Chapter 11 - Amikor a Városi Csibe beindul...

Lassan két hónapja tengetem piciny életemet Genfben. Szó szerint, a várostól 10percre lakom busszal. Szóval, amikor épp nem dolgozom, akkor húzok be a városba, mint a vadliba. Miért? Szocializálódni, élni vagy csak valami újjal találkozni/ belebotlani. Persze eleinte már annak is örültem, hogy egyáltalán szombat és a vasárnap még gyerekekre se kell néznem, hisz az igazi hétvége volt a hétvégém. Meg kell jegyeznem, hogy fura volt az, hogy vasárnap a város szinte kihal, mármint nyitva vannak az éttermek, kávézók és pékségek (sokszor tartozik ez a kettő egybe) de ezeket leszámítva a városban minden zárva van. Ez a fura érzés sem tudtam überelni azt a tényt, hogy egy igazi vasárnapom van végre és lesz egy darabig. A hétköznapokon töltött hétvégéim nem voltak ennyire inspirálóak.

Persze májusban csak összesen két hétvégém volt, de az is igen tartalmas. Az összes Genfben élő ismerős és újdonsült barát örült, hogy végre láthat hétvégén, ihatok velük egy sört és nem kell egy röpke ebédidőben összefutni… természetesen én is élveztem minden percét annak, hogy végre akkor van szombatom, amikor mindenki másnak.

Így sikerült megünnepelni egy BBQ party-val a hivatalos beköltözésemet a városban. A buli a belvárosban volt egy olyan belső udvarban, amin látszik, hogy több száz éve van ott és rengeteg mindent ’láthatott’. A szembe lévő épület ablakaival egyszerűen nem tudtam betelni. össze vissza voltak belepakolva a falba. Ahol a belső szerkezet megkívánt egy lyukat a falba oda került egy nyílás, amit később üveggel fedtek be a korral történő változások folyamán. Persze a társaság is tökéletes volt. Magyar alapcsapat és egy eredeti svájci! : ) A hangulat természetesen kitűnő volt, hisz mindenkinek volt vmi story-ja, Magyarországgal kapcsolatban vagy épp munkahely helyzet kibeszélés volt. Thomy (majonéz made in Switzerland) és a Mekis ketchup csak fentebb húzták a színvonalat. Ők voltak az igazi résztvevői a bulinak. Emelték a már emelt színvonalat! ; ) 

Az új családdal, új szokásrendszer is életbe lépett, ami azt jelentette, hogy a svájci ünnepnapokon nekem nem kellett dolgozni. Ez a tény annyira furcsák volt, a franciák után, ahol a karácsonyt és a húsvétot is végig dolgoztam… Szóval így a nyakamba szakadt egy felesleges csütörtöki nap, amit mégiscsak hasznosan kellett volna eltölteni. Így barátnőmmel elmentünk Chamonix-ba. Esetleg jobban ismeri a nagyközönség Chamonix, Mont – Blanc néven. Igen, Európa legnagyobb legmagasabb hegyét néztem meg a mellette fekvő településről. A közel 10.000 főt számláló kisváros természetesen a turizmusból él (mily meglepő módon) főleg télen, de nyáron is. Hisz a sokkal kellemesebb időszakban lehet túrázni és bakanccsal bejárni szinte ugyanazt, amit általában télen be lehet síelni. Az alap felvonók járnak ilyenkor is. Így kitűnő kirándulásokat lehet tenni és süllyedni igen sok száz métert, ugyanazon a napon!

Mi csak az odavezető utat jártuk be és gyönyörködtünk az út adta szépségekben, de azért a Mont-Blanc maga se volt rossz látvány… Több infót megtudhatsz ezen a helyen. Valamint több képért klikk a klikk szóra.

Az élet Genfben persze ment ugyan úgy tovább az események szempontjából, sőt bejött a nyár és kapásból megduplázódtak a magyar programok a városban; nagy örömömre. A GenfHunnal megvoltak a szokásos keddi sörözések, amiről született egy cikk is. a cikk itt olvasható… és ha észreveszed és talán végig is olvasod a cikket majd a vége felé találsz benne egy meglepetést is! ; ) Valamint állandóan rendezés alatt van filmvetítés is. Ilyen volt például a Valami Amerika maraton Szabó Győző társaságában… Nem tudom érzékelitek e, de mekkora poén már az, hogy külföldön kell élned ahhoz, hogy otthoni színészekkel fuss össze és akár legyen egy titkos kézfogásotok! :P Persze a Genfi Magyar könyvtár is rendez filmvetítéseket, ott inkább klasszikusok mennek, mint Hamvadó cigarettavég meg ilyenek… : )

Természetesen úgy jött el már megint a június, hogy észre se vettem és ezzel együtt a nyár is. Nagy örömömre, hisz jó időben lehet csak igazán jó színt szerezni! Erre két kitűnő hely van a városban az egyik a Geneve Plage (ahol személy szerint még csak fesztiválok miatt voltam, éjszaka…) vagy a Bain des Paquis. Mindkét hely tökéletes napozásra, pasi-stírölésre és pihenésre, bár nekem csak a Paquis-n van tapasztalatom... : P Olcsó kaja (a genfi árakkal összehasonlítva) és jó társaság, hisz az esetek 95%-ban csajokkal együtt vagyok kint, ráadásul magyarokkal. : )

Picnic in the Park vol 1.

Egyik kedvenc barátnőmnek támadt egy fergeteges ötlete, miszerint össze kéne rángatni az embereket, akiket idekint ismerünk. Van egy keménymag, de mindenkinek van ismerőse, aki itt dolgozik és/vagy él, úgyhogy miért ne akkor legyen egy baráti piknik valamelyik parkban, Genfben. Így az elsőt sikerült teljesítenünk a Parc de Bastions-nál. Nagyszerű nemzetközi hangulat és kitűnő társaság. Egyszerre kommunikálunk magyarul angolul spanyolul és franciául. Hisz van, aki Mexikóból, Kolumbiából, eredeti Svájcból és ki gondolná Magyarországról vagy a környező határ-menti országokból csapódott oda; természetesen direkt. : D Az első nagy sikerére való tekintettel, nem sokkal később sikerült egy második alkalmat is összehozni ’Picnic in the park vol. 2’ néven. Itt már össze se mertem számolni az embereket, hisz egy képre talán nehézkesen fértünk rá… a nyelvek is bővültek szlovákkal és csehvel... (Nah itt veszett el a magyar tudásom). Szóval itt már a nemzetköziség kezdett nem látható méretekben testet ölteni. Nagyszerű - nagyszerű csapat és valszeg nem az utolsó piknik idén nyáron! : )

Picnic in the Park vol. 2 :O

Ahogy a virágok is elkezdenek színpompába borulni és az emberek is kevesebb ruhába járni, elméletileg a melegből kifolyólag, így Genf is leveti mogorva hideg arcát és elkezdi önteni magából a fesztiválok és programokat!

Az első és mérvadó ilyen esemény a 3 napos Fete de la Musique volt (A zene ünnepe, gyengébbek és nem franciául értők kedvéért) Oh, Anyu! Nah hát ekkor éreztem azt először, hogy jól döntöttem, amikor közöltem a franciákkal hogy au revoir… rengeteg ember és 3 napon keresztül 37 színpadon folyamatos koncertek, mindenféle stílusban. Az élőzene és fergeteges hangulat mellett nemzetközi kaja kínálat sem volt figyelmen kívül hagyható. Oh my God… Ami kifejezetten tetszett, hogy szelektíven szedték a szemetet és mindenhol fel volt híva mindenki figyelme arra, hogy szelektíven kulturáltan szemeteljen. Ez számomra fontos és próbálom a környezetemnek is átadni amennyire lehet, hisz ha már van rá lehetőség, akkor legyen meg a fáradság is rá. (köhöm… Anya…) : D Mellesleg a városban szétszórt helyein ki voltak pakolva zongorák és lehetett rajtuk játszani, nem kellett vérprofinak lenni... Épp csak a hétköznapi emberből próbálták kiszedni a zene iránti szeretetet. erről ez a videó árulkodik a legjobban!

Volt egy dobos banda is az egyik parkban, akik minden este fergeteges show-t csináltak. Olyat tombolni zuhogó esőben nekem még sose sikerült, de sztem a többieknek sem. Igen, az időjárás nem volt vmi kegyes, hisz a 3 napból kettőn be volt borulva vagy szakad az eső, de így legalább esernyős buli volt! : ) Gondolatzárásként pedig mindenki elhatározta, hogy venni fog egy design-os gumicsizmát, amire sztem azóta se került sor… :D Nem elhanyagolható informáióként vannak képek is! 

Nah de ennyire így hirtelen elég is lesz, hisz van még mit mesélnem… addig is lehet csámcsogni a képeken és bombázni kérdésekkel! : )

Sütike’s new chapter coming soon…

Chapter 10 - Időhiány és rohangálás

Huha, már megint azt veszem észre, hogy elrepült 3 kemény hónap, én meg nem jelentkeztem újabb infókkal. Huppsszzz. Nem mentegetőzöm, de az elmúlt időszakom családkeresésről szólt, a szabadnapjaimon meg interjúkra rohangáltam. (Május elött) Lényeg a lényeg, most már hivatalosan a ’SZITI’-ben fogok dolgozni szóval legújabb földrajzi pozícióm Genf, Svájc! Itt is beszélnek franciául, sőt itt még jobb lehetőségeim vannak a tanulására is. a kurzusok közül csak úgy válogathatok.

Nem akarok senkit azzal fárasztani miért döntöttem a váltás mellett, sok érvem volt, hogy miért jöjjek be Genfbe és hagyjam ott a francia családot. Valamint azzal se mennyire körülményes a családkeresés és ennek módjával; taktikájával és hasznos információival. persze ha vkit érdekel szívesen elmesélem, de véleményem szerint senki se szeret a munkáról olvasni/ hallani.

Ezen a ponton persze nyugtázhatom, hogy még a 24 km-es távolságot sem tudom elviselni a várostól és hivatalosan is kimondhatom a városi csibe pozíciómat. ^^ Ez persze évekkel később változhat még, de jelen pillanatba, hogy a nyüzsi, a beton, az emberek és a nem annyira tiszta levegő az, amit szeretnék. Most ez Genf, lehet később valamelyik másik Nyugat-Európai város lesz. Ez még a jövő zenéje. Mindegyik város egy élmény, hisz mindegyiknek meg van a saját varázsa. Budapestet egyszerűen nem tudom megunni, mindig tartogat vmi újat és különlegeset és akárhányszor haza megyek, mindig rám tör a vágy, hogy esetleg hazaköltözzek és otthon dolgozzak. Mindig, amikor könnyes búcsút veszek a magyar fővárostól és az aktuális városomban landol a gépem, kapásból érzem, hogy hazajöttem, most például Genfbe.

Ennyit a városi ömlengésről, de talán izgalmasabb és szaftosabb story-kkal is szolgálhatok ; ) Igen-igen, most jött el az a rész, amikor a kíváncsiságodat már nem tudod leplezni és ’csakazértis’ végig olvasod, hogy mik is történtek akkor, amikor épp nem dolgoztam vagy nem épp új család után rohangáltam.

A miénk is így nézett ki!

Talán érdemes először is a mákos rakott tészta történetét elmesélnem. Once upon a time in Geneva két ember elhatározta, hogy magyar recept alapján, magyaros kaját fog készíteni. Persze mindketten tudták, hogy egy sima paprikás krumpli vagy pörkölt már nem lenne kihívás így valami nagyobba vágták fejszéjüket, pontosabban fakanalukat. Sajnos fel kellett mérniük a körülményeket és belátniuk, hogy már az alapanyagoknál kisebb-nagyobb problémákba lehet ütközni. Konkrétan a fő alapanyag, a mák hiányát kellett tudomásul vennünk… Hisz, Svájcban nem lehet csak úgy minden útszéli kis éjjelnappaliban mákot venni nagy kiszerelésben, mint otthon. Nem-nem. Itt kérem szépen hosszas keresgélés, GefHunlevlista és a helyi erők bevetése és kikérdezésre után, sikerült találni (ami igen nagy szó) mákot. Szóval lényegében a legnehezebb részét már teljesítettük is a project-nek, vagy legalább is mi azt hittük… Vettünk mákot, 40 grammos kiszerelésben… ezek azt hiszik, hogy maga a mák a drog és csak dekorációnak használják. Nah most el lehet képzelni milyen az, amikor egy mákos tésztát emlegetsz vagy mákos bejglit. Körülbelül ugyanazt a kifejezést láttam az arcokon, mint amikor azt mondtam, hogy a paradicsomlevest cukorral eszem. A francia család arckifejezését egyszerűen nem lehet megfogalmazni, de szerintem mindenkinek van elég képzelőereje… : )

Persze az első akadály teljesítése után rá kellett jönnünk, hogy a mákot nem lehet csak úgy bele rakni a tésztába, azt meg is kéne darálni… következő kihívás: Hogy szerezzünk mákdarálót külföldön este 10kor??? Ismételten GenfHunLevlista, Facebook SOS mákdaráló segítségkérés, aztán végül lett is. kaptunk tanácsokat, mit használjunk, ha nincs (ez általában kávédaráló volt) vmint egyéb zúzó törő eszközök… például ősrégi kávédaráló vagy mozsár.. megcsináltunk a csodát és a végül mindenki jól lakott…

A Kopaszi - gáton ugrálni jó...

Persze március óta, voltam otthon is ’nyaralni’. Úgy voltam vele, hogy ha már váltok családot, akkor nekem is jár egy kis szabadság. El lehet képzelni mennyire nyaraltam… a május első másfél hetét otthon töltve rokonokat látogattam Székesfehérváron, a kedvenc fővárosomban futottam össze kedvenc ismerősökkel és lestem meg például az újonnan átalakított Kopaszi-gát új arculatát. Találkoztam szurikátákkal is, akiket otthon csak jó munkásembereknek hívunk, de hát a szoknya mindig ezt hozza ki belőlük. Haza már Egerbe mentem és a kb. 3 órás utazás helyett most csak 1 óra és 50 percet kellett ugyanazon az eszközön (ez esetben buszon) zötykölődni. Dobozolhattam az elmúlt 21 év emlékeit és szomorúan, de szembesülnöm kellett vele hogy konkrétan a könyvek kivételével a dolgaim belefértem 3 dobozba…. : ( de legalább praktikus vagyok! : )

Szembesülhetem megint a magyar ügyintézés órákig tartó procedúrájával, vmint az általános „Mi lesz a jövőképem?” kérdéssel, hisz a magyar felsőoktatást most akarják szétcincálni. Szerintem ezt nem kell bemutatnom, valószínűleg ti ezt jobban tudjátok, mint én Genfben élő magyar… Lényeg a lényeg, jó volt otthon és elég is volt. Genfben már hazajöttem azon a csütörtökön és következő nap már költöztem is az új családhoz. Kezdem egyre rutinosabban kezelni az ’ujcsalád-ujszokások-máshülyeségek’ dolgot. Ez amúgy kellőképpen passzívan és negatívan hangozhat hangosan felolvasva, de nem az a munka, amit életem végéig élvezettel csinálnék… sőt nem is. Ahogy már rengetegszer elmondtam és leírtam vagy említettem ez a munka csakis nyelvtanulásra, kultúraismeret bővítésre, világlátásra és kapcsolatépítésre tökéletes. Semmi másra. Én ezért imádom, konkrétan ez a kellemetlen a kellemesben, maga a tény, amiért külföldön vagy, de én a vele jövő extrák miatt élek így, ami jelen pillanatban kielégítik a vágyaimat. : )

Nade a lényeg, új város, új kihívások folyt. köv.….

Chapter 9 - Furcsaságok és nyelvtanulás

Ahogy ígértem itt a következő önéletrajzi alapú, de mégis egyszerűen izgalmas beszámoló a határ másik oldaláról. : ) Gyorsan és hatékonyan, hisz eddig hanyagságomból kifolyólag nem volt általános olvasnivaló az érdeklődőknek.

Igen, mint mindig most is van egy listám, amin végigmegyek és leirkálom nektek. Most is ez fog történni, csak most a listán elég sok minden van, hisz volt időm gyűjtögetni.

Először is kezdésnek megint a vonatozás. Gondolom, már megint felsóhajt a nép otthon, hogy már megint ez a téma… Csak azért írok megint erről hisz engem minden egyes alkalommal meglep, hisz heti minimum kétszer vonatozom. Valamint e körülmények között az tűnt fel időről időre, hogy a kalauzok fiatalok, nem csúnya gonosz kalauz néni és bácsi van a vonaton, aki automatikusan feltételezi rólad, hogy bliccelni akarsz… fiatalok, olyan 23 és 30 közöttiek. Ráérősek, csinálják a dolgukat és nem utolsó sorban beszélnek két nyelven (franciául és persze angolul) nem úgy, mint otthon…

Tudsz velük normálisan beszélgetni. Például legutóbb tanácsot adtam az egyik kalauznak, hogy hogy mondja a vonat indulási idejét. Hisz a francia és az angol is szereti használni a „10perce múlt 6óra” vagy „5perc múlva lesz negyed 12” szófordulatokat, persze magyarul is megvan ennek a saját mechanikája. de a külföldinek egyszerűbb azt mondani, hogy 12:25, azaz tizenkettő huszonöt –kor indul a vonata a B- peronról. Jut eszembe, a peronok betűzve vannak nem számozva. Szóval az egyszerűbb jobb, ha meg másban jön fel az idő, akkor lehet udvariasabb. Persze ő meg úgy volt vele, hogy az udvarias az alap, amit megértek a franciák hozzáállásból, de kérdem én, miért akarod megnehezíteni a saját életed, ha nem muszáj…

Persze a vonatozás után Genf, mint mindig. Most ahogy itt a tavasz végreeee lehet sétálni sokat, és plusz még kaptunk egy óra világosságot estére! ^^

Sajnos észrevehető a kéregetők számának növekedése, valamint oda kell rá figyelni hisz nem szabad mellettük elmenni úgy, hogy magyarul beszélsz, hisz lehet, hogy érti… Ez otthon Budapesten hajléktalanok formájában már jelen van, de itt megvannak az állandó helyek ahová leülnek kéregetni és van beosztásuk is. Valszeg meg van az adott hely forgalmának növekedése és csökkenése. Értem én ez alatt, hogy érdemes kiülni az adott helyre kunyerálni 11:30-tól 14:30-ig, mint délután 3-5ig, hisz ebédidőben mindenki elmegy ebédelni és az ebédidő ezek szerint nagy biznisz lehet! :P Én őket elítélem, gondoljatok amit szeretnétek, de mindenki tud találni magának munkát, ha akar… és akkor még a villamos muzsikusokról nem is beszéltem…

Persze ugyanezen emberek közül vannak, akik specializálódtak, hát persze hogy cigire és persze hogy annak gyűjtésére! Őket én csak csikkvadászoknak hívom, hisz keresik – kutatják és az esetek többségében találnak is szép mennyiségben.

Én így tanulok, vagy legalább is szeretnék...

Nem utolsó sorban említést teszek arról, hogy hogy állok a franciával, hisz ez volt a lényeges okom, hogy megint külföldön tengessen az életemet. 5 hónap alatt, képes vagyok alapkommunikációra, meg tudom értetni magam és tudom variálni, hogy melyik helyzetben melyik nyelvet érdemesebb használni, az angolt vagy a franciát. persze nem azt mondom, hogy itt mélyreható beszélgetéseket le tudnék folytatni, mert nem, de most már az esetek 80%ban ha beszélnek hozzám franciául megértem, az esetek kevesebb százalékában tudok válaszolni is, de még mindig gyorsabb vagyok angolul. : ) Persze Genfben, ha bizonytalan vagy franciául, akkor kisegítenek és angolul szólnak hozzád, ebből kifolyólag megnehezíti a gyakorlást, hisz angolul én is tudok. Pedig ők csak kedvesek akarnak lenni. Ezért volt már példa arra, hogy mondtam az eladó csajoknak, hogy ezt most én franciául fogom kérni, ők összenéztek, mosolyogtak egyet, majd megbeszéltük, hogy legyen. Én elmondtam nekik franciául, ők meg summázták, hogy így is megy! Én meg büszkén kihúzva magam sétáltam tovább az üzletből, hogy „Igen, megcsináltam!”

Sokszor történt az, hogy ha csak félig figyeltem oda a nyelvre, vagy csak az utcán sétálva belehallhattam egy beszélgetésbe, mindig azt hittem, hogy nah vki megint angolul beszél… majd kiderült, amikor jobban odafigyeltem, hogy nem ők valójában franciául beszélgetnek… ami mindig kettős érzéssel töltött el. Jóval, hisz a fülem ráállt a franciára, és rosszra, hogy már megint nem tudok kivel beszélgetni egy jót igazi angolul.

Persze ha már a franciát nem tudom vkivel normálisan gyakorolni (a franciául beszélő nyelvet segítő emberkémet pont a múlthéten csesztem le, hogy "Köszi a segítséget." A kezdeti lelkesedésből konkrétan semmi nem lett… ő elkezdett mentegetőzni én meg tudomásul vettem, hogy ez az út már nem járható. )

Persze az angolt mindig tudom gyakorolni, hisz van egy kanadai és egy grúz barátosném, akikkel együtt reggelizem vagy ebédelek Thonon-ban, épp attól függ, melyik napon találkozunk. A kanadai csajszival persze szinte öröm beszélgetni, hisz ő meg Halifax-ból jött. Szóval Montreal és Québec nagyon jó beszédtéma! : ) Rajtuk keresztül látni lehet, hogy Amerika és Európa mennyiben különbözik. Hisz a grúz csajjal meg tudom beszélni, hogy erre mi van, gesztusokból és szituációkból tudom, hogy mire gondol, hisz hasonlóképp nőtt fel, mint én. Ugyanakkor a kanadai csajnál meg megértem, hogy miért döbben meg azon, hogy az óra 24 órából áll nem 2x12-ből vagy, hogy az adó már benne van az adott termék árában, nem számítják fel külön. Szóval én valahol megbújok a két kultúra között. Igazgatva őket hogy mi miért hogyan működik a másiknál. Ebből kifolyólag például ok tőlem kértek segítséget, amikor bejöttek Genfbe. Merre kell menni a reptérre, hogyan jutnak ki oda, vagy ha ezt szeretnék megnézni akkor merre kell menni. Szóval kijelenthetem, hogy egyre otthonosabban mozgok a városban. : ) mint valami helyi :P

Sztem újdonságoknak ennyi elég is lesz, addig is mosolygás és rengeteg séta a napsütésben, hisz itt a tavasz!!! Legalább is Genfben. Valamint ezennel a 2011es síszezont, szomorúan ugyan, de lezárom!

pusszanat az éterben! : ) 

  

Chapter 8 - Egyszer volt, hol nem volt...

... egy Süti, aki otthon volt kemény 5 napra, de abból is kettőt utazással töltötte. Igen, most felmerülhet a kérdés, hogy 'De miért nem szóltál??'. Nos, erre egyszerű a magyarázat, nem azért mentem haza, mert sok kedvem volt hozzá, szimplán csak azért mert hivatalos papírokat kellett intéznem. Jöttem - mentem, még arra sem volt időm, hogy normálisan kialudjam magam, pedig a francia család azt hitte, hogy csak hazaugrok, mert nekem most olyanom van... És ennek is szűk két hónapja, magam sem hiszem el… de szószaporítás helyett (amiben szerintem egyre profibb vagyok :P ) jöjjön a lényeg! ->

A nagy eset megesett február elsején egy szürke keddi napon, amikor még a nap se akart sütni, pedig én nagyon szerettem volna. Még januárban fohászkodtam az égiekhez, hogy esetleg egy kis meleget, azaz egy 10-15 fokot adjanak arra a pár napra nekem, hogy ha már nem lesz időm kikapcsolni, akkor legalább a rohangálás közepette magamba szívjak egy kis napsütéssel küldött energiát. De nem, hát persze hogy nem lehet az, amit én szeretnék...

Reggel Genf majd ki a 10-es busszal a reptérre, szinte mint valami helyi... :P Persze a reptéren a szokásos procedúra, be check-olás, poggyászleadás, security check és minimum egy óra, de inkább több, szöszölés a Duty free shoppokban... Változatosság kedvéért persze hogy nem indult el az EasyJet időben... Várni kellett vagy fél órát, hogy megadják annak a csúnya fehér-narancssárga gépnek a felszállási engedélyt. Persze a gép sec - pec alatt felért a felhők fölé és a szikrázó napsütésben azt se tudtam hová bújjak el. Majd rájöttem, hogy ezért sírt a szám, szóval gyors gondolatmenet után elkezdett kifejezetten tetszeni a tavaszi napsütés szerű környezet.

Tudjátok, van az a pont a repülés alatt vagy utazás alatt, amikor tudod, hogy mindjárt odaérsz valahová... nos, nálam is volt egy ilyen... Egészen pontosan akkor, amikor a gép lebukott a felhők alá és megláttam a ködös Budapestet... Nos, nem vagyok egy hű de negatív ember az esetek többségében. DE ködbe és vagy 10 fokkal kevesebbe jöttem vissza. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Ettől a ponttól kezdve Genfre úgy gondoltam, mint vmi trópusi városra, ahol ülünk a Genfi-tó partján és csak lógatjuk a lábunkat egy koktél mellett... :)

Pár óra Budapestezés után sikerült megtalálni a Keletit is, hogy elérjem a Magyar Állam Vasutak egyik csoda szekerét Füzesabony felé. Szerintem itt már a rutinosságot nem kell ecsetelnem... Viszont a jegyvételem egy vicc volt. Mondtam a néninek hogy akkor egy 33%-os jegyet kérnék, hisz 25 év alatti vagyok, meg persze frankón utána néztem ;) (Éljenek a fiatalok!) Mondja, hogy az csak hétvégén van vagy hétköznap is, ha van nálam egy gyerek... Mondom (-.-'') Ön szerint nálam van ilyesmi? Majd megvettem a teljes áru felnőtt jegyet... De legközelebb tanuljatok a hibámból, ha hétköznap akartok utazni, 25 éves korotok előtt, akkor kell szerezni valami gyereket magatok mellé, ez lehet instant, felfújható vagy épp egy legközelebb eső törpe esetleg saját. Lényeg a lényeg, hogy jobban jártok! :)

Majd két és fél óra zötyögés Füzesabonyig. Füzesabonyból Sarudra Édesapám által kerültem. Szóval a séta-vonat-séta-villamos-séta-busz-reptér-repülés-séta-autó-séta-Keleti-vonat sort az autóval való zárás kellőképpen feltunnigolta! :) Persze egy gyors élménybeszámoló után úgy dőltem be az ágyamba, mint egy farönk és olyan érzésem volt mintha Genf csak egy álom lett volna és most csöppentem vissza a csúnya valóságba.

Sajnos, szerda reggel korán kellett kelni és ráadásul a környezet sem változott, ami még mindig ezt a fura érzést hozta elő belőlem, amit már leírtam. Ennek ellenére Voltam Neu-ban aznap, okmányirodában, majd más papírok intézése és rohangálás valamint fodrász!!!! Ennek hatalmas jelentősége van, hisz ekkor már olyan hosszú volt a hajam, hogy azt se tudtam mit csináljak vele. Ezért is sikerült egy előtte és utána képet készíteni. Hisz ez tényleg egy nagy hajátalakítás volt.  Képek itt.

Csütörtök lakásnézés, barátnőzés, majd esti családi kupaktanács és élmények hada. Persze egész nap után én rájöttem, hogy nekem amúgy aznap este már dolgozni kellett volna… Well, annyira nem éreztem ezt annyira szükségszerűnek így 1400 km távolságból… :P

Péntek kb. ugyanez volt, csak talán annyi különbséggel hogy végre sikerült találkoznom húgommal és öcsémmel, majd este megünnepeltük, hogy itthon vagyok még erre a pár órára.

Szombaton már jöttem is vissza, ugyan úgy kocsival be Füzesabonyba, de azt is hogyan, mint a félőrültek… Sikerült majdnem lekésnem a vonatomat. Így belegondolva most már tök feleslegesen siettünk, de ez később. Majd fel Pestre. Persze a titkos szeretőt nem hagyjuk ki a látogatásból így Pesten még vele összefutottam majd könnyes búcsút vettünk a Nyugatinál és én felszálltam a már majdnem francia vonatra emlékeztető, Ferihegyi vonatomra. Majd ki a Ferihegy ÁÁÁÁ Termináljára. Ott szépen sattyogok, tudva merre kell menni. majd látom, hogy az eredetileg 14:10kor induló gépem majd csak 17:00 kor fog indulni. Hát mondom nagyszerűűűű.  Ezért igazán megérte sietni. Először is próbáltam elérni a családot, hogy késik a gépem nem biztos, hogy visszaérek, másodszor is kidühöngtem magam telefonban, hogy hogy lehet ilyen az EasyJet, hát tényleg nagyon ease-n veszik a dolgokat... Majd ki kellett találnom, hogy mivel cseszem el a köv. 3 órámat. Ettem, ittam, olvastam, telefonáltam, gépeztem, csináltam fényképeket, rendet raktam a táskámban… Néztem olvasni való könyveket és vártam a csodára, hogy teljen az idő. Persze közben áttették az indulást 17:30, Ezen a ponton már annyira nem érdekelt a dolog, egy dolog lebegett a szemem előtt hogy még aznap visszajussak Genfbe. Este 6ra sikerült is felszállni majd fél 9re le… Ezzel csak annyi probléma volt, hogy fél 9kor ment el az utolsó vonatom Bons-ba. Szóval telefon megint hogy bocsi, de nem az én hibám reggel megyek. Ez is történt, Genfben aludtam, majd húztam reggel dolgozni. Vissza a mostani életembe, ami annyira álomszerű volt Magyarországon.

Persze ahogy írtam még az elején, hogy lényegében utazással töltöttem azt a pár napot meg főleg kocsiban. Hát igen, úgyhogy így zárásként kérek bocsánatot mindenkitől, akivel találkoznom kellett volna vagy ajánlatos lett volna, de nem sikerült. majd legközelebb, ha csak nyaralni megyek haza, akkor eszközlök egy látogatás mindenkivel, aki megérdemli! ;)

Azóta meg, meg sem állok, de ez egy új rész lesz nem is olyan messze… ;)

PS.: Bocsi Keresztanyu…