Chapter 13 - Amikor a világ a másik orcáját mutatja…

copyright: Google 

Mindig vannak és lesznek sztereotípiák az aupair munkában, hogy a nyár az egy különleges időszak. Vannak olyan családok, ahol a nyár kifejezetten egyszerű hisz csakis nyaralásról szól, így nem kell AP, vagy csak nagyon keveset. Vannak olyanok is ahol a nyári szünet elkezdésével a problémák is áradatként terhelik le az anyukákat, ilyen helyzetekre vannak a nyári AP-ok, mint ahogy barátnőm is ilyen. Róla itt olvashattok. Egy ilyen helyzetben az anyukákat csak a jól ismert Reszkessetek betörők képpel tudom elképzeli, ahol a pánik egyszerűen előtörik a szülőkből. Valamint nem utolsó sorban vannak azok az AP-ok, akiknek minden hete más, hisz a család vagy ide megy, vagy épp más programok vannak a gyerekeknek vagy csak valami belső indítványozás által nem lehet mindegyik nyári hét ugyanolyan. Nos, én ebbe a kategóriába tartozom idén nyáron. Yippiii. Mióta hivatalosan is nyarat írunk, és az időjárás is úgy dönt, hogy ehhez a tényhez hozzá is tesz a maga módján azóta nekem nem volt két ugyan olyan hetem… Főleg rohanás és folyamatos rugalmasságot kell prezentálni a család felé, ami már néha idegszálakon való jazz baletthez kezd hasonlítani.

Ennek a fesztültségtől nem mentes hétköznapok örömére, a családom úgy döntött meglátogatja a napsütéses Mexikót, nagy örömömre. hisz ezt hívják szabadságnak! : ) Igen, jól olvashatod, nem volt reggeli hajnali 7kor felkelés, vacsikészités minden este, valamint elsősorban stressz. Így ennek megünneplésére időm kerekedett az eddigi emailek megírására, amivel lógtam barátoknak; foglalkozni azzal, hogy kipihenjem magam (ez természetesen a 12 órás gyanús alvásokban észrevehető volt) és persze hétköznapi programokat szervezni magamnak azzal a tudattal, hogy nem fog senki piszkálni reggel azzal, hogy miért nem mosolygok…(ráadásul úgy hogy még a kávémat sem ihattam meg...)

Így a gyors (pár napos) regenerálódás után lelkes fesztiválra már rutinosan járó barátommal ellátogatni a gumicsizmás – szalmaszálas préri fesztiválra. Igazi nevén a Paleo Festival –ra. Jaj, nekem. úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a Candystore-ban, vagy a friss gólya a beiratkozás alatt… Csodálkozva az újon, körbenézve azon a világon, ami majd talán állandó részévé válhatna az életemnek. Konkrétan az állam folyamatosan le volt esve. Nekem ez új volt, hisz eddig én még ilyen dagonyázós fesztiválon sose voltam. Sajnos, jól veszed észre kedves olvasó, nekem még nem volt részem semmilyen Magyarországon állandóan megrendezésre kerülő SZIGET-n, Balaton Sound-n, VOLT-n, Hegyalján vagy épp EFOTT-n. Persze figyelemmel követtem a baráti társaságon keresztül és online a ’fesztivál-divatot’ és tisztában voltam minden egyes részletével. De sajna még részem nem volt benne.

Így úszták meg a cipőink a kiruccanást :P

Az egy hétig tartó program rengeteg Genftől nem messze Nyon-ban került megrendezésre. (itt lakik a nagyi is…) a puszta kellős közepén, cirkuszi sátrakba rejtett színpadokon. Azon a héten persze hogy esős, borús volt az idő, szóval ismételten nem volt igazán nyári az a hangulat, viszont az élőzenével és furcsa emberekkel egyszerűen felejthetetlen lett az egész a társaságról nem is beszélve! ;) A bejáratnál például tehénterelő karámok voltak kettő, az egyiken egy alapcheck hogy valóban van jegyed, a másikon meg egy vonalkód-olvasós beléptetés. Magyarán úgy mentek az emberek a fesztre, mint a marhák… -.-’ Már csak egy csengő kellett volna mindenki nyakába. A másik kedvenc a bejárattól nem messze elhelyezett (nem tudom, hogy eredetileg is ott lévő vagy csak ideiglenes) szökőkút, ami az időjárásnak köszönhetően gumicsizma mosóvá avanzsálódott… :D Láttunk olyan embereket, akik az értékmegőrzőbe leadták a cipőjüket és csizmára cserélték lábbelijüket. Volt olyan is, aki sima Media Markt-os zatykókkal védekezett a sár ellen. Én úgy döntöttem, hogy nem szállok harcba a sárral, hanem megállapodást kötöttem a Converse-emmel hogy egyszer élünk… Bizonyítékok...

Bankautomata a sártengerben...

A koncertek kitűnőek voltak, mindig is nagy rajongója voltam mindenféle élvezhető élőzenének, de ez itt csak jobban kiélesedett. Például hallgattunk Raul Paz-t, ami kitűnő zenét játszott. majd belehallgatunk egy kis amerikai The Strokes-ba és zárásként Tarrus Riley & Duane Stephenson szórakoztató zenéjében volt részünk! Majd hullafáradtan, sárosan de elindultunk haza, vissza Genfbe.

Raul Paz :)

Természetesen volt ám jól megszokott keddi sörözés is csak most kivételesen pénteken. Egyszerű oka volt a napbéli változtatásnak, hisz az egyik hazai TV csatorna forgatott nálunk a CERN-ben, az ott kutakodó magyar tudósokkal. (húúúú… figyelitek, hogy azért mi magyarok mindenhol ott vagyunk! Jobbak vagyunk, mint a CIA ;) ) így a riportban volt szó a sörözésünkről is, amire én már sajna nem értem oda, hisz 8kor végeztem este, 9re odaértem és a stáb után hagyott por is leült mire mi odaértünk. DE legalább elmondhatjuk, hogy mi is ott voltunk annak ellenére, hogy a műsorban nem lettünk benne. Az egész mindenség fent van a GenfHunon, ott megtekinthető és elolvasható, hogyha véletlenül nem találnád meg azon az adott csatorna honlapján… : )

A nagy szabadidőben sikerült részt venni egy GenfHun Grill-en, ami végül bográcsozás lett. a lényegen az sem változtat. Azok az emberek gyűltek össze egy baráti beszélgetős sörözős pálinkázós, borgács gulyásozós szombat estére, akik valamilyen módon hozzájárultak a GenfHun létezéséhez. Így vagy úgy. Ezen a ponton csatolnék vissza az előző chapter bevezetésére, ahol a blogom teljesen népszerű lett és lehetőség nyílott arra, hogy ne csak a blogomba írjak néhány sort hanem egy másik weboldalra, kicsit másról, csakis szigorúan Zitásan. Mindezt csak azért írom le, hisz ez az egész helyzet, talán a második elismerés életembe, amit egy két embernél több értékel, talán még olyanok is, akiket nem is ismerek. Valamint biztos vagyok abban is, hogy az egykori magyartanárom, akinél érettségiztem és nevetségesen kevés százalékot kaptam a magyar érettségimre, most forog a sírjában…

Csak ízelítőnek legközelebb a koppenhágai kiruccanásról írok, valamint lesz még egy pár általánosság, aminek már láttam csíráját hun-ban, viszont még nem annyira elfogadott a buta előítéletek miatt…

Subi-dubi puszi pááá ;)

Chapter 12 - City life á la Süti

Az elmúlt három hétben sikerült a blogomat kellőképpen népszerűvé tenni. Magam sem tudom hogyan, de egy biztos az emberek szeretik. Ami kifejezetten vicces, hogy több oldalmegnyitás volt Svájcban, gyanúsan Genfben, mint szeretett kishazánkban, Magyarhonban… Nem is fecsérelem a szót itt több bevezetőre, a körülmények (azaz hatalmas bögre Grande Mocha, hangulat és view) adottak a folytatáshoz, amibe ha nem bánjátok bele is vágok! ;)

Akkor ott jártam még, hogy volt Fetes de la Musique, nah most az már igen régen volt időtávlatokat nézve, DE azóta természetesen magamat és nevemet meghazudtolva nem a szobámban tengettem remeteként életem, hanem mentem-mentem- mendegéltem a lehetőségekhez képest mindenfelé!

Így történt meg a nagy eset, amikor sok apró beszélgetés és egy Junior Tshaka koncert meggyőzött arról minket, hogy meg kell látogatnunk a svájci fővárost, Bern-t. A lehetőségek nyitottak voltak időjárás és közlekedési szempontból is, valamint ha már arra járunk, akkor miért ne nézzük meg a várost is. Szóval volt egy kis research a city-ről (jelentem igen light-os, hisz Wiki a legjobb barátunk ^^) Ancsa barátnémnak sikerült térképet is kinyomtatni, szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy 'Istenkirályak' voltunk az adott helyzetben. A quartett (hangszereink nem voltak), így elindult vonattal és oda is ért röpke 2 óra alatt. Persze már itt is hoztuk a formánkat, kaptunk telefonszámot a kávés bácsitól, valamint megterítettünk ebédhez is. A szokásos utazós szendvicsem például kifejezetten nagy sikert aratott. :P

A város maga, nekem nagyon tetszett. A hangulata megfogó mindenki beszél angolul és ha franciául szólsz hozzájuk angolul válaszolnak. Kicsit olyan érzésem volt mintha lenne egy belső feszültség a német és francia rész között, nem erős és kimondott ugyan, de részemről érezhető. A belváros maga olyan, mint egy bevásárlóközpont és hogy ha még az árakat is megnézed akkor hirtelen elkap a 'shopping' láz és meg akarsz venni mindent. Ennek csupán egy oka van, sokkal olcsóbb, mint Genf. Meg van az egésznek a hangulata az őrtornyokkal és a piros villamosokkal, amin konkrétan végighúzhatnád a kezed hisz az utcán melletted megy el. (Igen jól érezheted kedves olvasó nagy volt a kísértés, de valszeg szétrúgták volna a formás hátsómat érte… )

Az alap városnéző körút, szökőkútban játszás és rengeteg kép készítés közepette sikerült megtalálnunk a koncert helyszínét is, a lényeg, amiért jöttünk. a koncert szhüperh volt, hisz mi azért szinte backstage-ről ismerkedhettünk meg a csapattal. Nagyon jó koncert, nagyon jó hangulat volt. Persze a koncert végén könnyes búcsú és rohanás a vasútállomásra, hisz mi még aznap este visszajöttünk Genfbe. ---zombi-üzem-mód---- de kitűnő társaság és a kitűnő berni délután feledhetetlené tett mindent. ; ) Bernről több infót ezen a weboldalon találhatsz. Több kép meg a szokásos helyen...

Természetesen egy ilyen hétvégét nem fogok lezárni egy sima ide-oda utazós városnézéssel, hisz azon a hétvégén vasárnap még magyar búcsú is volt. Igen, magyarok vagyunk és akkor legyen búcsú is. Én személy szerint a kaja miatt mentem… :$ jó kis Jókai bableves Erős Pistával (persze Édes Anna nem volt -.-) diós bejgli, amin 2 hétig gondolkoztam, hogy hogy hívják magyarul és természetesen a társaság és a magyar progik. Ott voltak az Egerben tanult (!!!) könyvtáros csajok is, akik próbálják megregulázni a magyar könyvtár könyvhadseregét kisebb - nagyobb sikerrel. Volt gyümölcsstand a GenfHun szervezésében és focipárbaj is… Talán sikerül egyszer történelmet írni a genfi magyar focicsapatoknak és talán sikerül Puskás Öcsi bácsi nyomdokaiba lépni! :P De amúgy ügyesek voltatok fiúk! ; )

Aztán volt olyan is hogy kedves grúz barátosnőm, úgy döntött, hogy elhagyja a francia családját (végre). Nevetségesen kevés fizetést kapott és én (igen bevállalom) ösztönöztem a változtatásra. Ebben az egészben a szomorú, hogy ha nem is a világ, de a Franciaország másik oldalára, Bordeaux-be találta meg a helyét. Így arra jutottunk, hogy egy GoodBye Party-val elbúcsúztatjuk kedves barátnőnket! : ) Szóval irány Thonon les Bains. Ez csak egy valamivel több, mint ami nem Genfben történt… de mégis az enyém :P

copyright: Google 

Időközben közelebb is léptünk az aktuálishoz és sikerült beleballagni az év hetedik hónapjába. (Tudom-tudom…) és megtörtént a genfi Budapest parádéééé, no comment. Amit eddig kihagytam otthon különböző gyermeteg okokból, azt sikerül mind átélnem Genfben. Talán azért mert épp hétvégére esett és a városban lakom (micsoda consequence) Nem is akarok sok szót pocsékolni erre, hisz a Lake Parade-n megvoltak a kamionok, zenével, bikinis lányokkal és nagy meglepetésemre beöltözött emberekkel. Kicsit olyan volt mintha Halloween lenne, hisz a különböző baráti társaságok beöltöztek ugyan olyan szerelésbe. Így találkoztam tehenészlányokkal, kifejezettem rövid szoknyában és tehén nélkül, vagy Mario és Luigi és elsétált mellettünk, de a kedvenc hupikék törpikék banda vitte nálam a pálmát! :D Sikerült egy csomó ismerőssel összefutni, nagy meglepetésemre. A zene tuc-tuc volt, sikeresen agyon lettem taposva. De egyszer élünk és egy egyszeri alkalom volt, legalább is most úgy gondolom… A nagy alkalom örömére barátnőmék vettek egy parókát, egy tollas bolerót és egy nagyon laza ultra fekete szemüveget! Természetesen mindenki felpróbálta és próbálta álcázni igazi valóját! :P Több kép a csodáról itt!

Mario and Luigi

Talán chapter zárásként írhatnék olyat, hogy iratkozz fel, mert jó! (és legalább én is örülök magamnak, hogy nem csak úgy írok az éterbe) Képek a szokásos helyen elérhetők és most komolyan… visszajelzésekre, commentekre nyitott vagyok és nyál csorgatva (mint a bulldog a Rio-ból) várom mindegyiket!

Addig is csóközön Európa másik oldaláról! ;)

Chapter 11 - Amikor a Városi Csibe beindul...

Lassan két hónapja tengetem piciny életemet Genfben. Szó szerint, a várostól 10percre lakom busszal. Szóval, amikor épp nem dolgozom, akkor húzok be a városba, mint a vadliba. Miért? Szocializálódni, élni vagy csak valami újjal találkozni/ belebotlani. Persze eleinte már annak is örültem, hogy egyáltalán szombat és a vasárnap még gyerekekre se kell néznem, hisz az igazi hétvége volt a hétvégém. Meg kell jegyeznem, hogy fura volt az, hogy vasárnap a város szinte kihal, mármint nyitva vannak az éttermek, kávézók és pékségek (sokszor tartozik ez a kettő egybe) de ezeket leszámítva a városban minden zárva van. Ez a fura érzés sem tudtam überelni azt a tényt, hogy egy igazi vasárnapom van végre és lesz egy darabig. A hétköznapokon töltött hétvégéim nem voltak ennyire inspirálóak.

Persze májusban csak összesen két hétvégém volt, de az is igen tartalmas. Az összes Genfben élő ismerős és újdonsült barát örült, hogy végre láthat hétvégén, ihatok velük egy sört és nem kell egy röpke ebédidőben összefutni… természetesen én is élveztem minden percét annak, hogy végre akkor van szombatom, amikor mindenki másnak.

Így sikerült megünnepelni egy BBQ party-val a hivatalos beköltözésemet a városban. A buli a belvárosban volt egy olyan belső udvarban, amin látszik, hogy több száz éve van ott és rengeteg mindent ’láthatott’. A szembe lévő épület ablakaival egyszerűen nem tudtam betelni. össze vissza voltak belepakolva a falba. Ahol a belső szerkezet megkívánt egy lyukat a falba oda került egy nyílás, amit később üveggel fedtek be a korral történő változások folyamán. Persze a társaság is tökéletes volt. Magyar alapcsapat és egy eredeti svájci! : ) A hangulat természetesen kitűnő volt, hisz mindenkinek volt vmi story-ja, Magyarországgal kapcsolatban vagy épp munkahely helyzet kibeszélés volt. Thomy (majonéz made in Switzerland) és a Mekis ketchup csak fentebb húzták a színvonalat. Ők voltak az igazi résztvevői a bulinak. Emelték a már emelt színvonalat! ; ) 

Az új családdal, új szokásrendszer is életbe lépett, ami azt jelentette, hogy a svájci ünnepnapokon nekem nem kellett dolgozni. Ez a tény annyira furcsák volt, a franciák után, ahol a karácsonyt és a húsvétot is végig dolgoztam… Szóval így a nyakamba szakadt egy felesleges csütörtöki nap, amit mégiscsak hasznosan kellett volna eltölteni. Így barátnőmmel elmentünk Chamonix-ba. Esetleg jobban ismeri a nagyközönség Chamonix, Mont – Blanc néven. Igen, Európa legnagyobb legmagasabb hegyét néztem meg a mellette fekvő településről. A közel 10.000 főt számláló kisváros természetesen a turizmusból él (mily meglepő módon) főleg télen, de nyáron is. Hisz a sokkal kellemesebb időszakban lehet túrázni és bakanccsal bejárni szinte ugyanazt, amit általában télen be lehet síelni. Az alap felvonók járnak ilyenkor is. Így kitűnő kirándulásokat lehet tenni és süllyedni igen sok száz métert, ugyanazon a napon!

Mi csak az odavezető utat jártuk be és gyönyörködtünk az út adta szépségekben, de azért a Mont-Blanc maga se volt rossz látvány… Több infót megtudhatsz ezen a helyen. Valamint több képért klikk a klikk szóra.

Az élet Genfben persze ment ugyan úgy tovább az események szempontjából, sőt bejött a nyár és kapásból megduplázódtak a magyar programok a városban; nagy örömömre. A GenfHunnal megvoltak a szokásos keddi sörözések, amiről született egy cikk is. a cikk itt olvasható… és ha észreveszed és talán végig is olvasod a cikket majd a vége felé találsz benne egy meglepetést is! ; ) Valamint állandóan rendezés alatt van filmvetítés is. Ilyen volt például a Valami Amerika maraton Szabó Győző társaságában… Nem tudom érzékelitek e, de mekkora poén már az, hogy külföldön kell élned ahhoz, hogy otthoni színészekkel fuss össze és akár legyen egy titkos kézfogásotok! :P Persze a Genfi Magyar könyvtár is rendez filmvetítéseket, ott inkább klasszikusok mennek, mint Hamvadó cigarettavég meg ilyenek… : )

Természetesen úgy jött el már megint a június, hogy észre se vettem és ezzel együtt a nyár is. Nagy örömömre, hisz jó időben lehet csak igazán jó színt szerezni! Erre két kitűnő hely van a városban az egyik a Geneve Plage (ahol személy szerint még csak fesztiválok miatt voltam, éjszaka…) vagy a Bain des Paquis. Mindkét hely tökéletes napozásra, pasi-stírölésre és pihenésre, bár nekem csak a Paquis-n van tapasztalatom... : P Olcsó kaja (a genfi árakkal összehasonlítva) és jó társaság, hisz az esetek 95%-ban csajokkal együtt vagyok kint, ráadásul magyarokkal. : )

Picnic in the Park vol 1.

Egyik kedvenc barátnőmnek támadt egy fergeteges ötlete, miszerint össze kéne rángatni az embereket, akiket idekint ismerünk. Van egy keménymag, de mindenkinek van ismerőse, aki itt dolgozik és/vagy él, úgyhogy miért ne akkor legyen egy baráti piknik valamelyik parkban, Genfben. Így az elsőt sikerült teljesítenünk a Parc de Bastions-nál. Nagyszerű nemzetközi hangulat és kitűnő társaság. Egyszerre kommunikálunk magyarul angolul spanyolul és franciául. Hisz van, aki Mexikóból, Kolumbiából, eredeti Svájcból és ki gondolná Magyarországról vagy a környező határ-menti országokból csapódott oda; természetesen direkt. : D Az első nagy sikerére való tekintettel, nem sokkal később sikerült egy második alkalmat is összehozni ’Picnic in the park vol. 2’ néven. Itt már össze se mertem számolni az embereket, hisz egy képre talán nehézkesen fértünk rá… a nyelvek is bővültek szlovákkal és csehvel... (Nah itt veszett el a magyar tudásom). Szóval itt már a nemzetköziség kezdett nem látható méretekben testet ölteni. Nagyszerű - nagyszerű csapat és valszeg nem az utolsó piknik idén nyáron! : )

Picnic in the Park vol. 2 :O

Ahogy a virágok is elkezdenek színpompába borulni és az emberek is kevesebb ruhába járni, elméletileg a melegből kifolyólag, így Genf is leveti mogorva hideg arcát és elkezdi önteni magából a fesztiválok és programokat!

Az első és mérvadó ilyen esemény a 3 napos Fete de la Musique volt (A zene ünnepe, gyengébbek és nem franciául értők kedvéért) Oh, Anyu! Nah hát ekkor éreztem azt először, hogy jól döntöttem, amikor közöltem a franciákkal hogy au revoir… rengeteg ember és 3 napon keresztül 37 színpadon folyamatos koncertek, mindenféle stílusban. Az élőzene és fergeteges hangulat mellett nemzetközi kaja kínálat sem volt figyelmen kívül hagyható. Oh my God… Ami kifejezetten tetszett, hogy szelektíven szedték a szemetet és mindenhol fel volt híva mindenki figyelme arra, hogy szelektíven kulturáltan szemeteljen. Ez számomra fontos és próbálom a környezetemnek is átadni amennyire lehet, hisz ha már van rá lehetőség, akkor legyen meg a fáradság is rá. (köhöm… Anya…) : D Mellesleg a városban szétszórt helyein ki voltak pakolva zongorák és lehetett rajtuk játszani, nem kellett vérprofinak lenni... Épp csak a hétköznapi emberből próbálták kiszedni a zene iránti szeretetet. erről ez a videó árulkodik a legjobban!

Volt egy dobos banda is az egyik parkban, akik minden este fergeteges show-t csináltak. Olyat tombolni zuhogó esőben nekem még sose sikerült, de sztem a többieknek sem. Igen, az időjárás nem volt vmi kegyes, hisz a 3 napból kettőn be volt borulva vagy szakad az eső, de így legalább esernyős buli volt! : ) Gondolatzárásként pedig mindenki elhatározta, hogy venni fog egy design-os gumicsizmát, amire sztem azóta se került sor… :D Nem elhanyagolható informáióként vannak képek is! 

Nah de ennyire így hirtelen elég is lesz, hisz van még mit mesélnem… addig is lehet csámcsogni a képeken és bombázni kérdésekkel! : )

Sütike’s new chapter coming soon…

Chapter 10 - Időhiány és rohangálás

Huha, már megint azt veszem észre, hogy elrepült 3 kemény hónap, én meg nem jelentkeztem újabb infókkal. Huppsszzz. Nem mentegetőzöm, de az elmúlt időszakom családkeresésről szólt, a szabadnapjaimon meg interjúkra rohangáltam. (Május elött) Lényeg a lényeg, most már hivatalosan a ’SZITI’-ben fogok dolgozni szóval legújabb földrajzi pozícióm Genf, Svájc! Itt is beszélnek franciául, sőt itt még jobb lehetőségeim vannak a tanulására is. a kurzusok közül csak úgy válogathatok.

Nem akarok senkit azzal fárasztani miért döntöttem a váltás mellett, sok érvem volt, hogy miért jöjjek be Genfbe és hagyjam ott a francia családot. Valamint azzal se mennyire körülményes a családkeresés és ennek módjával; taktikájával és hasznos információival. persze ha vkit érdekel szívesen elmesélem, de véleményem szerint senki se szeret a munkáról olvasni/ hallani.

Ezen a ponton persze nyugtázhatom, hogy még a 24 km-es távolságot sem tudom elviselni a várostól és hivatalosan is kimondhatom a városi csibe pozíciómat. ^^ Ez persze évekkel később változhat még, de jelen pillanatba, hogy a nyüzsi, a beton, az emberek és a nem annyira tiszta levegő az, amit szeretnék. Most ez Genf, lehet később valamelyik másik Nyugat-Európai város lesz. Ez még a jövő zenéje. Mindegyik város egy élmény, hisz mindegyiknek meg van a saját varázsa. Budapestet egyszerűen nem tudom megunni, mindig tartogat vmi újat és különlegeset és akárhányszor haza megyek, mindig rám tör a vágy, hogy esetleg hazaköltözzek és otthon dolgozzak. Mindig, amikor könnyes búcsút veszek a magyar fővárostól és az aktuális városomban landol a gépem, kapásból érzem, hogy hazajöttem, most például Genfbe.

Ennyit a városi ömlengésről, de talán izgalmasabb és szaftosabb story-kkal is szolgálhatok ; ) Igen-igen, most jött el az a rész, amikor a kíváncsiságodat már nem tudod leplezni és ’csakazértis’ végig olvasod, hogy mik is történtek akkor, amikor épp nem dolgoztam vagy nem épp új család után rohangáltam.

A miénk is így nézett ki!

Talán érdemes először is a mákos rakott tészta történetét elmesélnem. Once upon a time in Geneva két ember elhatározta, hogy magyar recept alapján, magyaros kaját fog készíteni. Persze mindketten tudták, hogy egy sima paprikás krumpli vagy pörkölt már nem lenne kihívás így valami nagyobba vágták fejszéjüket, pontosabban fakanalukat. Sajnos fel kellett mérniük a körülményeket és belátniuk, hogy már az alapanyagoknál kisebb-nagyobb problémákba lehet ütközni. Konkrétan a fő alapanyag, a mák hiányát kellett tudomásul vennünk… Hisz, Svájcban nem lehet csak úgy minden útszéli kis éjjelnappaliban mákot venni nagy kiszerelésben, mint otthon. Nem-nem. Itt kérem szépen hosszas keresgélés, GefHunlevlista és a helyi erők bevetése és kikérdezésre után, sikerült találni (ami igen nagy szó) mákot. Szóval lényegében a legnehezebb részét már teljesítettük is a project-nek, vagy legalább is mi azt hittük… Vettünk mákot, 40 grammos kiszerelésben… ezek azt hiszik, hogy maga a mák a drog és csak dekorációnak használják. Nah most el lehet képzelni milyen az, amikor egy mákos tésztát emlegetsz vagy mákos bejglit. Körülbelül ugyanazt a kifejezést láttam az arcokon, mint amikor azt mondtam, hogy a paradicsomlevest cukorral eszem. A francia család arckifejezését egyszerűen nem lehet megfogalmazni, de szerintem mindenkinek van elég képzelőereje… : )

Persze az első akadály teljesítése után rá kellett jönnünk, hogy a mákot nem lehet csak úgy bele rakni a tésztába, azt meg is kéne darálni… következő kihívás: Hogy szerezzünk mákdarálót külföldön este 10kor??? Ismételten GenfHunLevlista, Facebook SOS mákdaráló segítségkérés, aztán végül lett is. kaptunk tanácsokat, mit használjunk, ha nincs (ez általában kávédaráló volt) vmint egyéb zúzó törő eszközök… például ősrégi kávédaráló vagy mozsár.. megcsináltunk a csodát és a végül mindenki jól lakott…

A Kopaszi - gáton ugrálni jó...

Persze március óta, voltam otthon is ’nyaralni’. Úgy voltam vele, hogy ha már váltok családot, akkor nekem is jár egy kis szabadság. El lehet képzelni mennyire nyaraltam… a május első másfél hetét otthon töltve rokonokat látogattam Székesfehérváron, a kedvenc fővárosomban futottam össze kedvenc ismerősökkel és lestem meg például az újonnan átalakított Kopaszi-gát új arculatát. Találkoztam szurikátákkal is, akiket otthon csak jó munkásembereknek hívunk, de hát a szoknya mindig ezt hozza ki belőlük. Haza már Egerbe mentem és a kb. 3 órás utazás helyett most csak 1 óra és 50 percet kellett ugyanazon az eszközön (ez esetben buszon) zötykölődni. Dobozolhattam az elmúlt 21 év emlékeit és szomorúan, de szembesülnöm kellett vele hogy konkrétan a könyvek kivételével a dolgaim belefértem 3 dobozba…. : ( de legalább praktikus vagyok! : )

Szembesülhetem megint a magyar ügyintézés órákig tartó procedúrájával, vmint az általános „Mi lesz a jövőképem?” kérdéssel, hisz a magyar felsőoktatást most akarják szétcincálni. Szerintem ezt nem kell bemutatnom, valószínűleg ti ezt jobban tudjátok, mint én Genfben élő magyar… Lényeg a lényeg, jó volt otthon és elég is volt. Genfben már hazajöttem azon a csütörtökön és következő nap már költöztem is az új családhoz. Kezdem egyre rutinosabban kezelni az ’ujcsalád-ujszokások-máshülyeségek’ dolgot. Ez amúgy kellőképpen passzívan és negatívan hangozhat hangosan felolvasva, de nem az a munka, amit életem végéig élvezettel csinálnék… sőt nem is. Ahogy már rengetegszer elmondtam és leírtam vagy említettem ez a munka csakis nyelvtanulásra, kultúraismeret bővítésre, világlátásra és kapcsolatépítésre tökéletes. Semmi másra. Én ezért imádom, konkrétan ez a kellemetlen a kellemesben, maga a tény, amiért külföldön vagy, de én a vele jövő extrák miatt élek így, ami jelen pillanatban kielégítik a vágyaimat. : )

Nade a lényeg, új város, új kihívások folyt. köv.….