyon nehezen fogadnak el új embereket. Fényképezni nem volt szabad és erre hatalmas jelekkel is felhívták a figyelmünket (sajna kép nem készült) hozzánk külön oda is jöttek hogy tegyük már rá a kupakot a fényképezőgép objektívére... A kedvencem, ami azért erősen vegyes érzelmeket keltett bennem az a nyilvános fű árusítás volt. Ugyan úgy kell elképzelni a dolgot, mintha a szombati piacra baktatnánk le venni egy pár zöldséget-gyümölcsöt... csak itt ugyan ilyen standokon különböző ítesítésű-minőségű-erdetű és mitomén fajtájú elszívható füvet lehetett venni... Tiszta Amszerdam, csak kicsit máshogy. Igaz nem kérdeztük meg, de szerintem gombát nem lehetett venni... :P Nem utolsó sorban a kicsi közösség saját készítésű dolgait árulja némi pénzszerzési lehetőség fejében, így például egyik ismerősöm egyedi gumicsizmával tért haza! ;)

Azok a bizonyos elefántok..

A másik dolog, ami lényegében már a reptéren az arcomba mosolygott, azok a tarka-barka elefántok voltak. A város minden pontján amerre jártam volt egy elefánt és mindegyiknek személyre szabott volt a dekorációja. Személyes kedvencem a kekszes volt, amiben önmagamra ismertem és nagyon gyorsan át is kereszteltem Cookie-elephant-re. Úgy hogy büszkén kijelenthetem, hogy Sütikének már van elefántja is! ;) :P Természetesen ilyen megmozdulásokkal már otthon is, itt is és amerikában is találkoztam. Errefelé és otthon is a tehén a sláger, Bufiban meg a bölény, de mindig ugyanaz a koncepció. 

Ezt leszámítva megvolt az alap sightseeing tour, láttam minden fontos épületet, a legnépszerűbb sétálóövezetet, rengeteg hajót, a dán királyi palotakomplexumot és őrségváltást is. Több kép a szokásos helyen megtekinthető!!

Ha van kérdés commentben várom, ha nincs akkor lehet állandó olvasónak feliratkozni. Ez volt a reklám része a szövegelésnek. Valamint megmondtam hogy nem lesz megint 3 hónap a két chapter között! ;)

Chapter 14 - Copenhagen á la carte...

Először is szeretnék bocsánatot kérni minden Olvasótól... Az elmúlt 3 és fél hónap másról szólt mint azelőtt. Szükségem volt egy kis inspirálódásra, világlátásra és szerény személyem értékelésére, hisz megint munkaváltás volt lelki push-down-okkal, valamint rámtört az 'Úristen-egy-éve-vagyok-kint-és-költöznöm-kéne' érzés is. Szószaporítás helyett, megtörténtek azok az események amik segítettek előre és persze az eltelt idő is arra enged következtetni hogy túl vagyok egyen és máson. DE mától a hallgatásnak vége... az igazi Süti visszatér, hisz azért van miről mesélni! Rengeteg behatás az életemre, más kultúrák, utazások és sok minden apróság! csakis kizárólag ahogy tőlem megszokhattátok! ;)

Ott folytatom ahol abba hagytam még augusztusban, úgy is eléggé le vagyok maradva... Szóval vágjunk a gulyáslevesbe és repüljünk Koppenhágába! ;)

A Kis hableány a jobb oldalon...

A még július végére kalkulált 4 napos kalandozást úgy vártam, mint kisgyerek a karácsonyt... Miért? szimplán azért, mert lehetőségem volt elszakadni Genftől egy picit, szusszanni egyet, találkozni Amerikában megismert dán barátnőmmel (lényegében ő volt az oka amiért ez a város lett a number 1, a meglátogatandó európai nagyvárosok listáján) és kielégíteni a kalandvágyamat! A dán fővárost nem hiszem hogy be kell mutatom, mindenki el tudja képzeli nagyjából hogy hol van és talán még a kishableány szobra is eszébe jut a jobbaknak! ; )

Az olcsó repjegy foglalás végett a gépem Basel-ből indult hajnali 6-kor, ami akármennyire is szépen nézzük 3 órányira vagy Genftől és a '2 órával előbb legyünk a reptéren' biztonsági számításokkal is 5 órával korábban kellett elindulnunk, azaz hajnali 1 - fél 2 körül... brrr... Az éjszaka kellős közepén történő indulásokról mindig ugyanaz a véleményem. Éjjeli bagoly üzemmódomnak köszönhetően inkább nem alszom aznap éjszaka és inkább iszom plusz 3 bögre kávét, minthogy bealudjak és lekéssem a gépemet.... ( Az 'ágyúzhatnának mellette, ha alszik' saját kifejezés tökéletesen körbeírja azt hogy könnyedén tovább alszom ha az ébresztő csörög, fontosság ide vagy oda.) Basel már a német részén van Svájcnak és fura is volta  sok német kiírás... őszintén szólva úgy éreztem magam mint az elsős csemete az iskolában tanévnyitón; minden új és más és olyan idegen szavak vannak mindenhová felírva... : ) Majd szokásos reptér search, be-check-olás, beszállás és újra repülés! Szeretek repülni, mert gyors és hatékony, valamint gyönyörű a látvány és a legrosszabb-komorabb napból is egy napos mosolygós napot tud varázsolni, akár nyáron, de főleg télen! Persze ahogy megkezdődik a leszállás a felhők egyre közelebb kerülnek és lassan megint látni lehet a googlemap által mutatott általános sakktábla szerű vagy zűrzavaros utcagombolyagokat. Személy szerint utálok leszállni, a légnyomáskülönbség és a lassú ereszkedés egyszerűen megőrjít, bedugul a fülem tőle és rosszul vagyok, nem émelygősen, de egyszerűen már azt várom hogy hopp nézd már egy reptér és máris gurulunk. Ezt az alap rossz hozzáállás megtarkította egy fülfájás is. Igen, olyan volt mintha fülenként 4-5 darab hosszúkás tűket szúrkálnának a fülembe, kihúzva, vissza beszúrva... az idejét nem tudtam hogy meddig tartott, de aznap csak délutánra javult meg a hallásom. Szörnyű élmény, de a tény hogy megérkeztem az első általam még nem ismert európai városban feledtetett mindent!

A metró amivel bementem a városban, olyan volt mint egy 22.századi űrhernyó, teljesen letisztult, tiszta egyszerű, de praktikus formák, majd a kedvenc részem amikor a föld alá értünk akkor fallal van elválasztva a sínektől a peron. Igen, úgy áll meg a metrókigyó, hogy az ajtók pont találkozzanak, így nincs sínekre esett halálos áldozat, nincs vér és nagyobb a biztonság is. Értem én hogy a sárga felfestett csík például Budapesten figyelmeztetésre szolgál, de a kósza embert nem fogja meggátolni abban hogy ne lépen közelebb, de bezzeg egy műanyag fal aminek nekirohanhat...annyi esze csak van, nem? Nekem ez kifejezetten tetszett, hisz egy csomó hibalehetőséget zár ki, igaz némi anyagi befeketetéssel ugyan...

A városba olyan reggeli 9 körül érhettem, a gépen történő félalvásból kifolyólag nem voltam fáradt, sőőőőőt túltengett bennem az adrenalin. Hisz, amíg a metrómegállótól a hostel-ig értem, lepergett előttem az előttem álló kalandok sorozata, az izgalom maga, hogy uj embereket fogok megismerni, találkozom végre dán barátőmmel és hogy mindezeket a kalandokat nem egyedül fogom megélni.  YIHAW!

reggeli

Aztán persze megtaláltam a hostelt, szobámat igaz nem foglalhattam el, de legalább a cuccaimat ledobhattam és a reptérről szerzett térképemmel a nyakamba vettem a várost. A lelkesedésem közben persze nem nyugodott, felhívtam azt a srácot, aki ajánlott nekem egy cangát arra a hétvégére és egy összefutást hogy azért mégis mondja már el 10 percbe mi-hol-merre-miért etc... Erre az ösztöző beszélgetésre a Baresso Coffee adott helyet. Tiszta Costa, Mimi barátném imádná és biztos lennék benne, hogy a lakótársát is elvinné! ; ) A sráccal a Couchsurfing-ről ismertem meg, amit egy írtózatosan hasznos weboldal. Most ahelyett hogy 1 egész bekezdésem keresztül ajnároznám az oldalt, ehelyett inkább ismertetem hogy miért jó! A lényege arról szól, hogy akik utaznak (például én...) azok az adott városba bejelentkeznek és tudnak a helyiekkel kommunikálni, mi merre van, mit érdemes megézni, special local knowledge, amit a guidebook-ok nem mondanak el... sokkal jobban szeretem, mint a 'normál sightseeing'-et. 

Szóval minden hasznos infóval biciklivel a birtokomban elindultam felfedezni a várost. Nos, ezen a ponton fog a szövegelésem formát váltani, hisz eddig csak sima utazós blabláról írtam. Nem fogom (nem kell sírni...) leírni az összes nevezetességet a city-ről. Ezt leszámítva minden mást le fogok írni a folytatásban... de arra legalább nem kell majd 3 hónapot várni! ;)PROMISE!

Chapter 13 - Amikor a világ a másik orcáját mutatja…

copyright: Google 

Mindig vannak és lesznek sztereotípiák az aupair munkában, hogy a nyár az egy különleges időszak. Vannak olyan családok, ahol a nyár kifejezetten egyszerű hisz csakis nyaralásról szól, így nem kell AP, vagy csak nagyon keveset. Vannak olyanok is ahol a nyári szünet elkezdésével a problémák is áradatként terhelik le az anyukákat, ilyen helyzetekre vannak a nyári AP-ok, mint ahogy barátnőm is ilyen. Róla itt olvashattok. Egy ilyen helyzetben az anyukákat csak a jól ismert Reszkessetek betörők képpel tudom elképzeli, ahol a pánik egyszerűen előtörik a szülőkből. Valamint nem utolsó sorban vannak azok az AP-ok, akiknek minden hete más, hisz a család vagy ide megy, vagy épp más programok vannak a gyerekeknek vagy csak valami belső indítványozás által nem lehet mindegyik nyári hét ugyanolyan. Nos, én ebbe a kategóriába tartozom idén nyáron. Yippiii. Mióta hivatalosan is nyarat írunk, és az időjárás is úgy dönt, hogy ehhez a tényhez hozzá is tesz a maga módján azóta nekem nem volt két ugyan olyan hetem… Főleg rohanás és folyamatos rugalmasságot kell prezentálni a család felé, ami már néha idegszálakon való jazz baletthez kezd hasonlítani.

Ennek a fesztültségtől nem mentes hétköznapok örömére, a családom úgy döntött meglátogatja a napsütéses Mexikót, nagy örömömre. hisz ezt hívják szabadságnak! : ) Igen, jól olvashatod, nem volt reggeli hajnali 7kor felkelés, vacsikészités minden este, valamint elsősorban stressz. Így ennek megünneplésére időm kerekedett az eddigi emailek megírására, amivel lógtam barátoknak; foglalkozni azzal, hogy kipihenjem magam (ez természetesen a 12 órás gyanús alvásokban észrevehető volt) és persze hétköznapi programokat szervezni magamnak azzal a tudattal, hogy nem fog senki piszkálni reggel azzal, hogy miért nem mosolygok…(ráadásul úgy hogy még a kávémat sem ihattam meg...)

Így a gyors (pár napos) regenerálódás után lelkes fesztiválra már rutinosan járó barátommal ellátogatni a gumicsizmás – szalmaszálas préri fesztiválra. Igazi nevén a Paleo Festival –ra. Jaj, nekem. úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a Candystore-ban, vagy a friss gólya a beiratkozás alatt… Csodálkozva az újon, körbenézve azon a világon, ami majd talán állandó részévé válhatna az életemnek. Konkrétan az állam folyamatosan le volt esve. Nekem ez új volt, hisz eddig én még ilyen dagonyázós fesztiválon sose voltam. Sajnos, jól veszed észre kedves olvasó, nekem még nem volt részem semmilyen Magyarországon állandóan megrendezésre kerülő SZIGET-n, Balaton Sound-n, VOLT-n, Hegyalján vagy épp EFOTT-n. Persze figyelemmel követtem a baráti társaságon keresztül és online a ’fesztivál-divatot’ és tisztában voltam minden egyes részletével. De sajna még részem nem volt benne.

Így úszták meg a cipőink a kiruccanást :P

Az egy hétig tartó program rengeteg Genftől nem messze Nyon-ban került megrendezésre. (itt lakik a nagyi is…) a puszta kellős közepén, cirkuszi sátrakba rejtett színpadokon. Azon a héten persze hogy esős, borús volt az idő, szóval ismételten nem volt igazán nyári az a hangulat, viszont az élőzenével és furcsa emberekkel egyszerűen felejthetetlen lett az egész a társaságról nem is beszélve! ;) A bejáratnál például tehénterelő karámok voltak kettő, az egyiken egy alapcheck hogy valóban van jegyed, a másikon meg egy vonalkód-olvasós beléptetés. Magyarán úgy mentek az emberek a fesztre, mint a marhák… -.-’ Már csak egy csengő kellett volna mindenki nyakába. A másik kedvenc a bejárattól nem messze elhelyezett (nem tudom, hogy eredetileg is ott lévő vagy csak ideiglenes) szökőkút, ami az időjárásnak köszönhetően gumicsizma mosóvá avanzsálódott… :D Láttunk olyan embereket, akik az értékmegőrzőbe leadták a cipőjüket és csizmára cserélték lábbelijüket. Volt olyan is, aki sima Media Markt-os zatykókkal védekezett a sár ellen. Én úgy döntöttem, hogy nem szállok harcba a sárral, hanem megállapodást kötöttem a Converse-emmel hogy egyszer élünk… Bizonyítékok...

Bankautomata a sártengerben...

A koncertek kitűnőek voltak, mindig is nagy rajongója voltam mindenféle élvezhető élőzenének, de ez itt csak jobban kiélesedett. Például hallgattunk Raul Paz-t, ami kitűnő zenét játszott. majd belehallgatunk egy kis amerikai The Strokes-ba és zárásként Tarrus Riley & Duane Stephenson szórakoztató zenéjében volt részünk! Majd hullafáradtan, sárosan de elindultunk haza, vissza Genfbe.

Raul Paz :)

Természetesen volt ám jól megszokott keddi sörözés is csak most kivételesen pénteken. Egyszerű oka volt a napbéli változtatásnak, hisz az egyik hazai TV csatorna forgatott nálunk a CERN-ben, az ott kutakodó magyar tudósokkal. (húúúú… figyelitek, hogy azért mi magyarok mindenhol ott vagyunk! Jobbak vagyunk, mint a CIA ;) ) így a riportban volt szó a sörözésünkről is, amire én már sajna nem értem oda, hisz 8kor végeztem este, 9re odaértem és a stáb után hagyott por is leült mire mi odaértünk. DE legalább elmondhatjuk, hogy mi is ott voltunk annak ellenére, hogy a műsorban nem lettünk benne. Az egész mindenség fent van a GenfHunon, ott megtekinthető és elolvasható, hogyha véletlenül nem találnád meg azon az adott csatorna honlapján… : )

A nagy szabadidőben sikerült részt venni egy GenfHun Grill-en, ami végül bográcsozás lett. a lényegen az sem változtat. Azok az emberek gyűltek össze egy baráti beszélgetős sörözős pálinkázós, borgács gulyásozós szombat estére, akik valamilyen módon hozzájárultak a GenfHun létezéséhez. Így vagy úgy. Ezen a ponton csatolnék vissza az előző chapter bevezetésére, ahol a blogom teljesen népszerű lett és lehetőség nyílott arra, hogy ne csak a blogomba írjak néhány sort hanem egy másik weboldalra, kicsit másról, csakis szigorúan Zitásan. Mindezt csak azért írom le, hisz ez az egész helyzet, talán a második elismerés életembe, amit egy két embernél több értékel, talán még olyanok is, akiket nem is ismerek. Valamint biztos vagyok abban is, hogy az egykori magyartanárom, akinél érettségiztem és nevetségesen kevés százalékot kaptam a magyar érettségimre, most forog a sírjában…

Csak ízelítőnek legközelebb a koppenhágai kiruccanásról írok, valamint lesz még egy pár általánosság, aminek már láttam csíráját hun-ban, viszont még nem annyira elfogadott a buta előítéletek miatt…

Subi-dubi puszi pááá ;)

Chapter 12 - City life á la Süti

Az elmúlt három hétben sikerült a blogomat kellőképpen népszerűvé tenni. Magam sem tudom hogyan, de egy biztos az emberek szeretik. Ami kifejezetten vicces, hogy több oldalmegnyitás volt Svájcban, gyanúsan Genfben, mint szeretett kishazánkban, Magyarhonban… Nem is fecsérelem a szót itt több bevezetőre, a körülmények (azaz hatalmas bögre Grande Mocha, hangulat és view) adottak a folytatáshoz, amibe ha nem bánjátok bele is vágok! ;)

Akkor ott jártam még, hogy volt Fetes de la Musique, nah most az már igen régen volt időtávlatokat nézve, DE azóta természetesen magamat és nevemet meghazudtolva nem a szobámban tengettem remeteként életem, hanem mentem-mentem- mendegéltem a lehetőségekhez képest mindenfelé!

Így történt meg a nagy eset, amikor sok apró beszélgetés és egy Junior Tshaka koncert meggyőzött arról minket, hogy meg kell látogatnunk a svájci fővárost, Bern-t. A lehetőségek nyitottak voltak időjárás és közlekedési szempontból is, valamint ha már arra járunk, akkor miért ne nézzük meg a várost is. Szóval volt egy kis research a city-ről (jelentem igen light-os, hisz Wiki a legjobb barátunk ^^) Ancsa barátnémnak sikerült térképet is kinyomtatni, szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy 'Istenkirályak' voltunk az adott helyzetben. A quartett (hangszereink nem voltak), így elindult vonattal és oda is ért röpke 2 óra alatt. Persze már itt is hoztuk a formánkat, kaptunk telefonszámot a kávés bácsitól, valamint megterítettünk ebédhez is. A szokásos utazós szendvicsem például kifejezetten nagy sikert aratott. :P

A város maga, nekem nagyon tetszett. A hangulata megfogó mindenki beszél angolul és ha franciául szólsz hozzájuk angolul válaszolnak. Kicsit olyan érzésem volt mintha lenne egy belső feszültség a német és francia rész között, nem erős és kimondott ugyan, de részemről érezhető. A belváros maga olyan, mint egy bevásárlóközpont és hogy ha még az árakat is megnézed akkor hirtelen elkap a 'shopping' láz és meg akarsz venni mindent. Ennek csupán egy oka van, sokkal olcsóbb, mint Genf. Meg van az egésznek a hangulata az őrtornyokkal és a piros villamosokkal, amin konkrétan végighúzhatnád a kezed hisz az utcán melletted megy el. (Igen jól érezheted kedves olvasó nagy volt a kísértés, de valszeg szétrúgták volna a formás hátsómat érte… )

Az alap városnéző körút, szökőkútban játszás és rengeteg kép készítés közepette sikerült megtalálnunk a koncert helyszínét is, a lényeg, amiért jöttünk. a koncert szhüperh volt, hisz mi azért szinte backstage-ről ismerkedhettünk meg a csapattal. Nagyon jó koncert, nagyon jó hangulat volt. Persze a koncert végén könnyes búcsú és rohanás a vasútállomásra, hisz mi még aznap este visszajöttünk Genfbe. ---zombi-üzem-mód---- de kitűnő társaság és a kitűnő berni délután feledhetetlené tett mindent. ; ) Bernről több infót ezen a weboldalon találhatsz. Több kép meg a szokásos helyen...

Természetesen egy ilyen hétvégét nem fogok lezárni egy sima ide-oda utazós városnézéssel, hisz azon a hétvégén vasárnap még magyar búcsú is volt. Igen, magyarok vagyunk és akkor legyen búcsú is. Én személy szerint a kaja miatt mentem… :$ jó kis Jókai bableves Erős Pistával (persze Édes Anna nem volt -.-) diós bejgli, amin 2 hétig gondolkoztam, hogy hogy hívják magyarul és természetesen a társaság és a magyar progik. Ott voltak az Egerben tanult (!!!) könyvtáros csajok is, akik próbálják megregulázni a magyar könyvtár könyvhadseregét kisebb - nagyobb sikerrel. Volt gyümölcsstand a GenfHun szervezésében és focipárbaj is… Talán sikerül egyszer történelmet írni a genfi magyar focicsapatoknak és talán sikerül Puskás Öcsi bácsi nyomdokaiba lépni! :P De amúgy ügyesek voltatok fiúk! ; )

Aztán volt olyan is hogy kedves grúz barátosnőm, úgy döntött, hogy elhagyja a francia családját (végre). Nevetségesen kevés fizetést kapott és én (igen bevállalom) ösztönöztem a változtatásra. Ebben az egészben a szomorú, hogy ha nem is a világ, de a Franciaország másik oldalára, Bordeaux-be találta meg a helyét. Így arra jutottunk, hogy egy GoodBye Party-val elbúcsúztatjuk kedves barátnőnket! : ) Szóval irány Thonon les Bains. Ez csak egy valamivel több, mint ami nem Genfben történt… de mégis az enyém :P

copyright: Google 

Időközben közelebb is léptünk az aktuálishoz és sikerült beleballagni az év hetedik hónapjába. (Tudom-tudom…) és megtörtént a genfi Budapest parádéééé, no comment. Amit eddig kihagytam otthon különböző gyermeteg okokból, azt sikerül mind átélnem Genfben. Talán azért mert épp hétvégére esett és a városban lakom (micsoda consequence) Nem is akarok sok szót pocsékolni erre, hisz a Lake Parade-n megvoltak a kamionok, zenével, bikinis lányokkal és nagy meglepetésemre beöltözött emberekkel. Kicsit olyan volt mintha Halloween lenne, hisz a különböző baráti társaságok beöltöztek ugyan olyan szerelésbe. Így találkoztam tehenészlányokkal, kifejezettem rövid szoknyában és tehén nélkül, vagy Mario és Luigi és elsétált mellettünk, de a kedvenc hupikék törpikék banda vitte nálam a pálmát! :D Sikerült egy csomó ismerőssel összefutni, nagy meglepetésemre. A zene tuc-tuc volt, sikeresen agyon lettem taposva. De egyszer élünk és egy egyszeri alkalom volt, legalább is most úgy gondolom… A nagy alkalom örömére barátnőmék vettek egy parókát, egy tollas bolerót és egy nagyon laza ultra fekete szemüveget! Természetesen mindenki felpróbálta és próbálta álcázni igazi valóját! :P Több kép a csodáról itt!

Mario and Luigi

Talán chapter zárásként írhatnék olyat, hogy iratkozz fel, mert jó! (és legalább én is örülök magamnak, hogy nem csak úgy írok az éterbe) Képek a szokásos helyen elérhetők és most komolyan… visszajelzésekre, commentekre nyitott vagyok és nyál csorgatva (mint a bulldog a Rio-ból) várom mindegyiket!

Addig is csóközön Európa másik oldaláról! ;)