Chapter 9 - Furcsaságok és nyelvtanulás

Ahogy ígértem itt a következő önéletrajzi alapú, de mégis egyszerűen izgalmas beszámoló a határ másik oldaláról. : ) Gyorsan és hatékonyan, hisz eddig hanyagságomból kifolyólag nem volt általános olvasnivaló az érdeklődőknek.

Igen, mint mindig most is van egy listám, amin végigmegyek és leirkálom nektek. Most is ez fog történni, csak most a listán elég sok minden van, hisz volt időm gyűjtögetni.

Először is kezdésnek megint a vonatozás. Gondolom, már megint felsóhajt a nép otthon, hogy már megint ez a téma… Csak azért írok megint erről hisz engem minden egyes alkalommal meglep, hisz heti minimum kétszer vonatozom. Valamint e körülmények között az tűnt fel időről időre, hogy a kalauzok fiatalok, nem csúnya gonosz kalauz néni és bácsi van a vonaton, aki automatikusan feltételezi rólad, hogy bliccelni akarsz… fiatalok, olyan 23 és 30 közöttiek. Ráérősek, csinálják a dolgukat és nem utolsó sorban beszélnek két nyelven (franciául és persze angolul) nem úgy, mint otthon…

Tudsz velük normálisan beszélgetni. Például legutóbb tanácsot adtam az egyik kalauznak, hogy hogy mondja a vonat indulási idejét. Hisz a francia és az angol is szereti használni a „10perce múlt 6óra” vagy „5perc múlva lesz negyed 12” szófordulatokat, persze magyarul is megvan ennek a saját mechanikája. de a külföldinek egyszerűbb azt mondani, hogy 12:25, azaz tizenkettő huszonöt –kor indul a vonata a B- peronról. Jut eszembe, a peronok betűzve vannak nem számozva. Szóval az egyszerűbb jobb, ha meg másban jön fel az idő, akkor lehet udvariasabb. Persze ő meg úgy volt vele, hogy az udvarias az alap, amit megértek a franciák hozzáállásból, de kérdem én, miért akarod megnehezíteni a saját életed, ha nem muszáj…

Persze a vonatozás után Genf, mint mindig. Most ahogy itt a tavasz végreeee lehet sétálni sokat, és plusz még kaptunk egy óra világosságot estére! ^^

Sajnos észrevehető a kéregetők számának növekedése, valamint oda kell rá figyelni hisz nem szabad mellettük elmenni úgy, hogy magyarul beszélsz, hisz lehet, hogy érti… Ez otthon Budapesten hajléktalanok formájában már jelen van, de itt megvannak az állandó helyek ahová leülnek kéregetni és van beosztásuk is. Valszeg meg van az adott hely forgalmának növekedése és csökkenése. Értem én ez alatt, hogy érdemes kiülni az adott helyre kunyerálni 11:30-tól 14:30-ig, mint délután 3-5ig, hisz ebédidőben mindenki elmegy ebédelni és az ebédidő ezek szerint nagy biznisz lehet! :P Én őket elítélem, gondoljatok amit szeretnétek, de mindenki tud találni magának munkát, ha akar… és akkor még a villamos muzsikusokról nem is beszéltem…

Persze ugyanezen emberek közül vannak, akik specializálódtak, hát persze hogy cigire és persze hogy annak gyűjtésére! Őket én csak csikkvadászoknak hívom, hisz keresik – kutatják és az esetek többségében találnak is szép mennyiségben.

Én így tanulok, vagy legalább is szeretnék...

Nem utolsó sorban említést teszek arról, hogy hogy állok a franciával, hisz ez volt a lényeges okom, hogy megint külföldön tengessen az életemet. 5 hónap alatt, képes vagyok alapkommunikációra, meg tudom értetni magam és tudom variálni, hogy melyik helyzetben melyik nyelvet érdemesebb használni, az angolt vagy a franciát. persze nem azt mondom, hogy itt mélyreható beszélgetéseket le tudnék folytatni, mert nem, de most már az esetek 80%ban ha beszélnek hozzám franciául megértem, az esetek kevesebb százalékában tudok válaszolni is, de még mindig gyorsabb vagyok angolul. : ) Persze Genfben, ha bizonytalan vagy franciául, akkor kisegítenek és angolul szólnak hozzád, ebből kifolyólag megnehezíti a gyakorlást, hisz angolul én is tudok. Pedig ők csak kedvesek akarnak lenni. Ezért volt már példa arra, hogy mondtam az eladó csajoknak, hogy ezt most én franciául fogom kérni, ők összenéztek, mosolyogtak egyet, majd megbeszéltük, hogy legyen. Én elmondtam nekik franciául, ők meg summázták, hogy így is megy! Én meg büszkén kihúzva magam sétáltam tovább az üzletből, hogy „Igen, megcsináltam!”

Sokszor történt az, hogy ha csak félig figyeltem oda a nyelvre, vagy csak az utcán sétálva belehallhattam egy beszélgetésbe, mindig azt hittem, hogy nah vki megint angolul beszél… majd kiderült, amikor jobban odafigyeltem, hogy nem ők valójában franciául beszélgetnek… ami mindig kettős érzéssel töltött el. Jóval, hisz a fülem ráállt a franciára, és rosszra, hogy már megint nem tudok kivel beszélgetni egy jót igazi angolul.

Persze ha már a franciát nem tudom vkivel normálisan gyakorolni (a franciául beszélő nyelvet segítő emberkémet pont a múlthéten csesztem le, hogy "Köszi a segítséget." A kezdeti lelkesedésből konkrétan semmi nem lett… ő elkezdett mentegetőzni én meg tudomásul vettem, hogy ez az út már nem járható. )

Persze az angolt mindig tudom gyakorolni, hisz van egy kanadai és egy grúz barátosném, akikkel együtt reggelizem vagy ebédelek Thonon-ban, épp attól függ, melyik napon találkozunk. A kanadai csajszival persze szinte öröm beszélgetni, hisz ő meg Halifax-ból jött. Szóval Montreal és Québec nagyon jó beszédtéma! : ) Rajtuk keresztül látni lehet, hogy Amerika és Európa mennyiben különbözik. Hisz a grúz csajjal meg tudom beszélni, hogy erre mi van, gesztusokból és szituációkból tudom, hogy mire gondol, hisz hasonlóképp nőtt fel, mint én. Ugyanakkor a kanadai csajnál meg megértem, hogy miért döbben meg azon, hogy az óra 24 órából áll nem 2x12-ből vagy, hogy az adó már benne van az adott termék árában, nem számítják fel külön. Szóval én valahol megbújok a két kultúra között. Igazgatva őket hogy mi miért hogyan működik a másiknál. Ebből kifolyólag például ok tőlem kértek segítséget, amikor bejöttek Genfbe. Merre kell menni a reptérre, hogyan jutnak ki oda, vagy ha ezt szeretnék megnézni akkor merre kell menni. Szóval kijelenthetem, hogy egyre otthonosabban mozgok a városban. : ) mint valami helyi :P

Sztem újdonságoknak ennyi elég is lesz, addig is mosolygás és rengeteg séta a napsütésben, hisz itt a tavasz!!! Legalább is Genfben. Valamint ezennel a 2011es síszezont, szomorúan ugyan, de lezárom!

pusszanat az éterben! : ) 

  

Chapter 8 - Egyszer volt, hol nem volt...

... egy Süti, aki otthon volt kemény 5 napra, de abból is kettőt utazással töltötte. Igen, most felmerülhet a kérdés, hogy 'De miért nem szóltál??'. Nos, erre egyszerű a magyarázat, nem azért mentem haza, mert sok kedvem volt hozzá, szimplán csak azért mert hivatalos papírokat kellett intéznem. Jöttem - mentem, még arra sem volt időm, hogy normálisan kialudjam magam, pedig a francia család azt hitte, hogy csak hazaugrok, mert nekem most olyanom van... És ennek is szűk két hónapja, magam sem hiszem el… de szószaporítás helyett (amiben szerintem egyre profibb vagyok :P ) jöjjön a lényeg! ->

A nagy eset megesett február elsején egy szürke keddi napon, amikor még a nap se akart sütni, pedig én nagyon szerettem volna. Még januárban fohászkodtam az égiekhez, hogy esetleg egy kis meleget, azaz egy 10-15 fokot adjanak arra a pár napra nekem, hogy ha már nem lesz időm kikapcsolni, akkor legalább a rohangálás közepette magamba szívjak egy kis napsütéssel küldött energiát. De nem, hát persze hogy nem lehet az, amit én szeretnék...

Reggel Genf majd ki a 10-es busszal a reptérre, szinte mint valami helyi... :P Persze a reptéren a szokásos procedúra, be check-olás, poggyászleadás, security check és minimum egy óra, de inkább több, szöszölés a Duty free shoppokban... Változatosság kedvéért persze hogy nem indult el az EasyJet időben... Várni kellett vagy fél órát, hogy megadják annak a csúnya fehér-narancssárga gépnek a felszállási engedélyt. Persze a gép sec - pec alatt felért a felhők fölé és a szikrázó napsütésben azt se tudtam hová bújjak el. Majd rájöttem, hogy ezért sírt a szám, szóval gyors gondolatmenet után elkezdett kifejezetten tetszeni a tavaszi napsütés szerű környezet.

Tudjátok, van az a pont a repülés alatt vagy utazás alatt, amikor tudod, hogy mindjárt odaérsz valahová... nos, nálam is volt egy ilyen... Egészen pontosan akkor, amikor a gép lebukott a felhők alá és megláttam a ködös Budapestet... Nos, nem vagyok egy hű de negatív ember az esetek többségében. DE ködbe és vagy 10 fokkal kevesebbe jöttem vissza. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Ettől a ponttól kezdve Genfre úgy gondoltam, mint vmi trópusi városra, ahol ülünk a Genfi-tó partján és csak lógatjuk a lábunkat egy koktél mellett... :)

Pár óra Budapestezés után sikerült megtalálni a Keletit is, hogy elérjem a Magyar Állam Vasutak egyik csoda szekerét Füzesabony felé. Szerintem itt már a rutinosságot nem kell ecsetelnem... Viszont a jegyvételem egy vicc volt. Mondtam a néninek hogy akkor egy 33%-os jegyet kérnék, hisz 25 év alatti vagyok, meg persze frankón utána néztem ;) (Éljenek a fiatalok!) Mondja, hogy az csak hétvégén van vagy hétköznap is, ha van nálam egy gyerek... Mondom (-.-'') Ön szerint nálam van ilyesmi? Majd megvettem a teljes áru felnőtt jegyet... De legközelebb tanuljatok a hibámból, ha hétköznap akartok utazni, 25 éves korotok előtt, akkor kell szerezni valami gyereket magatok mellé, ez lehet instant, felfújható vagy épp egy legközelebb eső törpe esetleg saját. Lényeg a lényeg, hogy jobban jártok! :)

Majd két és fél óra zötyögés Füzesabonyig. Füzesabonyból Sarudra Édesapám által kerültem. Szóval a séta-vonat-séta-villamos-séta-busz-reptér-repülés-séta-autó-séta-Keleti-vonat sort az autóval való zárás kellőképpen feltunnigolta! :) Persze egy gyors élménybeszámoló után úgy dőltem be az ágyamba, mint egy farönk és olyan érzésem volt mintha Genf csak egy álom lett volna és most csöppentem vissza a csúnya valóságba.

Sajnos, szerda reggel korán kellett kelni és ráadásul a környezet sem változott, ami még mindig ezt a fura érzést hozta elő belőlem, amit már leírtam. Ennek ellenére Voltam Neu-ban aznap, okmányirodában, majd más papírok intézése és rohangálás valamint fodrász!!!! Ennek hatalmas jelentősége van, hisz ekkor már olyan hosszú volt a hajam, hogy azt se tudtam mit csináljak vele. Ezért is sikerült egy előtte és utána képet készíteni. Hisz ez tényleg egy nagy hajátalakítás volt.  Képek itt.

Csütörtök lakásnézés, barátnőzés, majd esti családi kupaktanács és élmények hada. Persze egész nap után én rájöttem, hogy nekem amúgy aznap este már dolgozni kellett volna… Well, annyira nem éreztem ezt annyira szükségszerűnek így 1400 km távolságból… :P

Péntek kb. ugyanez volt, csak talán annyi különbséggel hogy végre sikerült találkoznom húgommal és öcsémmel, majd este megünnepeltük, hogy itthon vagyok még erre a pár órára.

Szombaton már jöttem is vissza, ugyan úgy kocsival be Füzesabonyba, de azt is hogyan, mint a félőrültek… Sikerült majdnem lekésnem a vonatomat. Így belegondolva most már tök feleslegesen siettünk, de ez később. Majd fel Pestre. Persze a titkos szeretőt nem hagyjuk ki a látogatásból így Pesten még vele összefutottam majd könnyes búcsút vettünk a Nyugatinál és én felszálltam a már majdnem francia vonatra emlékeztető, Ferihegyi vonatomra. Majd ki a Ferihegy ÁÁÁÁ Termináljára. Ott szépen sattyogok, tudva merre kell menni. majd látom, hogy az eredetileg 14:10kor induló gépem majd csak 17:00 kor fog indulni. Hát mondom nagyszerűűűű.  Ezért igazán megérte sietni. Először is próbáltam elérni a családot, hogy késik a gépem nem biztos, hogy visszaérek, másodszor is kidühöngtem magam telefonban, hogy hogy lehet ilyen az EasyJet, hát tényleg nagyon ease-n veszik a dolgokat... Majd ki kellett találnom, hogy mivel cseszem el a köv. 3 órámat. Ettem, ittam, olvastam, telefonáltam, gépeztem, csináltam fényképeket, rendet raktam a táskámban… Néztem olvasni való könyveket és vártam a csodára, hogy teljen az idő. Persze közben áttették az indulást 17:30, Ezen a ponton már annyira nem érdekelt a dolog, egy dolog lebegett a szemem előtt hogy még aznap visszajussak Genfbe. Este 6ra sikerült is felszállni majd fél 9re le… Ezzel csak annyi probléma volt, hogy fél 9kor ment el az utolsó vonatom Bons-ba. Szóval telefon megint hogy bocsi, de nem az én hibám reggel megyek. Ez is történt, Genfben aludtam, majd húztam reggel dolgozni. Vissza a mostani életembe, ami annyira álomszerű volt Magyarországon.

Persze ahogy írtam még az elején, hogy lényegében utazással töltöttem azt a pár napot meg főleg kocsiban. Hát igen, úgyhogy így zárásként kérek bocsánatot mindenkitől, akivel találkoznom kellett volna vagy ajánlatos lett volna, de nem sikerült. majd legközelebb, ha csak nyaralni megyek haza, akkor eszközlök egy látogatás mindenkivel, aki megérdemli! ;)

Azóta meg, meg sem állok, de ez egy új rész lesz nem is olyan messze… ;)

PS.: Bocsi Keresztanyu…

Chapter 7 - Egy napom Genfben...

A fura hétvégémnek köszönhetően, azaz a kedd-szerdámon, általában egyszer bejövök Genfbe. Persze ezt már olvashattátok, hogy szeretem a várost és odáig vagyok tőle meg vissza, főleg akkor, ha össze kell hasonlítani Bons-szal. Szükségem van a heti egy alakalomra, hogy embernek érezzem magam; hogy elmondhassam, hogy kimozdultam a faluból és kommunikáltam franciául vagy angolul, épp amelyik jól esett. Ez olyan nekem, mint vkinek a heti fodrász; jobb embernek érzem magam tőle, egészebbnek vagy ahogy Édesanyám fogalmaz mindig ’ Nem tudok a fenekemen maradni..’ (Persze ő sokkal inkább fogalmaz magyarosan, de azért ide annyira csúnyán mégsem írnék…) és muszáj megsétáltatnom magam.

Nos, miután a nap általában már reggel felkel, olyan 7-8 körül ezért én megvárom, hogy süssön is egy kicsit, hogy igazán mondja azt nekem, hogy ’ Vazze ki az ágyból! Tiéd az egész nap!’ Hisz igazi napsütésben, szuper zenével a fülben, kicsi szellővel fűszerezve lehet igazán jól indítani a napot! ; ) Hisz előző este már megrendeltem a jó időt a következő két napra, hisz miért legyen rossz az idő, amikor az emberek 90 % -a dolgozik. Ők irigykedjenek én meg élvezem helyettük. ^^

Szóval reggel mondjuk a 11órási vonatommal bejövök nyílegyenesen, átszállás nélkül a ’city’-be. Majd abból az istenháta mögötti megállóból, ami leginkább az egri várállomáshoz tudnék hasonlítani (egy épület, ahol jegyet venni nem tudsz plusz egy vágány) elindulok a városközpontba gyalog. igen gyalog, hisz ha villamossal mennék ugyan annyi idő és pluszba még 3 frankba is kerül. Szóval inkább formálom a hátsóm 3 frankért cserébe. Mellesleg be lehet érni 10 perc alatt, ha jó tempóba megy a gyaloglás, ami sztem meg nem vészes. Igenis a séta jó dolog, főleg hogyha azt nézzük, hogy 2 óra normális tempós séta felér 10 perc futással… én vagyok annyira lusta, hogy inkább sétálok két órát… :P

Beérek arra az utcára, ahol a sok laza genfi sétál. Persze sokféle embert látni, van amelyik már durva, de a többség egyedi. Süt néhány emberből a ’pénzem van, és ezt mutatom is’ karakter. De minden 10percben elsétál vki az orrom előtt, akin megakad a szemem, hisz egyedi és stílusos. Kicsit olyan érzés amúgy mintha te lennél a főszereplő egy filmben, és ahogy a statiszták sétálnak körülötted, mind fel van öltöztetve, kornak és stílusnak megfelelően. Nem azt mondom, hogy minden tökéletes és szép; mintha egy álom lenne, mert nem. Én is láttam elrettentő példát, amikor a pasin több volt a szemfesték, mint amit én egy hónap alatt sem kenek magamra. (ki is rázott a hideg, még az emlékétől is) Ez akkor vicces, amikor bevadulok a szuper zöld sí kabátomban a városba, oda ahol mindenki a fekete vagy szürke szövetkabátba járkál az utcán. Vicces kilógni a sorból és egyszerre jó érzés is. Hisz lehet, hogy zöld és utálom, de mégis jó érzés kilógni az átlagosból…(még amúgy a kockás kabátommal is kilógom, hisz az meg lehet, hogy fekete, de KOCKÁS!) Persze ezen sétálások alkalmával, mindig benézek az angol kertbe, meglesem a hattyúkat és csibész sirályokat a szép nagy vitorlásokat és a Rhone torkolatát. Persze maga az angol kert is aranyos. Hisz itt van a virágóra és innen lehet a legjobban látni a Jet D’Eau-t is (Nah ez az, amiért érdemes eljönni ide, megnézni, hogy lőnek fel 120 méter magasba vizet… igaz nem nagy dolog, viszont máshol nem csinálnak ilyet…)

Ha kedden csinálom mindezt (mint hogy ma is…) akkor elsétálok szépen a Place de la Fusterie –re ahol minden kedden és pénteken könyvvásár van 1-2-5 frankért tudok venni angol könyveket az általános 15-25 frankos árak helyett. Olyanokat, amiket talán egyszer olvastak vagy egyszer se. Persze nekem ez egy kánaán, hisz ma is sikerült vagy 2 órát elszöszölni itt, nézelődve. például volt egy 1897 es könyv, igaz franciául és igaz 160 frankért, de gyönyörűűű volt. Egyszerűen szerelmes lettem… Vagy a másik kedvencem az 1929 es angol könyv, amiben 5 regény volt és z eredeti gazdája az ismeretlen szavakat kihúzta és melléírta franciául, hogy mit jelent. Az a könyv volt az, amit majdnem megvettem, de sajna úgy voltam vele, hogy majd egy hónap múlva talán jobban megvehetem… Persze a két óra molyolás, áhítozás és a jövőbeli könyvtáram tervezgetése után rájöttem, hogy enni is kéne vmit. Ez esetben általában megkeresem az kedvenc amerikai perecemre hasonlító amerikai perecest, ahol általában három pasas árulja a különböző ízesítésű pereceket. Nah ők aztán a fazonok. Első alkalommal kaptam akciót, azaz 2fizet 3at vihet formában. Legutóbb, azaz ma, megbeszéltük a dizsibalesetet és hogy Sopron mekkora jó hely… mindezt persze úgy, hogy én még sosem voltam Sopronban :P Nah de a kb. 10 ember közül velem voltak a leghangosabbak… Szóval ezt elkönyvelem egy személyes hangulatfokozó sikernek! Körbenézni már nem is mertem... :P Ezek után meg persze megyek a Grande Mochám helyszínére írni nektek vagy csak olvasni, a lehetőség változik kedvtől, időjárástól és kötelezettségtől. Itt születnek a chapterek, azoknak akik otthon maradtak; azoknak, akiknek hiányzom; azoknak, akik rajtam keresztül látják a világot jobban, mint amennyire lehetőségük van. ; ) vagy azoknak, akik imádják azt, ahogy írok és lelkesen várják a legújabb beszámolót! :P

Persze ha majd jobb idő lesz, amit már megrendeltem, akkor majd fogok parkban meteorozni is egy kicsit és olvasni meztelen lábbal egy padon élvezve a napsütést, ami pozitív energiát ad!

Persze ahogy a nap is elfárad a nagy sütésben és inkább úgy dönt, hogy elmegy aludni vagy legalább is úgy dönt, hogy Amerikában még kicsivel többet süt mint itt nálunk, ezért lassan nekem is fel kell húznom a nyúlcipőt és visszaindulnom Seholországba. Esti sétákat általában társasággal és egy menta teával jobban preferálom, de ehhez először is társaság kell, valamint ennek a társaságnak épp rá kell érnie egy sétára. Sztem ez is időjárás függő, szóval jobbi idő ->  több ember… gondolom én. aztán haza a vonatommal, ahogy szoktam.

Ahogy láthatjátok, ahogy a nap is elment aludni az én napom is eltelt és én is nyugovóra térek, várva a következő szabadnapot! : ) Hisz abból mindig lesz vagy a követező nap, vagy a következő héten… ; )

Tudom, most jön az a rész, hogy már megint vége van… Nade ha mindig tök hosszú vagy legalább is az amerikai feltételeknek megfelelően írnék, akkor nem lenne miről beszélni legközelebb… Addig is csá puszi pááá meg legyetek rosszak, vizsgázzatok jóra, és amikor süt a nap akkor csukjátok be a szemetek 5 másodpercre és élvezzétek! ; )

Chapter 6 - Karácsonyi (és Újévi) Lidércnyomás...

Miután új évbe érkeztünk így én is új beszámolóval jelentkezem, hisz a kötelezettség ugyan úgy megmaradt; évek ide vagy oda… : )

Előző beszámolóm óta volt egy karácsony és egy újév, ami munkával és nagyfokú jegyzeteléssel telt. Miért? Hisz új ország új szokások, olyanok, amiket meg kell osztani a nagyérdeművel; kiküldeni az éterbe, hogy be tudja lengeni a magyar olvasóközönség hétköznapjait. :D

Persze, akár hogy is nézzük itt is másabb szokások vannak, mint otthon, de ez érthető is, hisz Magyarországhoz hasonló nincs még egy… Ebből következik, hogy a karácsony pont virtuális átmenet képez az amerikai és magyar hagyományok között. (amin én folyamatosan meglepődök, hogy ez hogy lehet, de ha csak földrajzi elhelyezkedésileg is tekintjük a körülményeket, teljesen érthető…) Nos, 24-én Apukával és a kissebikkel ünnepi síelést tartottunk. Igen, hóval, síléccel, síbottal és kellemes általános mindennapi mozgás igény kielégítéssel. Így elmondhatom, hogy a 2010-es évben 5 darab kemény napot síeltem, vagy legálabb is havon töltöttem csúszkálva. (Hisz még januárban voltunk Békatutajjal Ausztriában 4 napig, így az ötödik az francia havon történt, csak az év végén...) majd este volt egy karácsonyi vacsora gyertyafénynél és osztrigával… Hatalmas belső erőkkel kellett megküzdenem a látvány és a tudat leküzdése érdekében, hisz azért ez mégis a tengerben lakik. Lehet nincs szeme, de a víz a normál életközege… ráadásul még él, amikor megeszed.. :S Szóval úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt arra, hogy az osztriga és én, nem is a legnagyobb, de legálabb közelebbi viszonyba kerüljünk. Megettem egyet… túléltem, megtapasztaltam és elhatároztam, hogy nem leszünk közelebbi barátok. Hisz ha még az íze valamennyire elfogadható, de az állaga és a tudat, hogy nyers….jaj… Mondtam is a szülőknek hogy Magyarországon ez olyan luxuskaja, hogy nem szokott egy általános karácsonyi asztalon megjelenni, mert azt hinné a drága magyar ember, aki szalonnán és tepertőn nőtt fel, hogy kimászik a tányérból, vissza az akváriumba… Ők meg néztek persze hogy ez hogy lehet egyáltalán, én meg mondtam hogy ezt hívják kulturális különbségnek, amit a rugalmas utazó elfogad, nem megkérdőjelez… : ) Persze a vacsi elhúzódott fél 12 ig, ami nálam már az alvási időszakot ütögette. Akkor már annyira nem bántam volna, hogy ha reggel jött volna Mikulás az ajándékokkal, de miután a szülők reggel dolgoztak és Franciaországban meg van a Pocakos választási lehetősége, hogy reggel vagy este szórja ki az ajándékokat. (Ami igen nagy gesztus ezen a napon, még a részszarvasoknak is) Értem én ezalatt hogy a Francia családoknál jöhet 24-n este a Mikulás vagy 25-én reggel, családja válogatja, melyik randit tartják megfelelőbbnek. Ez persze csakis is kizárólag szigorú egyeztetés után jöhet létre, hisz ezen a napon a piros sapkás bácsinak van a legdurvább éjszakája. (szegény rénszarvasok…) Szóval fél 1 re repültek az ajándékok én meg félig már álomba ringattam magam, de még mindig volt annyira önerőm, az egész napi síelés után hogy letoljam magam az emeletről a fa mellé. Legnagyobb meglepetésemre az ajándékok ott hevertek a fa mellett, mindenkinek a cipője mellé csoportosítva. Hisz nálunk otthon a cipő már december 6-a óta el van felejtve, az amcsiknál meg zokni van a kandallóra akasztva. Nos, itt a cipő a mérvadó az ajándékok mellé. Hisz ha nincs cipő, nincs ajándék. Kaptam ám ajándékokat is és örültem is nekik, de jobban örültem volna nekik egy kiadós alvás után, de hát a francia szükség törvényt bont… vagy legalább is alvást. : )

Persze következő két nap dolgoztam addig, amíg a szülök haza nem értek, de a karácsonyi láz miatt, nem is volt annyira vészes.

Ezek után, lassan de jött a szilveszter, amit legtöbb ismerősöm már alig várt, hisz az új év érkezése, mindig is nagy szó az emberek körében. Ez azért is vicces, hisz ekkor az egész földön buli van, hivatalosan meg nem is éjfélkor fordul az év, hanem van egy pillanat amikorra Föld befejez egy hatalmas 365 napig tartó kört és elkezd egy újat. Persze, ezt itt lehet feszegeti, hogy mégis mikor is pontosan, de ez egy másik hosszú filozófiai beszélgetés tárgya lehetne. Lényeg a lényeg, az én szilveszterem tangózva és gyerekpezsgőzve telt el és a tudattal hogy a barátok helyettem is jól érzik magukat! (amiben 100%ig biztos voltam : ) )

Az emberek többsége, mindig ilyenkor méri fel, hogy milyen éve volt vagy milyen éve lehet, ami sztem nevetséges, hisz miért pont január elsején tudod felmérni, hogy milyen éved is volt? Tudja mindenki azt nagyon jól előtte és utána is, sosincs konkrét dátumhoz (gondolok itt január egyre) kötve az, amit épp befejeztél vagy épp elkezdtél. Ezért nem is értek az újévi fogadalmakkal egyet, hisz az év bármelyik napján tudsz fogadalmat kötni és mindig tőled függ, hogy betartod e vagy van e elég kitartás benned, hogy véghez vidd. Ez persze függhet sok mindentől, de a legfontosabb, hogy tudj mérlegelni, mit kell véghez vinned, ahhoz hogy jobb vagy tartalmasabb életet élhess a következő ’évben’. : )

Ezzel ellentéten az elmúlt években kialakult egy szokásom, miszerint nem hiszek az újévi fogadalmakban és a pontos ’éjfél után már másik évet írunk’ dologban. Viszont abban hiszek, hogy a január elseje vagy inkább említsük úgy, mint az év első 24 órája körülbelül jellemezni fogja az évedet. Hisz egy 24 órás periódusban van pihenés, munka, szórakozás vagy épp amit csinálnod kell. Szóval amennyire lehet tartalmas egy 24 óra, minden izgalmas percével, lehet, hogy pont annyira lesz izgalmas egy egész év is. Ehhez így is kell hozzáállni, hogy legalább olyan jó legyen az év vagy jobb (annak a tudatában, hogy milyen volt a nap) Ennek tudatában én melózni fogok és rohangálni a porszívóval egész évben. Majd húzom a kis pirost le fel a világban, csak mindig figyelnem kell rá, hogy legyen árami is ; )

Ennek örömére viszont lement a karácsonyi zene, lassan vége a dekorációknak is és minden visszatér a normál kerékvágásba, úgy ahogy szeretem. Ezzel párhuzamosan a lidércnyomásnak is lassan vége lesz, mindenki kipipálhatja az ajándékok megvételével járó stresszt és eltolhatja 11 hónappal későbbre. Addig is mindenki élvezze ki ezt a 11 hónapot, hisz új lehetőségek és új kalandok várhatnak a kedves olvasóra, olyanok, amiket most még el sem tud képzelni.

Zárásként ezen a ponton kívánok izgalmakkal teli 2011-es évet, hisz ezt is csakis magadnak tudod alakítani úgy, ahogy neked tetszeni fog! Szóval kalandra fel és légy bátrabb, mint az előző évben. ; ) Attól függetlenül, hogy nincs elseje, de mindenképpen még az év elején vagyunk. Szóval kalandra fel! ^^